Dr. Tóth Sándor (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 10. (Zirc, 1991)

DIETZEL GYULA: A Bakony Rhopalocera faunájának varietásairól és aberrációiról. I. rész: Az alkalmazott fogalmak elemzése (Lepidoptera, Rhopalocera)

utódszámot rendszeresen szaporít. A kromoszómák, mint génhordozók, az örökló'désben közvetlenül vesznek részt és ezek működőképességének változása, — ami a centromeron (elsődleges befűződés a kromoszómán), jelenlétének függvénye, - csapódik le például a nőstény varietasok, (Colias fajok) állandóan visszatérő egyedeinek jelenségében. A kromoszóma-aberráción belüli változások ugyan kiterjedtek és szerteágazók, mégis, genetikai eredményei viszonylag jól követhetők, skálájuk morfológiailag meglehetősen szűk, egységes habitusképen belül maradnak. Ez a szóródás tehát jóval kisebb, mint az várható lenne a kromoszómák működési szerveződésében mutatkozó, igen nagyszámú befolyásoló tényező ismeretében. Az ismert kromoszomatikus folyamatok, - transzlokáció, reduplikáció, gén kapcsolódás stb. - ténye tehát ismert, bizonyított, vele együtt a szülői sejtek homológiájából eredő változékony párosodási képesség is, így a varietas nem individuum, nem ökoforma, nem subspecies és az utóbbihoz is csak annyiban van köze, hogy saját jellegzetes habitusképét az alfaji differenciák mellett is megőrzi, törzsalaktól a földrajzilag legperiférikusabb eltérj edésű rasszokig bezárólag. A genetikai kép állandóságot azonban az egyedet ért és anomáliát okozó hatás ugyanúgy megváltoztatja, tehát az aberratív varietas létrejötte, - ha igen ritka is, — de ismert jelenség. Az aberráció (eltérés) Az aberráció a fajok egyes, konkrét egyedeinek a környezeti hatásokra bekövetkezett, olykor fenotípusos megváltozása, amely soha nem jár genetikai következményekkel, legfeljebb az utódot is, - izolációs élettéri körülmények folytán, - az előddel analóg hatások érhetik

4 Az a nem ritkán tapasztalható tény egy kissé bonyolíthatja a helyzetet, amikor a mikroklimatikus állapotok igen hosszú távon már beleszólnak genetikai folyamatokba is és amennyiben a kérdéses faj röpképessége, biotópjához való makacs ragaszkodása, valamint a felfrissülés folyamatának hiánya „összedolgozik", a kérdés kimozdulhat az individuumok tárgyköréből és evolúciós jelenséggé válhat. Ilyen esetekkel találkozhatunk a Bakony területén is, amikor az ökológiai változások egyre rendszeresebben válnak ismétlődővé, és a szokásosnál gyakrabban találkozhatunk közel azonos morfológiájú aberrációkkal, vagy jelentéktelenebb, de egyértelműen felismerhető, a termőhely típusától különböző eltérésekkel. * Ez a jelenség elsősorban azoknál a fajoknál mutatható ki sűrűbben, amelyek ökológiai valenciája fokozottabb, tehát széles skálájú, differenciált klímahatás alatt álló biotópokhoz is képesek alkalmazkodni, de ez az ökovalens tolerancia morfológiai változékonyságban jelentkezik. Erre példa a bakonyi Melitaea didyma, athalia, britomartis, valamint néhány Lycaenidae, mint a Lycaena alciphron és olykor &Lysandra coridon bizonyítható esetei. A környezeti hatások igen tág megjelenési formája befolyásolja, - gyakran döntően, - az egyedfejlődést, és ez a tág skálájú befolyásoltság, amely számos fajnál könnyedén és hatásosan lép fel, az anomáliás eltérések szinte kimeríthetetlen bőségéhez vezethet. Fokozott mértékű ez a folyamat ott, ahol a fakultatív diapauza nem tölti, vagy nem is töltheti be hatékonyan a szerepét, és ráadásul a metamorfózis a kedvezőtlen időjárási körülmények ellenére is a szokásos gyorsasággal játszódik le. Ilyenkor a fajok adaptációja csak addig terjed, amíg a teljes átalakulás és a hernyóállapot vedlési szakaszai rendben lezajlanak, de a pigmenttorzulások megakadályozásához már kevés. Ez a folyamat adott körülmények között, - például erősen izolált biotóp, - a genetikus felfrissülést biztosító beszivárgás lehetőségének kizárása, - évszázadok során evolúciós folyamattá, majd önálló taxonok kialakulásához vezet. Számos kutató véleménye szerint ilyen folyamatok jelenleg is tartanak, mint például a.Melitaea britomartis esetében, tehát az aberrációk kialakulásának olykor, — ha hosszantartó folyamat eredményeképpen is, — de szerepe van alfajok és méginkább helyi formák kialakulásában. Véleményem szerint ez a folyamat játszódott le a földtörténeti közelmúltban a Maculinea rebeli és az alcon esetében a Bakony területén is. A klasszikus értelemben vett aberratív egyedek ezzel szemben vitathatatlanul egyedieknek tekinthetők, a külső hatások csak egy konkrét példány egyedfejlődési fázisát érik, és nem járnak genetikai szövődménnyel. Albinizmus Megítélésem szerint nem külön kategória, egyedet ért spontán mutáció, amely mesterséges indukcióval is létrehozható (emlősök). Lényege, hogy a festékképződés oxidációját végző enzim szintetizálódása nem jön létre. Ilyenkor, elsősorban a melanin, olykor más festékanyagok részleges vagy teljes hiánya miatt következik be az albinotikus jelleg. Látható jelei, hogy a imágó szárnyán ritkán szimmetrikus, gyakrabban féloldalasan és spontán elhelyezkedő fehér, vagy szürkésfehérbe hajló foltképződmények mutatkozhatnak. A szárnypikkelyek ehhez hasonló képet mutató, foltosodást eredményező folytonossági hiánya nem tartozik ebbe a fogalomba.