Dr. Tóth Sándor (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 10. (Zirc, 1991)

VARGA ANDRÁS: A Bakonyi Természettudományi Múzeum Mollusca-gyűjteménye

FOLIA MUSEI HISTORICO-NATURALIS BAKONYIENSIS A BAKONYI TERMÉSZETTUDOMÁNYI MÚZEUM KÖZLEMÉNYEI 10-1991 A BAKONYI TERMÉSZETTUDOMÁNYI MÚZEUM MOLLUSCA-GYŰJTEMÉNYE VARGA ANDRÁS Mátra Múzeum, Gyöngyös ABSTRACT: Mollusks-collection of the Bakony Natural Science Museum. - Author revised about 20 000 specimens of the mollusks-collection of the museum. He publishes the result of his investigations, 2152 locality data of 109 species in present paper. The data origine from the exploration area of the museum mostly, which is the Bakony Mountain with a nearly 4000 km

2 territory. Bevezetés A Bakony-hegység malakofaunisztikai szempontból, magyarországi viszonylatban a jól feltárt területekhez tartozik. Ebben a munkában elévülhetetlen érdemeket szerzett Pintér István. A hegységgel kapcsolatos tanulmányainak sorát megtaláljuk MERÉNYI (1983) bibliográfiájában. Rajta kívül szinte minden hazai malakológus gyűjtött a területen, s többen értékes kutatásaikat, eredményeiket publikálták. Jelen munka csupán annyira vállalkozik, hogy»a Bakonyi Természettudományi Múzeum Mollusca-gyűjteményének pontos kataszterét adja faji és lelőhelyi bontásban. A revízió további eredménye: egyrészt, hogy a múzeum adatai is bekerülhetnek Pintér László (Természettudományi Múzeum, Áüattár) által szerkesztett UTM rendszerű malakofaunisztikai térképkötetbe, másrészt, a publikált adatsorok könnyebben felhívják a figyelmet a hegység kevéssé ismert területrészeire és ösztönöznek annak mielőbbi feltárására. A gyűjtemény 109 fajt, 2152 lelőhelyadatot tartalmaz (ha figyelembe vesszük az azonos lelőhelyen, több időpontban történt gyűjtéseket, így ez utóbbi szám 2339-re növekszik). A gyűjtemény darabszáma 19 457. Az anyag jelentős részét Pintér István és Papp Jenő gyűjtötte. Rajtuk kívül ,,A Bakony természeti képe" kutatási programban résztvevők is jelentősen gyarapították a gyűjteményt. A legelső adat 1935. VIII. 3-ról származik, Fresch Miklóstól egy Physa fontinalis, a legutolsó 1989. XII. 22-ről, Tóth Sándor gyűjtéséből egy Unió crassus. A fajlista összeállításánál PINTÉR (1984) munkáját vettem alapul. A lelőhelyek ABC-rendben következnek. A nagyobb leló'helyi egységeket gondolatjelek határolják. Abban az esetben, ha ezt az egységet tovább lehetett bontani, kettőspontot, ezt követően a kisebb lelethelyek elkülönítésére pontosvesszőt használok. A lelőhelyet a dátum és a gyűjtő nevének rövidítése követi, zárójelben a példányszám található. Tehát a Keszthely, 69.5.5. Pl (1); Keszthely: berek, 69.5.5. Pl (1); Keszthely: csatorna, 69.5.5. Pl (1) adatsorok leírása a következő formában történik: - Keszthely: 69.5.5. Pl (1); berek, 69.5.5. Pl (1); csatorna, 69.5.5. Pl (1) - Ha Keszthelyről adat nem volna, az írásmód így változna: - Keszthely : berek, 69.5.5. Pl (1); csatorna, 69.5.5. Pl (1) Ezúton szeretném köszönetemet kifejezni dr. Tóth Sándor múzeumigazgató úrnak, hogy számomra az anyag átvizsgálását lehetővé tette. A fajlistában „Zirc, arborétum" jelzésű adatok nem találhatóak, ezeket Tóth Sándorral közösen, egy külön tanulmányban fogjuk megjelentetni. A lelőhelyeket mindig a gyűjtő értelmezése szerint adom meg, ezzel ugyan vétek az utóbbi években rendszeressé váló, következetes termőhelyi névhasználati szabályoknak, így az adatok későbbi UTM rendszerű, számítógépes feldolgozása látszólag nehézkesebbé válik. Ennek ellenére mégis az eredeti cédulán szereplő leló'helyi adatokat használom fel, ugyanis a gyűjtő praktikussági megfontolásai (mely terület van a legközelebb, honnan indult el stb.) segítséget nyújthatnak a kritikus esetek UTM négyzetekbe való besorolásához. Egy kiragadott példa: ,ßalatonrendes: Szent György-hegy". Balatonrendes = Ábrahámhegy: Balatonrendes (XM 98) - a Szent György4tegy önálló egység, s két 10 x 10 km-es négyzeten osztozik, így a D-i rész = XM 88, az É-i = XM 89. A lelőhelycédulán a fenti korszerűtlen névhasználat talán sugallja