Dr. Tóth Sándor (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 10. (Zirc, 1991)

SZINETÁR CSABA: Pókfaunisztikai vizsgálatok a Somlón és a devecseri Széki-erdőben I.

A társulások szimilaritás vizsgálata Az öt vizsgált élőhely talajfaunájának összehasonlításához, az ún. Renkonen indexet - másnéven relatív gyakoriság azonossági indexet - számoltam. Az értékeket melyeket a 3. táblázatban tüntettem fel, a két összehasonlítandó élőhely közös fajainak közös (a kettő közül a kisebb érték) relatív gyakorisági értékeinek összegzésével kaphatjuk meg. I II III IV V 1 0.194 0.148 0.298 0.282 I 1 0.225 0.073 0.209 II 1 0.231 0.383 III 1 0.333 IV 1 V 3. táblázat. A vizsgált társulások pókjainak Renkonen index értékei. A számok jól érzékeltetik az egyes élőhelyek relatív hasonlóságait. Legmagasabb értéket a Széki-erdő üde gyertyános tölgyese (III.) valamint a szil -kőris-tölgy ligetének összehasonlítása mutat. Megjegyzem, hogy e két növénytársulás a területen többhelyütt topográfiailag is egymás mellett fordul elő, hiszen a láprétek szukcessziójának egymást követő fokozatait is képviselik (TALLÓS 1957). A legkisebb hasonlóságot a száraz cseres (IV.) valamint a törmelékerdő (II.) mutat, melyek nyilvánvalóan a két legeltérőbb környezeti feltételegyüttessel rendelkeznek. összegzés A Somló és a Széki-erdő öt vizsgált erdőtársulásának talajfaunájából 76 pókfaj 753 egyedét gyűjtöttem be. Az egyes társulások pókfaunái között lényeges különbséget találtam. Néhány - az egész vizsgálati területen előforduló - tágtűrésű faj mellett, az egyes élőhelyek helyi adottságait karakterisztikusan jellemző pókfajokat sikerült kimutatni. Az egyes társulásokon belül eltérő mértékben, de elkülöníthetőek az évszakok pókaszpektus. A kimutatott fajszám valamint a vizsgálati anyag alapján számolt diverzitás és egyenletességi érték figyelembevételével a szil-kőris-tölgy ligeterdő valamint a Somló bokorerdő társulása rendelkezik a legfigyelemreméltóbb pókfaunával.