Dr. Tóth Sándor (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 10. (Zirc, 1991)
SZINETÁR CSABA: Pókfaunisztikai vizsgálatok a Somlón és a devecseri Széki-erdőben I.
V. Szil-kőris-tölgy liget (Querco-Ulmetum) A Széki-erdő legnedvesebb zárt erdőtársulása, melyet kis kiterjedésű, fiatal állományok képviselnek (5. ábra). A Ráksflc menti vizsgált területen sajátos élőhely komplexumot alkot az égerrel betelepített láprét szegélyével. A lombkoronaszintje igen fajgazdag (Quercus robur, Carpinus betulus, Fraxinus excelsior, Ulm us campestris, Acer campestre, Alnus glutinosa, Betula pendula). A zárt állományrészek aljnövényzete gyér (Carex ubrosa, Paris quadrifolia, Listera ovata). A ligetesen felnyíló, égerekkel beültetett legnedvesebb részen értékes fajösszetételű magaskórós növényzetet találunk (Trollius europeus, Hemerocallis lilio-asphodelus, Veratrum album). A csapdák feldolgozásakor 29 faj 96 egyede került elő. Az egyedszámok családok és fajok közötti eloszlása lényegesen egyenletesebb, mint a másik négy társulás esetében (6. ábra). Az alacsony összegyedszám ellenére a legváltozatosabb pókegyüttes jellemzi e társulást. Az élőhely klimatikus adottságait remekül jellemzik a nagy számban előkerült nedvesség és árnyékkedvelő fajok (Hahnia helvola, Pirata hygrophilus, Ceratinella scabrosa, Trochosa ruricola, Ceratinella brevis). Az évi aktivitás itt is a nyáreleji maximumot mutatja. Az élőhely az év során jelentős változásokon esik át. A bő csapadéka teleket követően még a nyáreleji időszakban is folyamatos a vízutánpótlás az erdő szélén húzódó Nádas-érben. Nyár közepére már csak néhány pangóvizes folt marad, melyek augusztus végére szinte mind kiszáradnak. A fentebb említett nedvességkedvelő fajok csökkenő aktivitását jól érzékelteti, hogy ezen fajok csak a nyáreleji mintából kerültek elő. A láprétek irreverzibilis kiszáradásával párhuzamosan várható ezen értékes erdők faunájának rohamos elszegényedése is. A vizsgált társulások pókegyütteseinek fajdiverzitási viszonyai Az 1. táblázat adatait alapul véve, az elterjedten alkalmazott Shannon-Wiener index alkalmazásával számoltam ki az egyes társulások pókjainak fajdiverzitás (H) értékeit, s T H = Pi log Pi Í = 1 ahol Pi az i-dik faj relatív gyakorisága és Sj az összfajszám. Az így kapott értékek (H), valamint az adott minta összfajszáma alapján számolt maximális diverzitási értékek H max - log Sj hányadosai adják az illető fajközösség ekvitabilitási (I), azaz egyenletességi értékét. Ezen érték megmutatja az egyedek eloszlását a fajok között, azaz, hogy mennyiben használják ki az együttes tagjai (a fajok) az egyedszámbeli egyenletes eloszlás lehetőségét. Az így kapott adatokat foglaltam össze a 2. táblázatban, ahol csökkenő diverzitás illetve egyenletesség szerint rangsorolva láthatjuk az egyes társulások értékeit. A diverzitás és az egyenletességi értékek, valamint a korábban szereplő fajszám illetve minőségi összetétel (ritka, speciális élőhelyi igényekkel rendelkező fajok magas aránya), együttes figyelembevételével megállapítható, hogy a Széki-erdő reliktumokat őrző láprétjeit szegélyező erdőtársulások (V.) rendelkeznek a legdiverzebb, s legfigyelemre méltóbb faunával. H(V) =1.300 Hfl) =1.287 Hflv) =1.077 HflD =1.065 HflII) =1-051 2. táblázat. A vizsgált társulások fajdiverzitása társulások (I-V) H és I indexei. I(V) =0.889 Ifl) =0.862 IflI) =0.834 IflV) =0.780 1(111) = 0-772 ) és egyenletességi (I) értékei csökkenő sorrendben. A
