Dr. Tóth Sándor (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 10. (Zirc, 1991)

DR. TÓTH SÁNDOR: Adatok a mocsári szúnyog, Mansonia (Coquillettidia) richiardii (Ficalbi, 1889) életmódjához és magyarországi elterjedéséhez (Diptera: Culicidae)

löket kívántak kialakítani. Az elképzelés azonban nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. Fó'leg csapadékosabb években a legelő', illetőleg rét hasznavehetetlenné vált, az összegyűlt esővíz a gyötr ősz ún yog (Aedes vexans MEIG.) és más csípőszúnyogfajok lárváinak biztosított kitűnő élőhelyet (MIHÁLYI et al. 1953). Az 1960-as évek végén lezárták a tó vizét elvezető csatornát, hogy a Külső-tavat eredeti formájában visszaállítsák. Mivel azonban a víz szintje nem emelkedett a kívánt mértékben, később az 1970-es évek második felében a Belső-tóból szivattyúztak át bele vizet. Ekkor alakult ki a jelenlegi állapot. Az eredeti formában való visszaállítás kedvező hatással volt a tó faunájára. Ugyanakkor feltűnően elszaporodott a mocsári szúnyog (Mansonia richiardii), melynek a tóból kirajzó populációja elárasztja az egésí félszigetet, gyakran szinte elviselhetetlen szúnyogártalmat okozva mind a helyi lakosságnak, mind a nyaralóknak. Mint arról a korábbiakban már említés történt a Külső-tó egy 20 m

2-es részéből több, mint egyezer lárvát sikerült gyűjteni. Az összes ott élő lárva nyilvánvalóan nem kerülhetett a hálóba. Könnyen elképzelhető, hogy a begyűjtött lárváknak két-háromszorosa fordult elő a szóbanforgó területen. Teoretikusan kiszámítható, hogy egyszerre mennyi lárva fejlődhet a tóban. Az eddigi tapasztalatok alapján a potenciálisan számításba jöhető Mansonia tenyészőhely 40-45 hektárra tehető. Kedvező feltételek esetén tehát a Külső-tóból évente akár 40-60 millió Mansonia richiardii imágó is kirepülhet. Ez az érték a feltételek alakulásától függően természetesen évről-évre nagy ingadozást mutat. így pl. 1990-ben a Külső-tónál is feltűnően visszaesett a populáció. Mint az a korábbi lárvagyűjtési adatokat tartalmazó összeállításból is kitűnik, 1990-ben az előző évhez képest csak minimális számban került elő lárva a Külső-tóból. Ennek egyik oka felhetetően az aszályos időjárásban, ületőleg a Külső-tónak az aszály miatt bekövetkezett erős vízszintcsökkenésében kereshető. 2. Bázsai-öböl: A különböző térképeken Bázsai- vagy Bozsai-öböl néven szerepel. A Tihanyi-félsziget ÉNy4 részén Sajkodtól egészen örvényesig terjed. Sekélyebb részein széles nádas öv fejlődött ki. A szárazföld irányából ezért nehezen érhető el az öböl vízzel borított része. Egyetlen megközelítési lehetőség az Aszófőhöz közel eső és a horgászok által kiépített csatorna-szerű csónakkikötő. Ott sikerült fogni a mocsári szúnyog lárvákat (nádon). 3. Fenékpuszta: A gyűjtés a Keszthelyi-öbölben, Keszthelytől délre, Fenékpuszta vasúti megálló közelében történt. Itt a Balaton parti sávja erősen eliszapolódott, mocsaras jellegű részletekkel, dús mocsári növényzettel, így a Mansonia lárvák fejlődésére kedvező feltételekkel. Fenékpuszta egyébként az 1973tól folyó vizsgálatok ideje alatt a Balatonnak Tihany és Balatonfűzfő mellett mindig a legszúnyogosabb helyei közé tartozott. Az ottani szúnyogártalomban az esetek zömében a Mansonia richiardii játszotta a fő szerepet. 4. Buga-szegi-berek: A Balaton déli partján, Fonyódliget közelében, de közigazgatásilag több településhez tartozó, az egykori Nagy-Berek maradványaként létrejött nagy kiterjedésű lápos, ingoványos mocsár. Uralkodó növényzete, legalábbis a parti részeken a nádas. A lárvagyűjtés közvetlenül a műút melletti parti sekélyebb részben Fonyód területén történt. Az eddigi tapasztalatok szerint a berekben elsősorban Aèdes (továbbá Theobaldia és Culex) fajok fejlődnek, a Mansonia lárvasűrűség meglehetősen alacsony. 5. Szúnyog-sziget: A Velencei-tó északi partján, közigazgatásilag Pákozdhoz tartozó, a tóba benyúló félszigeten mindig sok volt a mocsári szúnyog imágó. A tó parti szegélyében, uralkodó növényzet a nád és a gyékény. 6. Bujtos: Nyíregyháza belterületén, de a város keleti peremén, régi anyagbánya gödrökben keletkezett nagy kiterjedésű mocsár, melynek az utóbbi időben egy részét feltöltötték, jelenleg széles út vágja ketté. A dús növényzetű (főleg nádas, gyékényes) vízből mindig nagy tömegben fejlődtek ki a szúnyogok. A Mansonia richiardii mellett a másik domináns faj a Culex modestus. 7. Velencei-tó (Dinnyés): A Velencei-tó déli partján Dinnyés határában, közvetlenül a műút melletti sekélyebb parti sávban, ingoványos mocsaras területen nagy számban fejlődnek ki a mocsári szúnyogok. Uralkodó növényzet a nádas, a gyékényes és főleg a parti részen a sás. Az ember tevékenységével olykor saját maga teremti meg akaratlanul is a mocsári szúnyog szaporodásának feltételeit. Erre egy példaként említhető a Gyöngyösoroszi-víztározó, ahol szintén megtelepedett a faj, az 1989-ben közvetlenül a tározó mellett, a Templom-réti-erdészlaknál működő Malaise-csapda fogta több alkalommal. Annak igazolására, hogy egy adott víz Mansonia richiardii tenyészőhely-e vagy sem, nem feltétlenül szükséges a lárvák gyűjtése. A kérdés más módszerekkel is eldönthető. Erre a célra a legalkalmasabb eszköz az ún. kirepüléscsapda, melyet a feltételezett tenyészőhely vizén kell elhelyezni. Ügyelni kell azonban arra, hogy a csapdát a növényzet fölé, vagy legalábbis több növény közé tegyük oly módon, hogy a csapda pereme érintkezzen a növények szárával (levelével). Csak így remélhetjük, hogy a növény gyökerétől elváló bábok a víz felszínére emelkedés során a háló alá kerülnek. A csapdák nyílt vízre való telepítésétől nem várhatunk eredményt. Házilag barkácsolt, egyszerű kirepüléscsapdákkal már 1985-ben sikerült igazolni, hogy a tihanyi Külső-tó Mansonia richiardii tenyészőhely. A kirepüléscsapdákat május közepétől, augusztus közepéig érdemes működtetni. Szalay-Marzsó László és Sáringer Gyula a Balaton parti