Dr. Tóth Sándor (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 10. (Zirc, 1991)

NÉMETH LAJOS: Adatok a Tapolcai-medence lepke (Lepidoptera) faunájához, I. (Diurna)

7. ábra: A Palaeochrysophanus hippothoe, az Euphydryas aurinia és a Zerynthia polyxena elterjedése a Bakony hegységben A gyűjtött anyag kvalitatív és kvantitatív megoszlásáról A Tapolcai-medencében végzett gyűjtéseink során 114 faj került kézre, összesen mintegy 2350 példányban. Ezen kívül további 3 fajt csak az irodalomból ismerünk, valamint 2 fajról csupán megfigyelés áll rendelkezésünkre. A konkrétan ismert 119 faj a hazai fauna 72%-át képviseli, mig a Bakonyból ismert 138 fajnak kb. 86%-át. Gyűjtéseink során eló'került a Bakonyra nézve új Colias erate, valamint több ritka faunaelem. Legjelentősebb eredményként könyvelhetjük elánnak a Maculinea árion populációnak a felfedezését, mely - amint később kiderült - új alfajt (ssp. annarion DIETZEL) képvisel. A medencének mindössze 3 pontjáról került elő eddig. További fontos eredmény az Euphydryas aurinia egy erős populációjának felfedezése. A medence területén leggyakoribb fajnak a Polyomattus icarus bizonyult, 4,59%-os részesedésével. Rajta kívül csupán 3 faj érte el a 3%-on felüli arányt (Artogeia napi, Lysandra coridon és Maniola jurtina), míg 11 fajt csupán egy-egy példány képvisel. Természetesen a kapott %-os értékek nem tükrözik valósághűen a természetes állapotokat, hiszen sok gyakori fajból alig 1-2 példány került begyűjtésre, míg ritkább fajokat sokszor egész sorozatok képviselnek. Érdekes, a szibiriai fajok nagy egyedszáma, mely egy ilyen erősen szubmediterrán hatásokat is felmutató területen ugyancsak szokatlan. Azok a fajok, melyek ezt a nagy részesedést alkotják, meglehetősen jellemzőek a Tapolcai-medencére (A Bakony területegységén belül vizsgálva), s hasonló arányokat esetleg az É-i Bakony területén tapasztalhatnánk. Jellemző - akárcsak az egész Bakonyban - a policentrikus tág tűréshatárral rendelkező fajok igen magas (55%) aránya. A mediterrán fajokat többnyire csak gyakoribbak képviselik, azonban itt is találunk olyan elemeket melyek ismét csak a Tapolcai-medence különleges faunaösszetételét bizonyítják (Pyronia tithonus stb.). ökológiai igényesség szerint vizsgálva a faunát, feltűnően sok a szárazságkedvelő faj, s ezek alkotják az euryök fajokkal együtt a fauna csaknem 5/6-át. Az egyéb csoportba tartozók csaknem kivétel nélkül színezőelem jelentőségűek, többnyire a régi lápvilágból itt maradt reliktumok. A 6. ábra c. diagramját vizsgálva látható, hogy mennyire alacsony a lombfogyasztó fajok aránya. Kicsi ez az arány akkor is, ha tudjuk hogy a cönológiai értékek nappali lepkékre nézve országosan is meg-