Dr. Tóth Sándor (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 10. (Zirc, 1991)
NÉMETH LAJOS: Adatok a Tapolcai-medence lepke (Lepidoptera) faunájához, I. (Diurna)
Munkám során kitűnt, hogy a medence síkján csupán egyetlen olyan lelőhely maradt, mely bár szintén leromlott állapotú, mégis meglehetősen hűen őrzi az eredeti faunaösszetételt. Ez a hely a Fenyős-domb, mely Tapolca városától alig 500 m-re terül el. Az erős gyeptaposás, és fenyővel való betelepítés ellenére is csaknem 90 fajnak ad otthont, alig 3 ha területen. Köztük olyan fajok is fellelhetők itt, mint az Euphydryas aurinia, vagy a Maculinea árion annarion egyetlen stabil populációja stb. Ezen kívül sok botanikai értéket is őriz e terület, tehát egy védelmi javaslat elkészítése sem volna elhamarkodott lépés. A Tapolcai-medence földrajzi, geológiai és éghajlati viszonyai A Tapolcai-medence a Bakony hegység egyik igen jól elkülönülő, de feltétlenül szerves része. Nyugatról a Keszthelyi-hg., délről a Balaton, északról a Déli-Bakony nyúlványai határolják. Keleti határainak meghúzása jelenti az egyetlen problémát, ugyanis a peremterületeken húzódó Salföld környéki dombokat hol ide, hol az ún. Balatoni-Riviérához sorolják. A medence mintegy 100 m tengerszint feletti magasságban elhelyezkedő síkságát a magasba emelkedő tanúhegyek teszik változatossá, melyeknek szépsége régóta felkeltette az utazók figyelmét. Alapanyagát tekintve a medence ún. szarmata mészkőrétegre települt, amelyet vastagon borít a Pannónia-tenger emlékeként itt maradt homok és agyag. Ennek eredeti magassága körülbelül a bazalthegyek szoknyáinak" magasságával egyezik meg. A Pannón-tenger eltűnését követően hamar megindultak a vulkánikus földmozgások és kitörések, melynek elsődleges szétszórt bazalttufa-anyaga lelőhelyein 4-10 m vastag réteget alkot. A repedésekből felbuggyanó láva hol nagyobb, hol kisebb területeket borított el, s ennek köszönhetően alakultak ki csodás bazalthegyeink sapkái. A nagy területi elöntés jellemző példája az Agár-tető, míg a medence belterületén álló hegyek a kis lávafolyások reprezentánsai maradtak. Megesett az is, hogy egy hasadás útján két bazaltsapkás hegy született (Tóti- és Gulács-hegyek). A vulkáni utómüködések eredményeképpen jött létre a gulácsi savanyúvízíörrás. A tufa és bazaltréteg számos helyen vastagon fedi a pannóniai üledéket. A lazább takarók lepusztulási tényezői közül mint legfontosabbakat meg kell említenünk a szelet és a valamikor itt kanyargó ős-Duna romboló hatású vizét. Környékünkön némelyik vulkáni eredetű hegy nem bazaltra, hanem másféle kőzetekre települt. Ilyen pl. a Tóti-hegy DK-i része, mely vörös homokkőre épült, vagy a Haláp É-i dolomitos alapkőzetű és D-i mészköves alapú területe. A pannon rétegekre került hegyek magasabbak, tekintve hogy lazább szerkezetükkel a pusztító erők sokkal könnyebben fnegbirkózhattak. A terület igazi arculatát alkotó bazalthegyek három magmatikus kőzetféléből állnak : bazalttufából, a hegyszélek alapanyagából (Kőzsákok) és a lyukacsos lávasalakból, melynek közismerten kenyérkő a neve. A medence éghajlatáról A Tapolcai-medence éghajlata az átlagos dunántúli éghajlattól csak kissé különbözik, nagyjából a kiegyenlítettség jellemzi. Ez természetesen fontos tényezőként befolyásolja a növényvilágot, s azon keresztül a lepkefaunát is. A nyarak gyakran forrók, aszályosak, a telek pedig legtöbbször enyhék, az utóbbi időben az általános éghajlati változásoknak köszönhetően nemegyszer hómentesek. A Tapolcai-medence a csapadékviszonyokat illetően legtöbbször a Keszthelyi-hg., illetve Sümeg irányából kapja a csapadékot. Tapolca területén az átlagos évi középhőmérséklet 10,5 C° körül alakul, míg a csapadékmennyiség évente átlagosan 600 mm. A legtöbb csapadék többnyire április és október hónapokban jelentkezik. Czibor Ottó jóvoltából hozzájutottam néhány mérési adathoz. A sajátkezűleg mért és összesített adatok az 1986-os évből valók, s Lesencetomaj belterületének egy évi időjárását tükrözik. Ezért a Tapolcaimedence éghajlatára vonatkozóan messzemenő következtetéseket ezekből levonni nem lenne célszerű. Az adatokat inkább csak érdekességképpen adom közre. Átlaghőmérséklet : 9,75 C° Évi napsütéses órák száma: 2377 Évi csapadék: 520 mm Legmelegebb nap:augusztus 1. = 33 C° Legcsapadékosabb nap:június 6. = 26 mm Leghidegebb nap:február 28, = -18 C° Csapadékos napok száma: 104 Légnyomás max: február 28. = 1030 Első hó : december 15-én Légnyomás min : december 19. = 989 Utolsó hó: április 13-án
