Dr. Tóth Sándor (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 10. (Zirc, 1991)

ÁBRAHÁM LEVENTE: Bakonynána és környéke nagylepkefaunája (Lepidoptera)

1. TÁBLÁZAT. A FOGOTT FAJOK ÉS PÉLDÁNYOK CSALÁDONKÉNTI MEGOSZLÁSA. TABLE 1. DISTRIBUTION OF THE COLLECTED SPECIES AND SPECIMENS AMONG FAMILIES. CSALÁD faj szám 1984 fcs. 1985 fcs. 1983 lamp. Nolidae 3 31 54 2 Lithosiidae 11 455 907 45 Arctiidae 11 445 1007 115 Ctenuchidae 2 7 3 1 Dilobidae 1 2 17 ­Notodontidae 22 81 225 79 Lymantriidae 8 27 55 23 Thaumatopoeidae 1 1 ­Noctuidae 221 2416 3179 1176 Geometridae 188 1443 2313 1521 Thyatiridae 7 20 108 26 Drepanidae 5 33 55 168 Lasiocampidae 9 17 59 4 Saturniidae 1 ­­2 Endromididae 1 1 ­Sphingidae 10 100 137 30 Hepialidae 2 3 7 13 Cossidae 1 ­­1 Limacodidae 2 27 8 50 Hesperiidae 9 Pieridae 11 Papilionidae 3 Lycaenidae 20 Riodinidae 1 Nymphalidae 24 Satyridae 12 gyökérzete. (SZEÖKE 1978) nedves partoldalakat jelöl előfordulási helyéül: Kulcs, Agárd. Alkonyatkor rajzik (RÉZBÉN YAI 1972). Hydraecia petasitisDLBD. Euszibériai elterjedésű faj Közép-Európában az ssp. vindelicia FRR. alfaj él. Montán jellegű nedvességkedvelő állat. Előfordulási helyei: Mecsek, Bükk, Mátra, Pacsa, Szombathely, Mikepércs. A Bakonyban Keszthely, Herend (leg: DIETZEL), Bakonybél (RÉZBÁNYAI 1983), Balinka (SZEÖKE et al. 1987), Feketevízpuszta (HERCZIG 1989) ismert az előfordulása. Az eddig felsorolt le­lőhelyeikről 1—2 példány került elő. Bakonynánáról a Prém-malom melletti fénycsapda számos példá­nyát fogta. Rajzási adatai alapján megállapíthatjuk, hogy rendkívül elhúzódóan repülő egynemzedékes faj. Ugy tűnik, elnyújtott rajzása magyarázatot ad kis példányszámú gyűjtésére. Eupithecia egenaria H-SCH. Az egyik legritkább Eupithecia fajunk. Tápnövénye a Tilia-félék virág­zata. A Bakonyból FAZEKAS (1980), RÉZBÁNYAI (1981), HERCZIG (1989), KALLÓ et al. (1988) együttesen öt lelőhelyről említik. Király szállás, Somhegy, Porva-Csesznek, Vászoly, Feketevízpuszta. Trichopteryx sertata HBN. A Bakonyból Porva-Csesznek, Huszárokelőpuszta lelőhelyekről idézi RÉZ­BÁNYAI (1983). A Keleti-Bakonyban SZEÖKE és társai 1987-ben újabb két előfordulási helyét említik. Nedves, mikrokümatikus helyekről ismertek előfordulási adatai. Endromis versicolora L. Ma már semmiképpen nem tekinthetjük a versicolorát ritkának, hisz rengeteg lelőhelyről előkerült Magyarországon is. Nedves környezetben előforduló nyíresekben, égeresekben él. A Bakonyban száraz termőhelyeken élő tápnövényének körzetében nem sikerült gyűjtenem.

Next

/
Thumbnails
Contents