Dr. Tóth Sándor (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 9. (Zirc, 1990)
DR. RÉZBÁNYAI - RESER LÁSZLÓ: Megjegyzések a Maculinea rebeli HIRSCHKE boglárkalepkefaj esetleges Bakony hegységi előfordulásához és a rebeli-kérdéshez általában (Lep., Lycaenidae)
A bakonyi populációk esete Térjünk most rá a bakonyi alcon / rebeli-kérdésre. A kab-hegyi és hárskúti példányokat összehasonlítottam morfológiailag számtalan svájci alcon-nal (BEURET szerint azonos a nevezéktani törzsalakkal), a rebeli stájer törzsalakjával valamint két svájci alfajával ( alpicola BEURET és gadmen- sis BEURET). Miután egyetlen megkülönböztetési bélyeg alapján sem lehet biztosan eldönteni, melyik taxonnal van dolgunk, elsősorban az általános habitust és a hátsó szárny fonákjának színét vettem figyelembe. A két bakonyi forma között valóban található néhány jól látható eltérés. Még nagyobb eltéréseket mutat azonban mindkettő a svájci alconformával szemben (főleg a hsz. fonákja sokkal barnább, mint a bakonyi példányok esetében, ami első pillantásra azt az érzetet kelti, hogy mindkét bakonyi forma a rebeli-hez tartozik!). Több szempontból (pl. a szárnyak nagysága, a kék szín tónusa, a rojtok színezete) mindkét bakonyi forma, főleg a kab-hegyi, az alcon-hoz hasonló, más szempontokat figyelembe véve (főleg a hsz. fonákjának szürke tónusa és a nőstény erősebben kékes színe) azonban a rebelihez. A legnagyobb nyugalommal jelenthetem ki, hogy a két bakonyi formát sem az általam ismert al con-hoz , sem pedig az általam ismert rebeli-hez nem lehet morfológiai alapon egyértelműen besorolni, a helyzet olyan, mintha valami keverékkel lenne dolgunk. Az azonban kétségtelen, hogy kinézésre a hárskúti forma közelebb áll a rebeli-hez, mint a kab-hegyi. Mindez azonban, a fentieket figyelembe véve, nem nevezhető döntő jelentőségűnek. Ha viszont a jelenleg egyetlen biztosnak tartott megkülönböztetési alapot, az ökológiai és az ezzel szorosan kapcsolódó tápnövénybeli eltérést vesszük figyelembe (még feltűnő fenológiai eltérések sem nagy jelentőségűek, ha különböző mikroklímájú tenyészőhelyekkel van dolgunk!), és a DIETZEL által megfigyeltek valóban kivétel nélkül helytállóak, akkor e két populációt egyenlőre minden további nélkül a két különböző taxonkörhöz tartozónak nevezhetjük, azzal a fenntartással, hogy valószínűleg két fél-fajjal állunk szemben. Csak további vizsgálatok (biológiai, sejttani, biokémiai) tudnák ezt a felfogást megerősíteni vagy megdönteni, minden más fejtegetés felesleges, mert csak esetleges valószínűségekre alapozható, melyek ezen a téren újat nem hozhatnak. Mindez vonatkozik egyébként az állítólag alconhoz tartozó bükki curiosa SZABÓ taxonra is. Ha ugyanis bizonyítható lenne, hogy a Gentiana cruciata-n élő magyarországi populációk az alconhoz tartoznak, akkor megszűnne még az utolsó gyakorlatban használható megkülönböztetési lehetőség is (tenyészőhely + tápnövény). Mivel azonban morfológiai alapon biztosan nem állapítható meg, hogy egy populáció az aicon- vagy a rebeli-formakörhöz tartozik, jelenlegi ismereteink alapján tulajdonképpen nem helyes, ha a ssp. curiosa-t az alconhoz soroljuk (pl. GOZMÁNY 1968). Végül szükségesnek tartom még megemlíteni, hogy az " alcon " az Északi-Bakony területén másutt is előfordul (fenyőfői ősfenyves, Cuha-völgy, lásd: RÉZBANYAI 1979, p.20, 46-47). Ajánlatos lenne tehát megvizsgálni, mi a morfológiai és ökológiai helyzet e populációk terén, ha ott egyáltalán populációkról még szó lehet. Összefoglalás A szerző morfológiailag megvizsgálta a DIETZEL GYULA által a Bakony hegység két pontján fogott, kissé különböző kinézetű Maculinea-kat. Megállapítja, hogy mindkét populáció imágói inkább hasonlítanak a rebelire mint az alcon- ra, különösen a hárskúti forma, amely DIETZEL szerint a Gentiana cruciata-n él. A DIETZEL szerint Gentiana pneumonanthe-n élő kab-hegyi forma ezzel szemben néhány alconjellegzetességet is mutat. A szerző azonban rámutat arra, hogy jelenleg, minden ellenkező értelmű irodalmi adat ellenére, egyetlen olyan morfológiai bélyeg sem ismert, melynek alapján a két taxon biztosan megkülönböztethető lenne. Csak az ökológiai és az életforma (tápnövény, együttélő hangyafaj) nyújtanak megkülönböztetési lehetőséget, ha ezek az ismeretek egyáltalán megbízhatók, és mindkét taxon valamennyi populációjának esetében állandóak és korlátlanul érvényesek, átmeneti esetek fellépése nélkül. A szerző véleménye szerint két "fél-fajról" (semispecies) van ez esetben szó, melyeket az állattani nevezéktan legújabb nemzetközi szabályainak figyelembevételével a következőképpen kellene nevezni: Macu linea (alcon) alcon és Maculinea (alcon) re beli. Néhány más hasonló eset a nappalilepkék között szintén említésre kerül. Míg ennek ellenkezője be nem bizonyosodik, feltételeznünk kell, hogy a Bakony hegységben (Hárskút környéke), és valószínűleg a Bükk hegységben is (ssp. curiosa SZABD), a Gentiana cruciata-n élő populációk a rebeli- taxonkörhöz tartoznak. IRODALOM - LITERATUR BERGER, L. (A.K1946) : Maculinea rebeli HIRSCHKE, bona species. - Lambillionea , 46: 95-110. BERNARDI, G. (1947): Notes apropos d'un article de L. BERGER " Maculinea rebeli HIRSCHKE bonne espèce". - Bull. Soc. ent. Mulhouse, 34: 61-67. BEURET, H. (1949): Contribution a l'étude du groupe Maculinea alcon SCHIFF. - rebeli HIRSCHKE. Bull. Soc. ent. Mulhouse, 36: 1-6, 9-14, 17-21, 25-28, 33-36, 41-44, 49-51. BEURET, H. (1957): Die Lycaeniden der Scweiz, II. Teil (Plebejinae) . - Ent. Ges. Basel, pp. 266. DIETZEL, GY. (1989): Új nappalilepke faj a Bakonyban: Maculinea rebeli HIRSCHKE? (Lep., Lycaenidae). - Fol. Hist.-nat. Bakonyiensis, 8: 57-62.
