Dr. Tóth Sándor (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 9. (Zirc, 1990)
DR. PAPP GÁBOR: XVIII. századi adatok a bakonyi mangánásványokról
XVIII. SZÁZADI ADATOK A BAKONYI MANGÁNÁSVÁNYOKRÓL DR. PAPP GÁBOR Természettudományi Múzeum, Budapest ABSTRACT: Manganese ore deposits of the Bakony Mts. (Úrkút, Eplény) were explored in the first quarter of this century. Several entries in the catalogues of the mineral collections of professors PILLER and KITAIBEL and a remark of the book entitled "Hungarian Mineralogy" by ZAY certify that manganese minerals were recognized here as early as the end of the centry. I. Bevezetés Az alábbi cikk arra a tudománytörténeti érdekességre kívánja fölhívni a figyelmet, hogy a bakonyi mangánérceket már a XVIII. század végén fölismerték, sőt nyomtatásban is említést tettek róluk. Sajnos, ezek az ismeretek hamar feledésbe merültek, így csaknem másfél évszázadnak kellett eltelni a bakonyi (úrkúti, eplényi) mangánércek újrafölfedezéséig és bányászatuk megkezdéséig. II. A bakonyi mangánásványok első fölismerői A bakonyi mangánásványok első, a maga korában szakszerű meghatározása a jelek szerint PILLER MÁTYÁS nevéhez fűződik. Piller (1733-1788) a természetrajz első professzora volt az egyetemen 1774től haláláig. A professzornak nagy gyűjteménye volt "a természet három birodalmából", az állatok, növények és ásványok "regnum"-ából- A kollekció jelentős részét maga gyűjtötte össze, minden bizonnyal saját gyűjtésűek a bakonyi mangánércek is. (Arra, hogy Piller járt a Bakonyban, a MITTERPACHER LAJOSsal közösen írt "Iter per Poseganem..." c. mű 12. oldalának egy megjegyzése is utal.) A gyűjtemény, mely 1774-től volt az egyetemen, 1801-ben került de jure is annak birtokába, miután Piller örököseitől megvásárolták. A kollekció jelenleg meglévő katalógusa, melyet 1798-ban állítottak össze, a hazai történeti_ásványtopográfia figyelemreméltó forrása. ZAY SÁMUEL, aki magyar nyelvű ásványtanában (1791) emlékezik meg a bakonyi mangánércről, Piller tanítványa volt, így e tárgyú ismereteit közvetlenül (vagy gyűjteményén keresztül, közvetve) tőle szerezhette. KITAIBEL PÁL (1757-1817), mint köztudott, Pillérhez hasonlóan a pesti egyetemen működött. A Magyarországot keresztül-kasul beutazó polihisztor a Bakony hegységet 1799-ben járta be. Noha útinaplójában nem tesz említést a mangánásványokról, a halála után a Nemzeti Múzeumba került ásványgyűjteményében két ilyen példányt is talált a kollekciót földolgozó JÓNÁS JÓZSEF. III. Az úrkúti mangánérc Az úrkúti mangánásványokról az első szakirodalmi adat 1874-ben jelent meg BÖCKH JÁNOS tollából. Az érctelepet MEINHAROT VILMOS bányamérnök tárta föl 1917-ben szénkutatás közben, s bányászata azóta is folyik rövidebb megszakításokkal. Piller Mátyás gyűjteményének katalógusában 5.1.3.,31. és 38. szám alatt találtunk mangánásványokat. A darabok "a lődi hegyekből", illetve az otb lévő Szent István bányából származtak. A helymegadás nyilvánvalóan a Városlőd és Kislőd, illetve Úrkút közötti hegyekre vonatkozik, ahol napjainkban is mangánércbányászat folyik. A Szent István nevű bányaművelet a Selmecbányái bányászati levéltár főkamaragrófsági archívumának 421/1777 sz. irata (a kislődi vashámor bérlőjének folyamodványa) szerint a gróf Zichy-féle vázsonyi erdőbirtok Úrkút melletti részén volt található, és más környékbeli bányákkal együtt az 1760-as évek közepén létesült. A gyűjteményi példányok a leírás alapján (ld. a Függelék) valószínűleg tömött, kemény oxidos mangánérc (pszilomelán) darabok voltak. Kitaibel gyűjteményében 184. számon (későbbi nemzeti múzeumi száma: Cat. Reinv. 6257) találunk egy úrkúti mangánércet, a leírás egy vád-szerű anyagra enged következtetni. IV. Az eplényi mangánérc A ma Zirchez tartozó Eplény mangánércét SIKABONYI LÁSZLÓ (1954) adata szerint Balázs Jenő bányamérnök fedezte föl 1924-ben. A feltárást VELTY ISTVÁN kezdte meg 1928-ban (ld. erről VADÁSZ ELEMÉR, 1952). A bányászkodás 1922-től 1975-ig tartott.