Dr. Tóth Sándor (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 9. (Zirc, 1990)
DR. RÉZBÁNYAI - RESER LÁSZLÓ: Megjegyzések a Maculinea rebeli HIRSCHKE boglárkalepkefaj esetleges Bakony hegységi előfordulásához és a rebeli-kérdéshez általában (Lep., Lycaenidae)
A rebeli-kérdésről általában A rebeli-probléma teljes jelentőségében 1946-ban merült fel, amikor BERGER az imágók morfológiája alapján felfedezni vélte, hogy a nedves tenyésztöhelyeken élő alcon , mely petéit a Gentiana pneumonanthe nevű enciánra'rakja, és a száraz tenyésztőhelyeken élő rebeli , mely petéit elsősorban a Gentiana cruciata nevű enciánra rakja, jól elkülöníthető két önálló fajt képviselnek (BERGER, 1946). További, részben igen alapos vizsgálatok (BERNARDI 1947, BEURET 1949, 1957) ezt a nézetet erősen megrendítették, ugyanis bebizonyosodott, hogy egyetlen olyan morfológiai bélyeg sincs, melynek alapján valamennyi vizsgált példány egyértelműen besorolható, illetve mely alól ne lenne még ökológiailag teljesen biztos populációkon belül is számos kivétel! Ez a tény azóta sem változott, és ezért nyomatékosan fel kell hívnom a figyelmet arra, hogy az eddig megjelent munkákban közzétett valamenynyi morfológiai tárgyú megkülönböztetési jegy relatív, nem állandó és ezért gyakorlatilag alig használható. Ez természetesen nem zárja ki, hogy ilyen bélyeg létezik, de ezt még meg kellene találni. BEURET (1957) határozottan dönt a kérdés felett, és a rebelit mint az alcon faj egy "formacsoportját" kezeli, mint egy a faj és az alfaj fogalma között álló fokozatot. Mivel ilyen fokozat a nemzetközi nevezéktani szabályok szerint 1985 előtt nem létezett, a továbbiakban az egyes kutatók hol önálló fajnak (pl. FORSTER & WOHLFAHRT 1955, a FORSTER által németre átdolgozott HIGGINS & RILEY 1971, KUDRNA 1986, Lepidoterologen-Arbeitsgruppe 1988), hol pedig csak alfajnak tartják a rebelit (pl. MALICKY 1969, HIGGINS & RILEY 1970, HIGGINS 1975, LERAUT 1980, G0N5ETH 19B7). Az kétségtelen, hogy két faj valamilyen formában elkülöníthető kell hogy legyen, és pedig rendszerint nem csak egy bélyeg, hanem bélyegek egész sora választ el két fajt egymástól. Ez azonban alfajokra is jellemző! Tehát semmiféle különbség nem nevezhető megtéveszthetetlen bizonyítéknak két taxon faji önállóságával kapcsolatban, akár az imágó vagy a fejlődési alakok morfológiájáról van szó, akár a fenológiáról, ökológiáról, életmódról, elterjedésről, ssjtalaktanról vagy akár biokémiai jellegzetességekről (enzimek, feromon, stb.). Ezek között nem akad egyetlen bélyeg sem, melynél ne léphetnének fel átmeneti alakok, ha a két kérdéses taxon életképes utódok nemzésére képes. Ez a probléma az alcon és a rebeli esetében is. Az eddigi vizsgálatok csak azt bizonyítják, hogy a kettő biztosan nem azonos egymással, de hogy alfajokkal, vagy fajokkal van-e dolgunk, annak eldöntésére még mindég nem elegendőek a bizonyítékok. Bármilyen ragaszkodás a tápnövényhez, élőhelyhez vagy hangyafajhoz (lásd: Lepidopterologen-Arbeitsgruppe 19B8) nem zárja ki,hogy genetikailag keveredett egyedek vagy teljes populációk egyes egyedei másként reagálnak, vagy viselkednek. Semmiféle laboratóriumi kísérlet és vizsgálat (pl. tenyésztés) nem adhatja vissza a természetes állapotot. Különösen nem sikerült tenyésztéï;, keresztezés és más hasonló kísérlet nem nevezhető konkrét bizonyítéknak! Mindez fennáll a Ma u linea-fajok nemrég kikutatott hangyakapcsolatai esetén is. Egyáltalán nem lehetetlen, hogy más Maculinea- vagy hangya-populációk egyedei másképpen viselkednek, illetve kevert genetikaju hernyók bármelyik hangyánál felnőhetnek. Természetesen az is lehet, hogy kevert genetika ju hernyót egyik hangya sem fogad el, és ez esetben nem az utódnemzőképesség, hanem a hangyák viselkedése szabná meg, hogy a két taxon genetikailag egyre jobban eltávolodik egymástól. Mindez azonban egyenlőre csak feltételezés, mert ilyen irányú vizsgálatok még nem történtek. Mindezt figyelembe véve a jelek arra mutatnak, hogy a két taxon egymástól genetikailag meglehetősen távol áll, távolabb, mint az alfajok esetében megfigyelhető, de mivel a konkrétan tanulmányozható morfológiai bélyegek esetében, a fejlődési alakokat is beleértve, mindenféle átmenet fellép, mégsem biztos, hogy két önálló fajjal van dolgunk. Pontosan ilyen esetekre alkalmazható a "semispecies" ("fél-faj") fogalma, mely az 1985-ös nemzetközi nevezéktani szabályok szellemében újabban írásban is kifejezhető. E két Maculinea-taxon esetében így lehetne ezt alkalmazni: Macu l inea (alcon) alcon DENIS & SCHIFFERMUELLER, 1775 Maculinea (alcon) rebëTi HIRSCHKE, 1904 Ha az egyes fél-fajok alfajait is figyelembe akarjuk venni, akkor négy név kerül egymás után, pl.: Maculinea (alcon) alcon alcon DENIS & SCHIFFERMUELLER, 1775 Maculinea (alcon) alcun PSLM .'' irohoris BEURET, 1949 Maculinea (alcon) rebeli rebeli HIRSCHKE, 19D4 Maculinea (alcon) rebeli alpinola BEURET 1949 - és így tovább. Ezzel az írásmóddal kifejezzük, hogy bár az alcon és a rebeli genetikailag önálló élőlények, egymással mégis valamivel szorosabb kapcsolatban állnak, mint az önálló fajok esetében tapasztalható. Egyben közelebb kerül egymáshoz a két eltérő taxonómiai vélemény is, míg esetleg egyszer valamilyen módszerrel elfogadhatóan bebizonyosodik, ha ez egyáltalán lehetséges, hogy kinek van igaza. A magyar nappalilepkefaunában akad erre a problémára más példa is: Pieris (napi) napi L. és Pieris (napi) bryoniae HBN. (mint irodalmat lásd hozzá pl.: REZBANYAI-RESER 1987), de valószínűleg ilyen a Spialia (sertorlus) sertorius HFFMNGG. és Spíalia (serorius) orbifer HBN. esete is (lásd pl.: FAZEKAS 19B6). Az Alpok és Dél-Európa területén találhatunk egy sor további példát is, melyek közül néhány részben Magyarországot is érinti: Pyrgus (malvae) malvae L. és Pyrgus (malvae) malvoides ELW. & EDW., Pontia (dapiidice) daplidir.e L. és Pontja (daplidice) edusa F., melyek közül Magyarországon állítólag az edusa él (lásd GEIGER & SCHOLL 1982, GEIGER, DESCIMON & SCHOLL 1988 és WAGENER 1988), Coenonympha (arcania) arcania L. és Coenonympha (arcania) gardetta PRUN. valamint Aricia (agestis) agestis D.SCH. és Aricia (agestis) artaxerxes F.
