Dr. Tóth Sándor (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 9. (Zirc, 1990)

ROZNER ISTVÁN: Adatok a Bakony hegység levélbogár faunájához IV. (Coleoptera: Chrysomelidae, (l968-1988)

bascum sp.) fordul elő. Coll.: BTM, mgy (PA, RI). Ábrahámhegy: 1979.06.05., RI - Agár-tető: 1978.04.23., PA - Bakonybél: 1977.03.29., OA - Csatár-hegy: 1977.03.15., SIP et WT - Csúcs-hegy (Tihany): 1983.04.24., TS - Fenyőfő: 1983.04. 30., RI - Királyszállás: 1975.04.05., TL - Kisgyónbánya: 1981.06.28., PA, rőzsekötegből futtatva - Külső -tó (Tihany): 1983.04.04., RI - Levendulás (Tihany): 1983.04.17., RI - Porva: 1981.10.10., PA - Pörkölt-hegyek: 1978.05.28., OA., f - Tés: 1985.05.25., PA - Tihany: 1983.04.17., 19B3.05.07. PA - Várvölgy: 1978.05.28., ÁL, egy - Veszprém: 1983.05.29., PA. 36. Longitarsus ferrugineus

(F0U0RAS, I860)- Ezt a Közép- és Dél-európai fajt KASZAB (1962) közelebbi lelőhely megnevezés nélkül a Dunántúl több pontjáról, valamint a Bükk hegységből és a Gödöllői-dombvidékről említi. Bakonyi adata azonban eddig nem volt, ezt TÓTH (1979) felvette volna a levélbogár alapvetésébe. Az utóbbi két évtized kutatásai során a Balaton-felvidékről és Huszárokelőpusztáról is gyűjtötték a faj néhány példányát. TN.: az ajakosak (Labiatae) u.m. a sarlós gamandor (Teucrium chamaedrys), a magas peszérce (Lycopus exaltatus) és a menta-fajok (Mentha sp.). Coll.: mgy (PA, RI). Alsóörs: 1977.04.24., PA - Dörgicse: 1978.11.06., PA, k - Huszárokelőpuszta: 1979.05.20., RI -Koloska-völgy: 1980.05.17., 1983.04.16., PA. 37. Longitarsus ballotae (MARSHAM, 1802) - Pontomediterrán faj, melynek elterjedése eléri a Kaukázus északi részét is. Magyarországon a domb- és hegyvidéken elterjedt és gyakori. A Bakony hegységben a Balaton-felvidékről, a Keszthelyi-hegységből és a Bakonyaljáról gyűjtötték. TN.: a fekete peszterce (Ballota nigra) és a pemetefűvek (Marrubium sp.), Coll.: BTM, mgy (PA, RI). Fenékpuszta: 1976.08.08., TS - Fenyőfő: 1982.04.19., PA - Gejzír-mező (Tihany): 1983.05.17., TS - Kis-erdő-tető: 1983.04.26., TS - Levendulás (Tihany): 1983.04.17., RI - Pörkölt-hegyek: 1977.08.28., 0A - Tihany: 1983.04.17., PA. 38. Longitarsus symphyti HEIKERTINGER, 1912 - Ez az európai faj Magyarországon is elterjedt, nem ritka, a síkság és dombvidék vizenyős helyein, lápos területein található. TN.: a fekete nadálytő (Symphytum officinale). Coll.: BTM, mgy (PA). Badacsony (Badacsonytomaj): 1976.08.01., KG - Bakonyszűcs: 1978.08.25., 0A et PA - Borzavár: 1981.10.10., PA - Feketevízpuszta: 1969.07.11., P - Köves-földek: 1984.07.04., TS - Szigliget: 1976.07.29., TS - Vászoly: 1978.07.07., PA - Vilonya: 1978.09.09., PA. 39. Longitarsus rubiginosus (F0DDRA5, 1860) - Euroszibériai faj, mely Magyarországon, így a Bakony hegységben is, a mocsaras, vizenyős helyeken fordul elő, de nem gyakori. FN.: a felfutó sövényszulák (Calystegia sepium). Coll.: BTM. Balatonalmádi: 1976.08.01., KG - Balaton-part (Balatonalmádi): 1976.07.13., KG - Természetvédelmi Őrház (Tihany): 1983.08.00., fcs. 40. Longitarsus exoletus exoletus (LINNÉ, 1758) - Ez az európai alfaj él a Bakony hegységben, ahol elterjedt és gyakori. TN.: az érdeslevelűek (Boraginaceae). Coll.: BTM, mgy (PA, SZK). Gyűjtött változata: ab. arctulus WEISE, 1893. Bakonyszűcs: 1979.06.

IB., OA - Balatonudvari: 1976.06.19., SZK - Gejzír-mező (Tihany): 1983.06 12., TS - Hajmáspusztai-halastavak: 1972.07.07., TS - Kiliántelep: 1976.06.20., PA - Nosztorivölgy: 1981.06.07., PA - Öreg Futóné: 1969.07.18., TR - Páliháláspuszta: 1968.07.16., P - Várvölgy (Várpalota): 1968.06.27., P - Zirc: 1981.10.10., PA. 41. Longitarsus jacobaeae (WATERH0USE, 1858) - syn.: tabidus PANZER auct. (non FABR.), - laevis DUFT., 1825, - citrinus FUENTE B., 1910., - var. rufescens FOWL., 1890. - Nyugat-palearktikus faj, mely előfordul csaknem az egész Európában, északon a Skandináv-félsziget déli részéig, keleten a Szovjetunió déli részéig és az Észak-Kaukázusban, Észak-Afrikában, Dél-Szibériában, Kazahsztánban és Kirgiziában. Magyarországon szórványosan sokfelé előfordul, de ritka. A Bakony-hegységből csak az utóbbi idők gyűjtései alapján vált ismertté. TN.: a Jakabnapi aggófű (Senecio jacobaea). Coll.: BTM, mgy (PA, RI). Bakonyszűcs: 1979.06.18., 0A - Balatonudvari: 1979.06.16., 0A - Fenékpuszta: 1976.07.22., TS - Fenyőfő: 1973.08.22., GY; 1978.07.22., 0A - Fenyőfői-ősfenyves (Fenyőfő): 1973.08.27., TS Meleg-víz-part, Nagytárkánypuszta: 1982.08,15., RI. 42. Longitarsus longipennis KUTSCHERA, 1863 - Pontomediterrán faj, mely KASZAB (1962) szerint Magyarországon az alacsonyabb hegy-és dombvidéken sokfelé előfordul, de nem gyakori. A Bakony hegység területéről TÓTH (1979) adatai és a saját gyűjtéseim alapján eddig csak a Tihanyi-félszigetről került elő. Tápnövénye az egyik leggyakoribb vetési gyom, az apró szulák (Convolvulus arvensis). Coll.: mgy (RI). Külső-tó (Tihany): 1983.06.26., RI. 43. Longitarsus nervosus (WOLLAST0N, 1B54) ssp. cerinthes SCHRANK, 1798 - syn.: - pectoralis F0UDRAS, 1860 - A törzsalak a nyugat-mediterraneumban fordul elő Afrikában és Európában keletre Dalmáciáig. A hazai alfaja Közép- és Kelet-Európában Bajorországtól Romániáig és Lengyelorzságban él. Magyarországon KASZAB (1962) két lelőhelyét említi. A legutóbbi idők gyűjtéseiből két bakonyi lelőhelyről is előkerült a faj, értékes adatot szolgáltatva hazánk faunájának ismeretéhez. TN. a szeplőlapu (Cerinthe minor). Coll.: BTM, mgy (PA). Tihanyi-félsziget: 1976.07.13., SÁ - Veszprém: 1983.05.29., PA.