Dr. Tóth Sándor (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 9. (Zirc, 1990)

DR. TÓTH SÁNDOR: Új és ritka fajok a Bakony szitakötő faunájában (Insecta: Odonata)

ŰJ ÉS RITKA FAJOK A BAKONY SZITAKÖTŐ FAUNÁJÁBAN (INSECTA: ODONATA) DR. TÓTH SÁNDOR Bakonyi Természettudományi Múzeum, Zirc ABSTRACT: New and rare species in the dragonfly fauna of Bakony Mountains (Insecta: Odonata) - Until now 3 summarizing papers have been published on the dragonfly fauna of Bakony Mts. (Tóth 1973, 1980, 1985). Data on occurrence of 53 dragonfly species in the mountains are involved in them. Here the author reports 3 other species from this area (Aeshna grandis, Hemianax ephippiger, Onychogomphus forcipatus). This number of dragonfly species known from Bakony Mts. have increased to 56, representing as much as 87,5% of Hungarian species. Bevezetés A Bakony hegység szitakötő faunájáról eddig 3 összefoglaló dolgozat jelent meg. Az első (TÚTH 1972) a Bakonyi Természettudományi Múzeum viszonylag kis gyűjteményének adataira támaszkodva ismertette a terület szitakötőfaunáját, de a szerző természetesen beépítette munkájába a jelentősebb faunisztikai irodalom bakonyi adatait is (BENEDEK 1961, 1965, STEINMANN 1962, ÚJHELYI 1955, 1959, WÉBER 1941). Mint a dolgozatból kitűnik, az 1960-as évek végén mintegy 70 gyűjtőhelyről 47 szitakötőfaj előfordulásáról rendelkeztünk adatokkal a Bakony hegységből. Az 1970-es évek elejétől a gyűjtések a hegység szinte minden résztájára kiterjedően intenzívebbé váltak. Ennek alapján az évtized végére megértek a feltételek "A Bakony természettudományi kutatásának eredményei" sorozatban már korábban tervezett alapvetés elkészítésére (TÓTH 1980). "A Bakony hegység szitakötő faunája (Insecta: Odonata)" c. munka a hegység kereken 180 lelőhelyéről mintegy 10 ezer példány adataira épül és már 51 faj előfordulását mutatja ki a Bakonyból. Az 1970-es évek vége és különösen az 1980-as évek eleje újabb lendületet hozott a hegységben folyó szitakötő-gyűjtésben. Az eredmény az 1980-as évek közepére olyan tömegíí szitakötő adat (16 590 pld.), mely indokolta ,tette egy újabb faunisztikai közlemény megjelenését. Az így született dolgozat (TÚTH 1985) 50 szitakötőfaj adatait adja közre. Ezzel a hegységből kimutatott fajok száma 53-ra, a gyűjtőhelyek száma pedig 313-ra emelkedett. Mindhárom felsorolt összefoglaló közleményben megkockáztattam azt a véleményt, hogy a jövőben jelentős változás már nem várható a Bakony szitakötőfaunájában. A tények (fejlemények) azonban minden esetben rácáfoltak az előrejelzésre. Még a legutóbbi évek is szolgáltak meglepetésekkel, aminek következtében a fajszám 56-ra emelkedett. A teljesség kedvéért célszerűnek látszik a Bakony szitakötőfaunájára új fajok publikálása. E mellett egyúttal néhány érdekesebb (bár a hegység faunájára új adatot nem jelentő) fajról is érdemes újabb adatokat szolgáltatni. Magyarország szitakötő faunáját jelenleg 64 faj alkotja, vagyis a Bakonyból eddig kimutatott 56 faj a hazai fajok 87,5%-át teszi ki. A jóslásokba való bocsájtkozás helyett most inkább azt nézzük meg, hogy mely Magyarországról már kimutatott fajok hiányoznak még a Bakony faunájából: 1. Ceriagrion tenellum (VILLIER, 1798) 2. Coenagrion vernale (HÄGEN, 1839) 3. Coenagrion hastulatum (CHARPENTIER, 1825) 4. Epallage fatime CHARPENTIER, 1840 5. Aeshna juncea (LINNAEUS, 1758)