Dr. Tóth Sándor (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 9. (Zirc, 1990)
DR. TÓTH SÁNDOR: A Külső-tó szitakötő (Odonata) faunája
fajok közül az Aeshna grandis külön dolgozatban (TÓTH, 1990) is szerepel. Korábbi néhány publikálatlan szórvány adat, valamint a korábban már említett 1985-1986-os program keretében gyűjtött anyag adatai Dévai Györgyhöz kerültek, aki valamennyi hazai szitakötőanyag adatainak számítógépes feldolgozását végzi. A jelen dolgozat alapvető célja az anyag sokoldalú értékelése, melyből képet nyerhetünk a Külső-tó szitakötő faunájának sokrétűségéről, összetételéről, az egyes fajok gyakoriságáról stb. A közigazgatásilag Tihanyhoz tartozó Külső-tó UTM hálótérképen való elhelyezésének megkönnyítése érdekében álljon itt a tó kódszáma: YM 19 D4 Az anyag meghatározását STEINMANN (1984), SCHIEMENZ (1953) és ÚJHELYI (1957) munkáinak felhasználásával végeztem el. A mintegy 66 hektár kiterjedésű Külső-tó a Tihanyi-félsziget északi felének középtáján terül el. Jelenlegi formájában (szemben a Belső-tóval) tipikus mocsár, csupán 14%-a (11 hektár) a nyíltvíz. A legújabb felmérések adatai szerint (KÁRPÁTI et al. 1986) növényzetében uralkodó a nádas (44 hektár). A Tihanyi-félsziget két tavának mélyedését korábbi elméletek szerint a szél alakította ki. Újabb vélemények alapján a Külső-és a Belső-tó egyaránt a vulkáni működés eredményeként létrejött krátertónak tekinthető. A Külső-tó vizét a történelem folyamán többször lecsapolták. Erre első alkalommal valószínűen 1803-ban került sor. Újabb lecsapolása 1950-ben történt, azzal az elképzeléssel, hogy a helyén jó legelőket és kaszálókat alakítanak ki. Az elgondolás azonban nem valósult meg maradéktalanul. Csapadékkosabb években a legelő és a rét használhatatlanná vált és az összegyűlt esővízben a gyötrószúnyog (Aedes vexans) és más csípőszúnyogfajok lárváinak nagy tömege fejlődött ki (MIHÁLYI et al. 1953). A Tihanyi-félszigeten 1952-ben létrejött hazánk első tájvédelmi körzete. Részben ennek kapcsán döntés született a Külső-tó eredeti formájában való visszaállítására. Az 1960-as évek végén lezárták a tó vizét levezető csatornát. A víz szintje azonban nem emelkedett a kivánt mértékben. Ezért az 1970-es évek második felében csöveken keresztül a Belső-tóból szivattyúztak át vizet a Külső-tóba. Ekkor számottevően megemelkedett a tó vízszintje és megnőtt a kiterjedése is. A nádasok között nagyobb nyíltvízű felületek alakultak ki. Ezzel számos vízimadár részére biztosították a fészkelési lehetőséget. A folyamat kedvező hatással volt a tó szitakötő faunájának gazdagodására is. Bár nem tartozik a témához, de megemlítem, hogy ezzel párhuzamosan rendkívüli mértékben elszaporodott a tóban a mocsári szúnyog (Mansonia richiardii FIC.), melynek a tóból kirajzó populációja elárasztja az egész félszigetet, kellemetlen szúnyogártalmat okozva a helybeli lakosságnak és az üdülőknek egyaránt. Az érdekesebb fajok rövid jellemzése Az alábbiakban néhány mondatban jellemzem a Külső-tónál előkerült érdekesebb fajokat. Egyes esetekben csupán utalok a máshol már leírtakra. Dévai György kategorizálása szerint (DÉVAI 1976) az említett fajok mindegyike ún. szórványos előfordulású faj. Coenagrion scitulum (RAMBUR, 1842) Bár hazánkban egyes helyeken, pl. Budapest környékén nagyobb számban is megtalálták, ún. szórványos előfordulású faj. A Bakony hegységben aránylag kevés lelőhelyét ismerjük.(TÓTH 1980, 1985). A Külső-tónál 1983-ban két alkalommal sikerült megfogni, mindössze 3 példányban (TÓTH 1985), így a Külső-tónál gyűjtött anyagban a részesedése nagyon alacsony. A teljes anyagból 0,05%, a Zygoptera anyagból 0,06% (I. táblázat). Aeshna grandis (LINNAEUS, 175B) Az utóbbi években ugyan hazánk egyre több pontján fogták (vagy figyelték meg), egyelőre mégis csak a szórványos előfordulású fajok közé tartozik. Az eddig ismert hazai lelőhelyei fa teljesség igénye nélkül): Bázakerettye, Budapest, Fehér-tó (?)=Szeged, Kiscsehi, Külső-tó, Mosonmagyaróvár, Murarátka, Püski, Szőce, Taktaköz. A Külső-tónál való előkerülése új fajjal gyarapította a Bakony hegység szitakötő faunáját. Egyetlen feltehetően peterakási kísérlet közben vízbefulladt nőstény példányára 1986.08.02 -án szúnyoglárva gyűjtés közben bukkantam rá a vízparttól minegy 15 méterre a nádas-gyékényes szegélyen belüli nyílt víz szélében. Részesedése a Külső-tó anyagából 0,02, illetőleg 0,06%-os. Aeshna viridis EVERSMANN, 1836 Szórványos előfordulású faj, mely az előző fajhoz hasonlóan hazánknak csak kevés helyéről ismert. Első példánya a Bakony hegységben a Keszthely melletti Fenékpusztán került elő 1980-ban (TÓTH 1985). Ez a példány feltehetően a Kis-Balatonról vándorolt el, ahol 1980-ban nagy számban rajzott (Dévai György 1980. évi Bakony-kutató jelentése alapján). A Külső-tónál való gyűjtése megerősíti a faj Bakony hegységben való előfordulásának tényét. A Csiby Mária által 1980.08.08 -án gyűjtött példány vegyes rovaranyagból csak 1988-ban került elő.
