Dr. Tóth Sándor (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 7. (Zirc, 1988)
ESZTERHÁS ISTVÁN: A Tátika bazaltbarlangjai
nak és a nyugati fal 25 cm-rel lejjebb van. A bazaltszelet megcsúszása tehát, az előbbi adatoknak megfelelő elmozdulás után viszonylag stabilitásba került létrehozva a barlangot. Két féle mésztartalmú ásványi képződmény is előfordul a barlangban. Cseppkőkérgeződé s a barlang kiszélesedő része után több helyen is található - az oldalfalat néhány mm-esen boritva, valamint a főte repedéseiben, olykor 1,5 cm-es vestagságban. A cseppkőkérget megvizsgálva azt ta pasztaltuk, hogy majdnem teljesen kalcitból áll. Savban 97,58 %-a oldódik, maradékában kevés Fe2"3-t és bazaltmorzsákat találtunk. A másik képződményfélét pontosan megnevezni nem tudjuk. Leginkább az édesvizi mésztufához hasonlit. Szine világosabb és sötétebb tojáshéjszin. Szögletes kristálycsomók összeállt halmaza alkotja, kivülről finomabb porózus meszes hártya borítja. A különböző helyekről származó minták savban 94-96 %-ban oldódnak. Ilyen meszes konkréciók olykor 5-10 cm vastagságban és 1/2 m ^-nyi lapokban fordulnak elő elsősorban a főte repedésében és a beszorult kövek mellett, valamint a kisebb párkányokon /bőven van a végpont közelében ás. s. kiszélesedő rész magasabb zónái - ,. ban. A barlang"falai nedvesek, bazaítnyiroktól csúszós vizhártya szivárog rajtuk lefelé. Bejárathoz közeli, kiszélesedő részben barlangi keresztespókokat /Meta menardi/ láttunk, törmelékes aljának felszínén pedig egy évnél nem idősebb tetemből származó szarvas /Cervus elaphus/ végtagcsontot, melyen nagy valószínűséggel rókától /Vulpes vulpes/ származó rágasnyomok voltak. A barlang ásatása es ezzel egyidejű további feltáró bontása biztatónak látszik. A törmelékben valószinüleg paleontológiái és történelmi leletek is előfordulnak. A barlang törmelékkitöltéses aljából, az aknákból a beszorult kövek elmozdítása után jó lehetőségünk van arra, hogy további részekbe juthassunk. Hazai viszonylatban az egyik legjelentősebb bazaltbarlang- szorongást keltő és lenyűgöző méretein, formáján tul iskolapéldája a tektonikus barlangkeletkezés egyik változatának, meszes ásványképződményei meglepőek. További szakjellegű kutatása és feltáró bontása jelentőségét minden bizonnyal emelné. A rá vonatkozó irodalom sorszámai: 1, 2, 3, 4, 9, 10, 12, 15, 16, 17, 18, 20. 2. Mágneses-barlang Hidegkutról az országos kék turistajelzést követve menjünk kelet felé, a Tátika Irányába kb. 1 km-t, egész a. bazaltperemig, a természetvédelmi terület jelzőtáblájáig. A táblától kb. 200 m-re, északnyugat felé a bazaltperemen leom lott hatalmas kőtuskói között találjuk a Mágnese s-batlángot a Fekete-oszloposbarlang szomszédságában. A Mágneses-barlang a kisebb ÓB valamivel alacsonyabban van a másiktól. Bejárata északkelet felé néz. Az iránymeghatározást ez esetben is a Nap állása segítségével végeztük, mert a barlangot magábafoglaló kőzet vastartalma igen magas /a kompasz mágnestűjét képes megfordítani/. A barlang korább a n ismeretlen volt - legelábbis irodalmi emlitese nincs, bár a begy középkori várénak védelmi, stratégiai terveit készitők bizonyára ismerték, de tőlük Írásos emlék nem maradt ránk. Elnevezését feltűnő mágneses anomáliába miatt kapta. 80 cm széles, 110 cm magas bejáratát követően befelé mélyül es enyhén szűkül a barlang. Tulajdonképp csak egyetlen 80 cm széles, 150 cm magas fülkéből áll, melynek végpontjából alul és fölül is szük rések vezetnek tovább. Ezek közül az alsó I50 cm-ig járható, majd járhatatlanná szűkül, a felső rés már az elején is járhatatlanul szük. Meglehetősen omlásveszélyes üreg. A hosszanti tengelyével párhuzamos bazaltoszlopok aránylag könnyen leválnak, igy oldalfalai es mennyezete is instabil. Alját e levált bazaltoszlopok laza törmeléke képzi. Járható hossza mindössze 3 m. Bejárásához semmiféle segédeszközre nincs szükség, de nagyon óvatosan kell mozogni benne. Kialakulását tekintve vulkáni kőzetekben másodlagos uton létrejövő üregek csoportjába tartozik, ezen belül atektonikus keletkezésű barlangnak tekintjük. A bazaltperemről le szakadt és lecsúszott sokméteres sziklatömbben fellépő egyenetlen alátámasztás okozta feszültségek hatására keletkezett repedés mentén alakult a barlang. Helyi jelentőségű kisebb barlang, melynek további kutatása ujabb eredményeket nem igen igér. Irodalmi említése nincs. 3. Fekete-oszlopos-barlang Zala szántó határában, az Alsó-Tátika északnyugati falában van a barlang. Hidegkuttól azonos módon jutunk el hozzá, mint az előbb leirt Mágneses-barlanghoz. A Fekete-oszlopos-bariang a Mágneses-barlang szomszédságában van, attól néhány m-rel keletre és 2 m-rel magasabban. Hasonlóan az előbb leirt barlanghoz, korábban ismeretlen volt. Elnevezését a körülötte levő sziklaoldalból és magéból a barlangból ágyucsőként meredekező fekete bazaltoszlopokról nyerte. A barlang egy vizszintes tölcsérszerü üreg. Asszimetrikus háromszögformaju szája 2 m magas ós 1,50 m széles. Befelé egyre keskenyedik ós alacsonyodik - 4,30 m után már csak járhatatlan rés. Fokozott óvatossággal járható omlásveszélyéé barlang. A hossztengelyével párhuzamos bazaltoszlopok könnyen leválnak, sőt némelyikük
