Dr. Tóth Sándor (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 6. (Zirc, 1987)

DR. DÉVAI GYÖRGY - MISKOLCZI MARGIT – DR. TÓTH SÁNDOR: Javaslat a faunisztikai adatközlés és számítógépes adatfeldolgozás egységesítésére. I. rész: Adatközlés

bánya, hányó, fejtés, gödör, stb. Ha a szóösszetétel kettős, akkor az alapszó és az utótag közé kerül a kötőjel (mint pL a következő esetekben: Megyer-hegy, Tokár-tető, Pin-kút, Vajda-völgy, Csepel-sziget, Bittva-patak, Zsombói-láp, Bockerek-erdő, Kuti-őrház, Csizi-malom, Jókai-bánya — de Jókaibánya, ha településrészről van szó). A kötőjelet, ha folyamatos szövegben éppen a sor végére kerül, a másik sor elején is meg kell ismételni, nehogy elválasztójelnek tűnjön! Ha a szóösszetétel háromtagú, akkor az utótag elé tesszük a kötőjelet (pL Hármashatár-hegy, Hosszúfűzi-tó). Kivételt képeznek azok az esetek, amelyeknél az első két tag egybeírása - eredetüket vagy jelentésüket tekintve - nem lehetséges vagy zavaró (pL Vörös-János-séd, Nagy-Sás-tó, Oszlári-Holt-Tisza). Ezeknél nemcsak az utolsó tag elé, hanem az első és a második tag közé is kötőjelet teszünk, s elkülönülésük további kihangsúlyozására a második tagot is nagy kezdőbetűvel írjuk. Ugyancsak kivételnek tekintjük azokat a gyűjtőhely neveket, ahol a három tagból kettő az előbbiekben felsorolt utótagok közül kerül ki. Ezeknél az első és a második tag közé szintén kötőjelet teszünk, de a második tagot értelemszerűen kis kezdőbetűvel írjuk (pl. Árkus-ér-mente). Ugyanilyen elvek szerint járunk el a többszörös szóösszetételek esetében is, esetenként bírálva el, hogy a második és a további tagok tulajdonnevekként kezelendők-e, s így nagy betűvel írandók -e (pl. KadarcsKarácsonyfoki-felfogó-csatorna, Marót-zugi-Holt-Tisza). d) Vannak végül olyan esetek is, amikor a gyűjtőhely pontosítása egy több szóból álló leírás formájában szerepel a közleményekben (pl. Diszel: Eger-víz melletti zsombékos, Sárospatak: Rákóczi vár udvara). Ilyenkor a feleslegesnek ítélhető részleteket a gyűjtőhely nevéből elhagyjuk (vagy a számítógépes beírásnál is szereplő megjegyzés rovatban tüntetjük fel!), s a gyűjtőhely nevét értelemszerűen saját magunk pontosítjuk, az előbbi esetekben pl. a következőképpen: Eger-víz-völgye, Diszel (Tapolca), Rákóczi-vár (Sárospatak). e) Az adatfeldolgozás során megtörténhet, hogy a végleges formára rövidített gyűjtőhely-megnevezés sem fér bele az erre a célra fenntartott számítógépes karakterkészletbe. Ilyen esetben természetesen módunk van rövidíteni, csak arra kell ügyelni, hogy lehetőleg mindig a köznévi részt rövidítsük, az alkalmazott jelek pedig mindig pontosan ugyanarra a szóra vonatkozzanak, s egy jegyzékben adjuk meg a jelentésüket (pl. p. = patak, cs. = csatorna, f. cs. = felfogó-csatorna, v. = völgy, h. = hegy, hg. = hegység). Természetesen, ha az azonosító jegyzékben szerepel, bármelyik tulajdonnevet is rövidíthetjük, főleg ha egy igen hosszú gyűjtőhely-név sokszori beírásáról van szó (pl. a több százszor előforduló Bodrog-hullámtér, Végardó (Sárospatak) gyűjtőhely nevet akár B-h., V. (S.)-ként is rövidíthetjük). Ilyen esetekben a visszakódolást a számítógéppel oldatjuk meg a végső gyűjtőhely kiíratás során. A gyűjtési időpontokról A faunisztikai adatok második legfontosabb eleme a gyűjtés időpontja. Látszólag úgy tűnhet, hogy ennek a feltüntetése vagy számítógépes adattárolóra vitele nem okozhat különösebb gondot. A lehetséges változatok száma tényleg elég kevés, s így a dátumot kétségtelenül jóval egyszerűbb feltüntetni, mint a gyűjtőhelyet pontosan és egyértelműen megadni. Ennek ellenére a hazai gyakorlat korántsem egységes, sőt adódnak félreértések, tévedések és jelentős kódolási nehézségek is. A jövő adatközlési formájának kialakítása szempontjából első helyen feltétlenül azt kell hangsúlyoznunk, hogy a gyűjtés időpontjaként mindig a teljes dátumot kell megadni, amely évből, hónapból és napból áll. Az év esetében mind a négy számjegyet ki kell írni. Ezzel kapcsolatban egy rövidítési lehetőség is felmerült, amely szerint elég lenne csupán az évtizedet és az évet megadni. Végül ezt az ötletet el keUett vetnünk, mégpedig elsősorban az elmúlt és az elkövetkezendő évszázadból származó adatok feldolgozásánál jelentkező kódolási nehézségekre és hibalehetőségekre gondolva. A hónapot és a napot következetesen arab számmal kell megadni, az egyszámjegyű hónapokat, ill. napokat jelölő szám elé pedig mindig egy nullát kell írni (1986. júüus 6. javasolt írásmódja tehát pl. a következő: 1986.07.06.). Magyar nyelvű közleményekben a dátum részei év, hó, nap sorrendben követik egymást (1986.07. 06.), idegen nyelvű dolgozatokban pedig pont fordítva, nap, hó, év sorrendben (06.07.1986). Formailag a dátum egyes tagjai közé pontot teszünk, de üres helyet (vagy a gépelésnél egy leütésnyi közt) nem hagyunk ki közöttük. A magyar nyelvű munkákban az utolsó helyen álló és a napot jelölő szám után mindig pontot teszünk, az idegen nyelvű anyagokban viszont a leghátul álló évszám után sohasem. A gyűjtés időpontjának feltüntetésekor az évszámot minden esetben ki kell írni, több szempontból is. Elsősorban azért, hogy a hónap és a nap egymáshoz viszonyított helyzetéről biztos információnk legyen, továbbá azért, hogy a számítógépes adatbevitelt megkönnyítsük és a tévesztés lehetőségét minimálisra csökkentsük. Az utóbbi két szempont miatt a dátumot minden önálló adat esetében teljes egészében meg kell ismételni, még akkor is, ha két adat között csupán a gyűjtő személyében van eltérés. Ez a fel-