Dr. Tóth Sándor (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 6. (Zirc, 1987)

DR. DÉVAI GYÖRGY - MISKOLCZI MARGIT – DR. TÓTH SÁNDOR: Javaslat a faunisztikai adatközlés és számítógépes adatfeldolgozás egységesítésére. I. rész: Adatközlés

Sátoraljaújhely területén pl. a Bodrog bal partján fekvő hullámtér két öblözetből áll, s mindegyikben található egy-egy morotva. így a Sátoraljaújhelyi-Holt-Bodrog elnevezés nyilván nem teszi lehetővé a kellően pontos azonosítást. Ezért a névadásnál figyelembe vesszük a két morotvához legközelebb eső szomszédos települések nevét is, itt pl. Alsóbereckiét, Vajdácskáét és Sárospatakét. Először meg kell győződnünk arról, hogy ezek közigazgatási területén nem található-e ugyanilyen morotva, mert a névazonosságot (még lehetőleg a részlegeset is!) természetesen el kell kerülni. Így Sárospatak rögtön kiesik a lehetséges esetek sorából, hisz annak területén három morotva is található. A másik két település azonban számításba vehető, így a K-i hullámtér-öblözetben lévő vízteret Alsóberecki-Holt-Bodrognak, a Ny-iban lévőt pedig Vajdácskai-Holt-Bodrognak célszerű elnevezni. Felmerülhet esetleg a kettős névadás gondolata is (pl. Sátoraljaújhely-Alsóberecki-Holt-Bodrog), ez azonban feleslegesen megnyújtaná az amúgy is hosszú nevet, a közigazgatási hovatartozás jelölését pedig legalább egy helyen - az előtagtól függetlenül - úgyis meg kell adni kerek zárójelben a gyűjtőhely neve után. Ezt a megoldást akkor is alkalmazhatjuk, ha egy morotva több település határához tartozik ugyan, de azok közigazgatási területén másik morotva nem található. Ebben az esetben rendszerint a morotvához közelebb eső település nevét vesszük előtagként, s a konkrét gyűjtési helynek a közigazgatási hovatartozását zárójelben adjuk meg. így pl. az Oszlár és Hejőkürt határában található Holt-Tiszát Oszlári-HoltTiszának nevezhetjük, de ebben az esetben a gyűjtőhely pontos azonosításához mindig szükséges a megfelelő településnév feltüntetése is. Ebben az esetben ugyanis az „Oszlári-" előtag nem a közigazgatási hovatartozást jelöli, hanem ennek a Holt-Tiszának az elkülönítő nevét. Ha tehát az Oszlári-Holt-Tisza közigazgatási hovatartozását akarjuk megadni, akkor azt kerek zárójelben a név után kell megtenni (ami itt lehet Oszlár, de Hejőkürt is!). A közigazgatási hovatartozást jelölő nevek semmiképpen sem kerülhetnek előre előtagként, hiszen akkor például ez az egyetlen objektum kettőnek tűnne (Oszlári-Holt-Tisza, ill. Hejőkürti-Holt-Tisza lenne belőle, holott csak egy Holt-Tiszáról van szó). Vannak természetesen bonyolultabb esetek is, mint például a Sárospatak területén található három morotváé. Ezek közül kettő (a keleti és a középső) teljes egészében Sárospatakhoz tartozik, a nyugati viszont átnyúlik Bodrogolaszi határába. Mivel az utóbbi helységhez más hullámtéri morotva nem tartozik, ezt kézenfekvően Bodrogolaszi-Holt-Bodrognak nevezhetjük, a gyűjtőhelyet pedig a közigazgatási névvel pontosítjuk. A keleti hullámtér-öblözetben fekvő morotva esetében a szomszédos település (Vajdácska) nem jöhet számításba, hiszen az előbbiekben ezt a nevet már felhasználtuk. Ilyenkor mindig meg kell vizsgálni, hogy a közigazgatásilag illetékes településnek valamelyik önálló nevű része nem használható-e fel a névadásra, mint pl. Sárospatak esetében a keleti morotvával szemben fekvő Végardó, ill. a középsővel átellenes Bodroghalász. így ezt a két morotvát Végardói-Holt-Bodrognak, ill. Bodroghalászi-HoltBodrognak célszerű elnevezni. Ehhez, ill. a hasonló jellegű „mesterkélt" megoldásokhoz azonban a jövőben mindenki csak végső esetben folyamodjon, hiszen tapasztalataink szerint szinte nincs is olyan gyűjtőhely, aminek ne lenne a helyi szóhasználatban jó elkülönítést biztosító és általában nagyon kifejező népi neve (pl. az előbbiekben Végardói-Holt-Bodrogként elnevezett morotvának a helyi neve Pap-tava, s mind rövidsége, mind egyedi karaktere miatt is inkább ezt érdemes használni gyűjtőhely-megjelölésként). Az eddigi példákban olyan - viszonylag egyszerű — eseteket mutattunk be, amikor a sokszor ismétlődő, s így pontosítandó nevű gyűjtőhelyet tartalmazó objektum csak egy vagy néhány közigazgatási egységhez tartozik, s az objektumnak a legfeljebb csak helyileg egyértelmű neve elé tett előtag a pontosabb azonosítást szolgálja. Jogosan merülhet fel viszont a kérdés, hogy hogyan azonosítsuk a gyűjtőhelyeinket azokban az esetekben, amikor egy-egy objektum olyan terjedelmes (pl. nagy felületű, hosszan elnyújtott), hogy igen sok településhez (és egyben UTM hálónégyzethez is) tartozik. Gondoljunk csak például nagyobb tavaink, hosszabb folyóink, patakjaink, völgyeink, ül. tömegesebb hegyeink esetére. Ilyenkor ugyanis soha nem szabad előtagot használni a megkülönböztetésre, hiszen az nemcsak szokatlan, hanem teljességgel félrevezető is lenne (pl. Esztergomi-Duna, Paksi-Duna). Az is kétségtelen viszont, hogy míg a helyi szóhasználatban pl. a Duna, Duna-part, Duna-hullámtér elnevezések teljesen egyértelműek (hiszen nyilván az adott településhez tartozó szakaszát jelöük az adott objektumnak), addig egy faunisztikai adatközlő cikkben további specifikáció nélkül - többnyire túlságosan tágak ahhoz, hogy indikációs céllal használhatóak legyenek. Alaposabban elemezve a lehetőségeket többféle megoldás is elképzelhető. Valamilyen előtag-utótag kombinációval még a teljes objektum esetében is megoldható az elkülönítés, hiszen mondhatjuk pl. azt, hogy Esztergomi-Duna-szakasz, Nagyhutai-Kemence-patak -völgy -részlet, Fenyőfői-K őris-hegy-oldal. Sokkal egyszerűbb a helyzet abban az esetben, ha a gyűjtőhelyet azonosító tulajdonnév egy-egy terjedelmes objektumnak már eleve csak egy részét jelöü, de ez a tulajdonnév többször ismétlődhet, s így nem eléggé egyedi ahhoz, hogy a gyűjtőhelyet önmagában egyértelműen azonosítsa (pl. Balaton-part, Tiszahullámtér). Itt tehát már maga a név sem egy egységet, hanem annak csak egy részét jelöli, s ezzel egyértelművé válik, hogy üyen nevű gyűjtőhely máshol is előfordulhat, azaz teljesen jogos lenne az elő-