Dr. Tóth Sándor (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 6. (Zirc, 1987)

DR. SZABÓ ISTVÁN: A Keszthelyi-hegység növényvilágának kutatása

dolomit növényzete között. A dolomit alapkó'zet sajátos környezettani hatására (fizikai mállás, meredek lejtőjű, merész formációk, gátolt talajképződés, mikro khma tik us változatosság) a dolomitjelenség nyilvánul meg endemikus és reüktum fajokban, reliktum vagy a Középhegység határait nem (esetleg alig) túllépő fajgazdag növénytársulások kialakulásában. A boreális, prae- vagy interglaciális reüktum fajok gyakran a reliktum zárt dolomitsziklagyep, elegyes karszterdő társulásokhoz kapcsolódnak. Az erdők az elmúlt századokban a Keszthelyi-hegységnek a mainál sokkal nagyobb területét birtokolták. A kÜmazónának megfelelő cseres tölgyesek, állományai a hegyvidék geológiai—geomorfológiai sajátosságai folytán (FEKETE 1964) kevésbé elterjedtek, mint az extra-, intra- és azonális vegetációegységek együttesen. A gyertyános kocsányos- és kocsánytalan tölgyesek megítélését FEKETE (i. m.) mellőzi, csak érdekesnek tartja megjelenésüket a mélyebb völgyekben. HORVÁT (ex verbis) szerint a gyertyános-tölgyesek zonáüsak, ahogy azt BORHIDI (1961, cit. SOÓ 1964, DEBRECZY 1981) is ábrázolta. DEBRECZY (i. m 80. old.) a bakonyi bükkösöket kiemeli BORHIDI (1961) szubmontán bükkös övéből, s a hegyvidékiek közé sorolja, majd (i. m. 98. old.) - feltehetően ZÓLYOMI Magyarország természetes növénytakarója térképét (Kartográfia, Bp. 1981. 630082) idézve - a hegyi gyertyános tölgyeseket „a Balaton közvetlen környékén" extrazonálisnak ítéli, végül így tárgyalja. FEKETE (1964) fent idézett megjegyzése nem egyezik a cseres-tölgyesek itteni kiterjedését iUetően Zólyomi idézett térképén látottakkal. Meg keü azonban emÜtenem, hogy az erdészeti üzemtervek és szakmai vélemények szerint a Keszthelyi-hegység jelentős részét bükkösök fedték a múlt század közepéig, s az emberi beavatkozás alakította át azokat az 1880-90-es évekre cser- és molyhostölgy áUományokra. Ha elfogadjuk DEBRECZY (1981) nézetét, akkor nyomon követhetjük, hogyan válnak a jobbára ÉK felé jellemző, zonális mészkedvelő karszttölgyesek (molyhostölgy szálerdők) a Keszthelyi-hegység felé és abban — intrazonálissá az őket felváltó cseres-tölgyesek zónájában, hogyan törpülnek le, és esnek szét az ugyancsak intrazonáüs karszt-bokorerdőkre. Visszatérve a gyertyános-kocsányos- és kocsánytalan-tölgyesekre, azokat DEBRECZY (1981) a cseres-kocsányos-tölgyesekkel és a mészkedvelő bükkösökkel együtt olyan extrazonális társulásoknak tekinti, amelyekben az extrazonalitás a klímazonáüs társulás feltételeinél kedvezőbb, szervesanyag-termelésük a klimaxnál nagyobb („pozitív extrazonalitás" - auct.). A Dunántúli-középhegység és dombság 250 m tszf magasság feletti bükköseit PÓCS (1960) már zonális áüományokként értelmezte (montán és szubmontán bükkösök). Klímazónától javarészt független azonális társulások, vegetáció-egységek voltak a Keszthelyi-hegységben a patakkísérő sasos- és acsalapus égerligetek, a tőzegpáfrányos-rekettyefüzes cserjések, a bokorfüzesek, a tőzegmohás lápok, a láprétek és a mocsárrétek. Napjainkra csaknem teljesen tönkrementek, vagy erősen veszélyeztetettek. Exogenetikus állományok a hagyásfás legelők, az ütásrétek, az elcserjésedő hegyi legelők, a fenyvesitett dolomitkopárok, sziklagyepek és bokorerdők, a bálványfa-,Jigetek", az akácosok és az egyéb erdészeti ültetvények. Keszthely hegyeinek változatos florisztikai, növényföldrajzi képe beleillik a Balaton-felvidék vegetációjába, amely „a florisztikai átfedésekből, a zonális, intra- és extrazonális vegetáció összefonódásából alakult kf (DEBRECZY 1981). Növényföldrajzilag a Keszthelyi-hegység a pannóniai flóratartomány (Pannonicum) Dunántúli-középhegység (Bakonyicum) flóravidékének Balatonicum flórajárását alkotja a bazalthegyekkel és a Balaton-felvidékkel együtt. Florisztikai adatok A fajok sorszámozása és a nomenklatúra SOÓ (1980) alapján. A florisztikai feldolgozás a hegység edényes vúágtalan és virágos növényeinek teljes számbavétele alapján is folyamatban van. A következő felsorolás a figyelemreméltóbb adatokat tartalmazza: új előfordulás, ismert adat pontosítása, kiegészítések, megjegyzések kétséges adatokkal kapcsolatban . . . Jelölések magyarázata: ! = láttam, saját adat* ? = kétséges, bizonyítandó; f = kiveszett, eltűnt; Khely = Keszthely, SZHW = Szeneczy-Hutter-Wierzbiczky; n. v. = nem látta(m). P. 20. Ophioglossum vulgatum L. - „ad marginis alnetorum prope Uzsa" (BOROS 1954); utoljára Galambos I. és Horváth A. társaságában láttam Tapolca alatt a hegymagasi országút és a keszthelyi vasút szögletében - Molinietum, ma szántó. P. 27. Phyllitis scolopendrium (L.) NEWM. - SZODFRIDT 1959: Várvölgy szőlőhegyén kútban, Rezi: Ilona-kút árka; Csókakő! P. 34—35. Ceterach officinarum LAM. et DC. - BORBÁS 1900: Tátika É-i oldala, PRISZTER 1960: Kágh Khely bazalton; Tátika bazaltlegyező sziklapadjain! P. 43. Cystopteris fragilis BERN H. - BORBÁS 1900: Gyenes, Vonyarc, Vállus, var. steno-