Dr. Tóth Sándor (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 6. (Zirc, 1987)

DR. TÓTH SÁNDOR: Az UTM hálótérképezés eredményei és feladatai a Bakony hegységben

akár fajokra vonatkozó) ábrázolásának egyik lehetó'sége az alhálóra bontás, mely a gyűjtési adatok szemléltetésének további finomítását teszi lehetó'vé. Elsősorban ez a szempont vezetett akkor, amikor elkészítettem a Bakony hegység hálótérképének 5x5 km-es, illetőleg 2,5 x 2,5 km-es alhálóra bontott változatát (6. és 7. ábra). Természetesen lehetőség van lxl km-es alháló készítésére is. Ennek használatát azonban legfeljebb olyan kisebb tájegységek, mint pl. a Tihanyi-félsziget esetében tartom célszerűnek. Az alhálóra bontás lehetséges módozataira példát találhatunk JAKUCS-DÉVAI (1985) munkájában. Tekintve, hogy ez a munka a Bakony-kutatók számára nehezen hozzáférhető, ennek mintájára egy bakonyi részletet ábrázoló hatmezős térképlapon magam is bemutatom az alhálóra bontás javasolt, illetőleg lehetséges módozatait (2. ábra). Az alhálóra bontáshoz szükség lehet a térképlapok kiegészítésére, melyet a nagy helyismerettel rendelkező gyűjtők tudnak fokozatosan elvégezni. A mintaként szolgáló térképlapon (2. ábra) az YN 13 négyzetben az 5 x 5 km-es, az YN 12 négyzetben a 2,5 x 2,5 km-es, az YN 11 négyzetben az 1 x 1 km-es alhálót szerkesztettem meg. Az alhálóra bontás haszna jól kidomborodik akkor, ha összehasonlítjuk a gyűjtőhelyek számát az egyes hálótérképeken. Mint látható az eddig nyilvántartott 384 gyűjtőhelyet a 10 x 10 km-es alaptérképen 62 jel képviseli (8. ábra), míg az 5 x 5 km-es alháló szerint elhelyezve 152 jel (9. ábra), és végül a 2,5 x 2,5 km-es alháló szerint elhelyezve 276 jel rajzolható be a térképre (10. ábra). (Gyűjtést végezhettek a Bakonyban néhány esetben külföldi, iUetőleg hazai gyűjtők is, akiknek az adatait nem ismerjük.) A hálótérkép természetesen elsősorban szemléltetésre szolgál és mint szemléltetőeszköz sokféle változatban összeállítható. Szolgáljon erre további például még egy a hegységben gyakori Syrphidae faj, melynek eddigi gyűjtőhelyeit a hálótérkép 2,5 x 2,5 km-es bontású változatának megfelelően mutatom be (11. ábra). A hálótérkép tehát mint szemléltetőeszköz, faunisztikai adatközlésre csak korlátozott mértékben használható, hiszen a térképről a gyűjtőhelyek neve nem olvasható le. A hálótérképező munkához elengedhetetlen a gyűjtőhelyek jegyzékének összeállítása, mely természetesen tartalmazza a megfelelő kódszámokat is. Erre példaként és a Bakony hegységről faunisztikai dolgozatot írni szándékozóknak segítségül közreadom a hegység Syrphidacgyűjtő-helyeinek jegyzékét. Szeretném azonban felhívni az érdekeltek figyelmét, hogy a listában szereplő gyűjtőhely-megnevezéseket nem tanácsos automatikusan átvenni, mert ez egyes esetekben félrevezető lehet. A gyűjtőhely kódjának megállapításánál mindig abból kell kiindulni, hogy a gyűjtés ténylegesen hol történt. Vegyük például a Cuha-völgy esetét. A megyetérkép (Veszprém megye) tanulmányozásánál kitűnik, hogy az aránylag hosszan elnyúló völgy területe 5 település határára is kiterjed. Ennek megfelelően tehát a gyűjtőhelyek jegyzékében a Cuha^ölgy 5 településnél is szerepelhet. Cuha-völgy (Bakonyszentkirály) Cuha-völgy (Bakonyszentlaszlo) Cuha-völgy (Csesznek) Cuha-völgy (Nagyesztergár) Cuha-völgy (Zirc) Ugyanakkor azt is hangsúlyozni kell, hogy a völgy nemcsak több településhez, hanem több 10 x 10 km-es négyzethez (YN 13, YN 14) is tartozik. Ha a lelőhelycédulán csak annyi áU, hogy „Cuha-völgy", más adatunk nincs, akkor a lelőhelyet Csesznekhez tartozónak vesszük, mert a völgy legnagyobb része ennek a településnek a határába esik. Ez esetben a lelőhely kódszáma: YN 14. Kicsit nehezebb a Cuha-völgy alkódjának a meghatározása, mert a völgy egyaránt tartozhat az YN 14 C2, az YN 14 A4 és az YN 14 B3 négyzetbe. A mellékelt kódjegyzékből kiderül, hogy a Cuha-völgyet az YN 14 C2 négyzetbe tartozónak vettem. A megyetérképen ugyanis a háló függőleges vonala a völgynek ezt a szakaszát két egyenlő részre osztja. Ilyenkor egységesen úgy járunk el, hogy a gyűjtőhelyet a vonaltól keletre eső négyzetbe kódoljuk (v. ö. a 13. ábrával). A jövőben a hasonló esetekben lehetőség szerint keresni kell közelebbi megnevezést, ami a Cuha-völgynél pl. az alábbi lehet: Porva-Csesznek vasútállomás (Csesznek) Cuha-szurdok (Bakonyszentlaszlo) Kőpince-forTás (Bakonyszentkirály) stb. Ha az illető gyűjtőhely részletesebb térképen (pl. turistatérkép) nincs elnevezve, akkor magunk is adhatunk neki nevet (v. ö. DÉVAI et al. 1987). A Cuha-völgy bonyolult példája is bizonyítja, hogy a kódolásnál nagyon körültekintően kell eljárni. Továbbá nagyon fontos szempont, hogy a gyűjtőhelyeket nem kódolhatja mindenki önkényesen oda, ahová akarja. A kódszámok meghatározásánál állandó egyeztetésre van szükség. Ebben igen nagy szerep vár a gyűjtőhelyek központi nyilvántartására. Az európai UTM (Universal Transverse Mercator) rendszerű hálótérkép alapját a 100 x 100 km-es négyzetek képezik. Ezeket a hálótérkép készítői kétkarakteres alfabetikus kóddal (pl. WN, WM, XN, XM stb.) jelölték. Ezen belül a 10 x 10 km-es mezők is kétkarakteres numerikus kódot kaptak, melyek számozása a 100 x 100 km-es négyzet kódjából és 00-tól 99-ig terjedő számokból áll. Ezt jól szemlélhet-