Dr. Tóth Sándor (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 6. (Zirc, 1987)

DR. DÉVAI GYÖRGY - MISKOLCZI MARGIT – DR. TÓTH SÁNDOR: Javaslat a faunisztikai adatközlés és számítógépes adatfeldolgozás egységesítésére. I. rész: Adatközlés

a gyűjtőhely nevével kapcsolatban az adott faunisztikai cikk egy külön magyarázó—értelmező jegyzékében). 5. Sajnálatos módon néhány olyan esetet is ismerünk, amikor nemcsak a faunisztikai közlemények, hanem a topográfiai neveket tartalmazó különböző dokumentumok is eltérő névvel jelölik ugyanazt a gyűjtőhelyet. Pl. a Zempléni-hegységben, Regéc közigazgatási területén, az ördög-völgy bejáratánál van a régi iparvágány végállomása, amelyet a régi és az új turistatérkép is Rostaliónak nevez. A Földrajzinévtár szerint viszont a neve Rostáló. Az 1980-as kiadású megyetérképen mindkét név fel van tüntetve egymás alatt (bár Rostalló helyett Rostólló áll), az 1985-ös kiadáson viszont már csak a Rostáló név szerepel. Bármennyire is elterjedt tehát a Rostalló név, hiszen a gyűjtők jórészt a turistatérképeket használták, a helyes (és az állomás korábbi funkciójával összefüggésben jól etimologizálható) név mégis Rostáló, azaz a számítógépes beírásnál ez használandó (és természetesen a további gyűjtések lelőhely-neveként is!). 6. Nagyobb terjedelmű (pl. nagy felületű, hosszan elnyúló) objektumoknál (mint pl. nagy tavaknál, hosszú völgyeknél, barlangoknál, kiterjedt mocsaraknál, erdőknél, pusztáknál) szükség lehet egyes részeik külön-külön gyűjtőhelyként történő feltüntetésére. Ebben az esetben a tényleges gyűjtőhely neve kerül az első helyre, s azt követi vesszővel elválasztva magának az objektumnak a neve. A közigazgatási hovatartozás legalább egyszeri feltüntetéséről természetesen itt is gondoskodni kell, mégpedig a név lezárásaként, kerek zárójelben. Példaként a következő tipikus eseteket említhetjük: Keszthelyi-medence, Balaton (Vonyarcvashegy),' Fürdető, Velencei-tó (Velence),- Lackó-hegyi^orrás, Kemence-patak-völgye (Kishuta), Nagy-Darvas-fenék, Kunkápolnási-mocsár (Kunmadaras), Medve-sarok, Nagy-erdő (Debrecen); Hágcsósterem, Létrási-Vizes-barlang (Miskolc). 7. Sok esetben téves a faunisztikai közleményekben a gyűjtőhely közigazgatási hovatartozásának a jelölése. A szerzők ugyanis gyakran azt a települést tüntetik fel közigazgatási egységként, ahonnan pl. a gyűjtőhelyet megközelítik, amelyikhez a gyűjtőhely közelebb fekszik stb. Ilyen esetben, ha a település neve a számítógépes beíráshoz is szükséges (pl. azonos nevű gyűjtőhelyek megkülönböztetésére), akkor feltétlenül a jelenleg érvényes (tehát a KLTE ökológiai Tanszéke és az OKTH által kiadott listában szereplő) helységnevet kell alkalmazni. Mindez természetesen nem azt jelenti (különösen folyók, hegyek, völgyek esetében), hogy egy gyűjtőhely csak egy közigazgatási egység területéhez tartozhat (hiszen pl. a Somló Veszprém megye öt településének, Dobának, Somlószőlősnek, Somlójenőnek, Somlóvásárhelynek és Borszörcsöknek a területére esik), csak azt, hogy a vitás esetekben a közigazgatási egységhez tartozás kérdését felül kell vizsgálni és a ténykörülmények gondos mérlegelése alapján kell eldönteni. Ha az utólagos pontosítás semmilyen módon nem lehetséges, akkor mindig ahhoz a településhez tartozónak kell venni a gyűjtőhelyet, amelynek határába az adott objektum területének nagyobb vagy legnagyobb része esik, hiszen a gyűjtés is itt történhetett a legnagyobb valószínűséggel (pl. a Somló esetében ilyenkor közigazgatási egységként Dobat kell megadni). Különösen sok ilyen jeUegű eset adódhat a nagyobb tavak és folyók esetében, ha a gyűjtési helyeket nem ismertetik közigazgatásilag jól azonosítható módon (pl. négyzethálók, keresztszelvények vagy folyamkilométer szerint adják meg) és térképen sem ábrázolják. Ha olyan szerencsés esetről van szó, hogy a víztér mindkét partja ugyanahhoz a településhez tartozik, vagy csak az egyik partja esik hazánk területére, akkor a közigazgatási egység feltüntetése nem okoz gondot. Ha azonban a közigazgatási határ a tó vagy folyó vízfelületén húzódik (pl. a legmélyebb pontokat összekötő vonal vagy a sodorvonal mentén, de nem a közepén), akkor a két szemben fekvő település közül ahhoz tartozónak vesszük a gyűjtést, amelyhez a víztérnek nagyobb felülete tartozik. Amennyiben a határ pontosan a tó vagy folyó közepén halad, akkor azt a települést tüntetjük fel közigazgatási egységként, amelyhez a víztérnek hosszabb szakasza tartozik. Ha ez is egyenlő, akkor a feldolgozást végző szakember belátására kell bízni a közigazgatási hovatartozás megítélését, aki nyilván figyelembe veszi a csoport sajátos előfordulási és gyűjtési körülményeit, ill. az adott gyűjtő terepvizsgálati lehetőségeit és szokásait. 8. Különösen ügyelni kell a közigazgatási hovatartozás feltüntetésének helyességére minden olyan esetben, amikor a korábban még érvényes közigazgatási körzetbeosztás szerinti helységnév valamilyen ok (pl. összevonás, hozzácsatolás) miatt megváltozott. Mivel pl. Endrődöt és Gyomát 1981. december 31-én összevonták, így ma már egyik helységnév sem szerepelhet közigazgatási megjelölésként, csak a helyettük érvényes Gyomaendrőd. Ugyancsak nem használható közigazgatási megjelölésként Balatonfenyves sem, mert 1981. december 31-én Fonyódhoz csatolták, így az érvényes név itt Fonyód. Arra természetesen ebben az esetben is lehetőség van, hogy ha a korábbi helységnév a gyűjtőhely pontosítását teszi lehetővé, akkor azt is feltüntessük. így pl. egy adott élőlény előfordulási viszonyainak értékelése szempontjából fontos információt jelenthet, hogy az Északkeleti-Alföldön csak Gergelyiugornya körzetében gyűjtötték, hiszen ezzel dokumentálhatjuk, hogy a Tisza jobb partján fekvő, s a Beregi-síkhoz tartozó területen él. Ezt a települést viszont 1969-ben Vásárosnaményhez, azaz a Tisza bal partján, a Nyírség területén található helységhez csatolták, így közigazgatási egységként csak ezt lehet feltüntetni. Mivel azonban ahhoz, hogy az élőlény előfordulási sajátosságairól már első ránézésre is tájékozódhassunk, a teljeskörű gyűjtő-