Dr. Tóth Sándor (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 6. (Zirc, 1987)
DR. TÓTH SÁNDOR: Adatok "A Bakony természeti képe" program negyedszázados történetéhez
A Bakony-kutatás története /1,51%/ A Bakony ősnövényei /1,51%/ A Bakony ősáUatvilága /9,09%/ A Bakony földszerkezete /10,61%/ A Bakony természeti földrajza /9,09%/ A Bakony növénytakarója /4,54%/ A Bakony állatvilága /65,15%/ A Bakony term. véd. objektumai /1,51%/ 4. ábra: A Bakony-kutatásban résztvevők főtémánkénti aránya az 1987januári adatok szerint 1987), Böröczky Tamás (1985-1987), dr. Kázmér Miklós (1987), Mozgai Zsolt (1986-1987). .4 Bakony természeti földrajza: Bakó Tamás (1984-1987), Hámos Gábor (1986-1987), Hámos Zoltán (19861987), Jakab István (1986-1987), Nagy Tibor (1986-1987), Szászi József (1985), Rieth Margit (19831985). A Bakony állatvilága: Ábrahám Levente (1983-1987), Bartalos Péter (1984-1985), Czető Zsolt (1984-1987), Kocsy Gábor (1984-1985), Ló'rincz Gábor (1983-1984), dr. Merkl Ottó (1984-1987), Moldován Judit (1983-1984), dr. Muskovits József (1987), Rónai Dénes (1983-1985), Sebők Péter (1984-1987), Sipos Imre (1984-1986), Somorjai Gyula (1984-1987), dr. Uherkovich Ákos (19821987). Érdemes egy kicsit elemezni a kutatásban résztvevők főtémánkénti arányának alakulását, összehasonlítani a kezdeti és a jelenlegi állapotot. Utóbbiakat a szemléletesség kedvéért kördiagramon is bemutatom (a jelenlegi állapotot szemléltető diagramon nem tüntettem fel „A Bakony4cutatás eredményeinek hasznosítása az iskolában" c. témát, mivel ez az induláskor nem szerepel, így nincs mivel összehasonlítani). A diagramok részletes elemzésének mellőzésével csupán a szembetűnőbb változásokat említem meg. Az induláshoz képest napjainkra felére csökkent a természeti földrajzzal foglalkozó Bakony4cutatók száma. A legfeltűnőbb a visszaesés (25%-ról 5%-ra) a botanikus munkacsoport létszámában. Már kezdetben is a legnagyobb számban vettek részt a programban a zoológus kutatók. Itt tapasztalható egyúttal a legnagyobb növekedés is (28%-ról 65%-ra). Áz kétségtelen, hogy ennek arányában a legtöbb eredményt is a hegység állatvilágának feltárásában értük el. Ennek ellenére sok állatcsoport kutatására ma sincs szakemberünk. A kutatók szakterületenkénti aránya nem azt jelenti, hogy a zoológusok sokan vannak. A tényből inkább az a következtetés adódik, hogy kitartó szervezőmunkával a többi szakterülettel foglalkozók arányát kell javítani. Tudományos együttműködés A Bakonyi Természettudományi Múzeum fennállásának 15 évében vidéki viszonylatban jelentősnek ítélhető hazai tudományos együttműködést épített ki. Ennek formáit a rangsorolás mellőzésével, csak vázlatosan ismertetjük. Az együttműködés legkézenfekvőbb módja szakmai felügyeleti szervünk, a Természettudományi Múzeum munkájában való részvétel, mely többnyire különböző gyűjtemények feldolgozásában nyilvánul meg. A Bakony-kutatás szempontjából kiemelkedő fontosságúnak nevezhető az MTA Veszprémi Akadémiai Bizottság (VEAB) életrehívása, melynek programjába jól beleillenek ,A Bakony természeti képe" keretében folyó kutatások. A VEAB ezért tevékenységünket eddig nem csak erkölcsileg, hanem szerény mértékben anyagilag is támogatta. Munkatársaink szerepet kapnak a VEAB különböző szakbizottságaiban és munkabizottságaiban. „A Bakony természeti képe" program nem csak példaként és mintaként szolgált vidéki múzeumok hasonló programjainak megszervezéséhez, hanem muzeológusaink tevékenyen is részt vesznek e programokban (,,A Mátra és Cserhát természeti képe", jr A Mecsek és környéke természeti képe", „Az Alpokalja természeti képe"). A hasonló kutatóprogramok közül jelentőségét tekintve meg kell még említeni a Tiszakutatásban való részvételt a szegedi József Attila Tudományegyetemhez, a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem ökológiai Tanszékéhez, a Magyar Madártani Egyesülethez stb. kapcsolódó kutatáso-
