Dr. Tóth Sándor (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 6. (Zirc, 1987)
DR. MARIÁN MIKLÓS: A Bakony herpetofaunájának múltja, jelene és jövője
A herpetofauna kialakulása Az előzőkben láttuk, hogy őslénytani leletek bizonyítják néhány, ma is élő kétéltű és hüllő faj őseinek jelenlétét a Bakony korábbi földtörténeti időszakaiban. Kíséreljük meg most, a földrajzi elterjedési adatok alapján és Stugren elméletének (STUGREN-KOHL 1980) elfogadása mellett a mai herpetofauna kialakulását felvázolni. A kétéltűek és hüllők a nagy hőmérséklet-változásokat nem tűrik. Ezért nem valószínű, hogy a jégkorszak előtti melegebb pliocén időszaktól a jelenkorig, nagyobb területeken és folyamatosan, olyan biocönózisok maradtak volna fenn, amelyekben a herpetofauna fajai élhettek volna. Viszont a fizikai-, geológiai- és pollen-vizsgálatok bizonyítják, hogy a mintegy 600 000 évig tartó jégkorszak kUmája nem volt egyenletes. Három jeges fázisra (a Mindéi, Riss, Würm glaciáüsokra) és köztük két kevésbé hideg időszakra, interglaciálisra oszlott. Feltehető, hogy ezek az enyhébb éghajlatú időszakok lehetővé tették egyes fauna-töredékek átvészelését. A glaciálisokban északról előrenyomult hideg éghajlat hatására a hidegkedvelő flóra és fauna messze délre lehúzódott. (Itt meg kell említenünk, hogy a Kárpát-medencét a jégkorszak alatt sem borította öszszefüggő belföldi jégtakaró.) Az eljegesedést felváltó interglaciálisokban beálló fölmelegedés hatására viszont észak felé hatoltak a melegebb klíma biocönózisai. Ugyanakkor a hideg éghajlat életközösségei viszszahúzódtak észak felé, vagy a magas hegyekbe. Ez a folyamat különféle mértékben és időtartammal, többször ismétlődött a pleisztocénben és a holocénben. Valószínű, hogy a mai biocönózisok kialakulása a Riss/Würm interglaciálisban kezdődött. A Würmfázis hideg éghajlata nagyrészt elpusztította az életközösségeket, de egyes elszigetelt, ökokümatikailag kedvező helyeken a herpetofauna maradványai túlélték a kedvezőtlen időszakot. A Würmöt követő mérsékelt klímaviszonyok között azután ezekből a fauna-centrumokból a hideget tűrő fajok terjedtek el. Ugyanakkor déli, mediterrán fajok, mint a Bufo bufo, a Rana esculenta és az Anguis fragilis észak felé húzódtak és a Kárpát-medencébe is benyomultak (DELY 1955). A bakonyi herpetofauna elemei Az előzőkben elmondottak és geográfiai adatok alapján a Bakony és a Balaton-felvidék kétéltűit négy faunaelemre lehet felosztani: közép-európai, pontuszi-, balkáni-és mediterrán származású fajokra. A közép-európai faunaelemekhez különböző földrajzi eredetű fajok tartoznak, amelyek jórészt Eurázsia északi részéről vándoroltak be. Három farkos kétéltű (Triturus alpestris, Triturus vulgaris, Triturus eristatus); négy farkatlan kétéltű (Pelobates fuscus, Hyla arborea, Rana arvaüs, Rana esculenta); két gyík (Anguis fragihs, Lacerta agilis) és egy kígyó (Coroneüa austriaca) sorolható ide. Pontuszi faunaelemek alatt azokat a fajokat értjük, amelyek a délorosz-sztyeppe vidékén honosak és innen terjedtek el Nyugat- és Dél-Európába. A Bombina bombina tartozik ide. A balkáni faunaelemek olyan fajokat ölelnek fel, amelyek a Balkán-félszigetet lakják és onnan vándoroltak Európa egyébterületebe.A Bombina variegatát sorolhatjuk ide. A mediterrán faunaelemek olyan fajokat foglalnak magukba, amelyek a Földközi-tenger meüékét lakják és ebből a centrumból kiindulva népesítették be a Palearktikum vidékeit. A Bakonyban előforduló fajok közül 9 sorolható ide. Három farkatlan kétéltű: Bufo bufo, Bufo vbidis és Rana ridibunda. Egy teknős: Emya orbicularis. Két gyík: Lacerta muralis és Lacerta vbidis. Három kígyó: Elaphe longissima, Natrix natrix és Natrix tessellata. A mai herpetofauna Képet kaphatunk a jelenlegi kétéltű-hüllő világról, ha — a 25 éves kutatás eredményeinek bbtokában — áttekintjük a tágabb értelemben vett Bakony néhány kistájának herpetofaunáját. Az így nyert fauna-mozaikokat összerakva kialakul előttünk a Bakony egészének faunaképe. Végül, ha összehasonlítjuk ezt a képet más tájak faunájával, megállapíthatjuk vannak-e egyedi herpetológiai vonásai a területnek. Áttekintésünkben három - geográfiai és ökológiai adottságaik következtében egymástól elütő kistáj amfibia-reptiüa állományán tartunk seregszemlét. Pápai-Bakonyalja. Fenyőfő E kistájból a legjellegzetesebb terület, Fenyőfő herptiliáit vesszük szemügyre. Fenyőfő futóhomokos, sík, ill. lankás dombhátas területén erdei fenyvessel, cseres-tölgyessel, néhol akácossal fedett táján 7 kétéltű faj (Triturus vulgaris, Bombina bombina, Pelobates fuscus, Bufo bufo, Hyla arborea, Rana arvalis wolterstorffi és Rana ridibunda) él.
