Dr. Tóth Sándor (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 6. (Zirc, 1987)
DR. TÓTH SÁNDOR: A Bakony hegységben folyó fürkészlégy-kutatás (Diptera: Tachinidae)
A fürkészlegyek rövid jellemzése A fürkészlegyek kivétel nélkül erősen alkalmazkodott paraziták. A legtöbb fajuk a lepkehernyókat fertőzi meg. Innen ered a német elnevezésük: Raupenfliegen (= „hernyólegyek"). A lepkehernyókon kívül azonban vannak fürkészlégy parazitái a hártyásszárnyúaknak (elsősorban levéldarázs álhernyóknak), bogaraknak (főleg levélbogarak lárváinak), poloskáknak, kabócáknak, lószúnyog lárváknak, sáskáknak, sőt fülbemászóknak is. A fürkészlegyek átörökítésbiológiája a gazdaállat parazitálásának rendkívül széles skáláját mutatja. Ebből a szempontból alapvetően két főcsoportjukat különböztetjük meg: 1. A fajok többsége a gazdára petézők csoportjába tartozik. Ezek nősténye viszonylag kevés (100200) petét termel. A lepkehernyók és a levéldarázs álhernyók esetében a fürkészlégy a petéket a gazda szabad testfelületére tapasztja, vagy a bőrt átszúrva a test belsejébe juttatja. A bogarak és a poloskák fertőzésekor a légy a petéit kinyújtható tojócsövével többnybe a gazda szárnya alá csúsztatja. 2. A második főcsoportba tartozó fürkészlegyek a kibújásra kész lárvát tartalmazó petéiket a gazda közelébe rakják le. A megfertőzés ez esetben úgy történik, hogy a fürkészlégy lárva vagy aktív mozgással megkeresi a gazdát, vagy véletlenül érintkezik vele, iüetőleg más fajoknál a táplálékkal jut a parazita a gazda szervezetébe. Mivel ennél a fertőzési módnál a Tachinidae lárvák nagy része elpusztul, a termékenység jóval nagyobb, az egy nőstény által termelt peték száma eléri a 4000 db-ot is. A gazdán kívüli peterakásnak óriási előnye, hogy lehetővé teszi éjszaka aktív vagy rejtve élő gazdák parazitálását is. A fürkészlégy lárva a gazda szervezetébe jutva kezdi el élősködő életmódját. A fiatal lárva eleinte gyakran csupán a gazda testnedveivel táplálkozik és csak később vándorol a szövetekbe. A gazda a parazitálást csak nagyon ritkán éü túl, a fürkészlégy lárva legtöbbször a pusztulását okozza. Egy gazdában az esetek zömében csak egy parazita fejlődik ki. Megtörténik, hogy több parazita kerül a gazdába, mint amennyi eljuthat az érettség állapotáig. Ilyenkor túlparazitáltság (szuperparazitizmus) jön létre és a paraziták között táplálkozási konkurrencia alakul ki. Ugyancsak táplálkozási konkurrencia esete áU fenn, ha két különböző fajhoz tartozó parazita jut egy gazdába. Ilyenkor multiparazitizmusról beszélünk, mely természetesen előfordul fürkészlégy és fürkészdarázs paraziták között is. A sikeres parazitálásnak feltétele, hogy a fürkészlégy lárva élettanüag megfelelően alkalmazkodjon a gazdához. Ezért minden Tachinidae fajnak van egy bizonyos gazdaköre, amit parazitáim képes. Ezt lényegében három faktor határozza meg: 1. Területi és időbeni megfelelő találkozás. Csak olyan gazdák parazitálása lehetséges, melyek ugyanabban a biotopban élnek és a fürkészlégy rajzási ideje alatt már parazitáiható állapotban (pl. idősebb hernyóstádiumban) vannak. 2. A parazita fiziológiai alkalmazkodása a gazda szervezetéhez. 3. A peterakásnál a megfelelő gazda ösztönös kiválasztása. A gazdaspecifitásnak három fontosabb típusa ismeretes. Vannak ún. obligát-monofág fajok, melyek fiziológiái okokból csak szűk gazdakörben fejlődhetnek. Ezek közé tartozik pl. a kizárólag téli araszolok hernyóiban élősködő Cyzennis albicans. A második típusba tartozó préfèrent—monofág fajok előnyben részesítenek egy szűk gazdakört, de számos más gazdát is sikerrel parazitáihatnak. Vannak végül a nagy gazdakörrel rendelkező polifág fajok. Az utóbbiak közé tartozó Phryxe vulgaris pl. ún. mérsékelten pobfág, a Compsüura concinnata viszont erősen polifág, melynek hazánkban kereken 100 lepkehernyó és 5 levéldarázs álhernyó gazdája ismeretes. A polifág fajoknak rendszerint gyors a fejlődési ciklusuk és évente két- vagy több nemzedékük van. A fürkészlegyek a leghasznosabb rovarok közé tartoznak. Elsősorban az erdő- és mezőgazdaságban vannak az ember segítségére. A hernyógradációkat más parazita rovarok közreműködésével rövid idő (2—3 év) alatt letörik. A rovarmérgek használata által a természetben okozott nagy károk febsmerésével ismét előtérbe került a biológiai védekezés szükségessége, ezzel párhuzamosan a fürkészlegyek kutatása is. A Bakonyban folyó nevelések eredményei A fürkészlegyek kutatásával kapcsolatban a Bakony hegységben végzett munka során kezdettől fogva nagy súlyt helyeztem az egyes fajok biológiájának vizsgálatára. A lehetőségektől függően végeztem többé-kevésbé rendszeres hernyóneveléseket, melyekkel az egyes fajok gazdakörét, ületőleg annak helyi sajátosságait szeretném felderíteni. Eddig behatóbban vizsgáltam pl. a gyapjaslepke (Lymantria dispar L.) a fűzfaszövő (Leucoma sahcis L.), a pókhálós kecskerágómoly (Hyponomeuta cognateüus HBN.) és a csalánon élő néhány hernyó fürkészlégy parazitáit. A nevelések eredményeinek részletezésére itt nem térek ki, inkább táblázatos összeáüításban mutatom be a gazdákat és a belőlük nyert parazitákat (1. táblázat).
