Dr. Tóth Sándor (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 6. (Zirc, 1987)

FAZEKAS IMRE: Új és ritka Crambinae taxonok a Bakony hegység faunájában (Microlepidoptera)

Élőhelyek: az osthelderi főleg a hegyvidékek lakója (Alpok, Kárpátok, Balkáni hegyek), s csak nyugaton és északon húzódik le a síkságokra. Vannak más vélemények is. BLESZYNSKI (1965) ellentmond önmagának, amikor azt írja, hogy az osthelderi a mélyebb fekvésű helyeken él, ugyanakkor elismeri, hogy vannak adatai Tirolból, Erdélyből, s a Rila 1300 m-es magasságából is. Az ostherlderi és permutatella areája sok helyütt fedi egymást, így Krakkó környékén (BLESZYNSKI 1965) vagy a magyar Alpokalján (FAZEKAS 1986a). Legtöbbször lomb- és fenyőerdők rétjein, tisztásain a permutatellaval együtt gyűjthető. Előnyben részesíti a meleg, száraz mészköves vidéket. Agriphila tolli pelsonius FAZEKAS, 1985 Nota lepid. 8:15-20. Locus typicus: Szigliget. Téves határozás: Agriphila geniculea HAW. (SZABÓKY 1982:29. locus: Szigliget, Herend, Gógánfa, öskü). Elterjedés: A ssp. pelsonius a Dél-Dunántúlon, a Bakonyban és a Bécsi-medencében ismert. A nominat Isztriától déke a Balkánon, Erdély déü részén és a Kőrös mentén (Gyula) él. Szórványos adatai vannak Kisázsiából, a Krímből, és a Földközi-tengeri szigetekről (Korzika, Szicília, Kréta). A populációk igen variabihsek, feltehetőleg külön alfajokat képeznek. A Dalmáciából lekt tolli (BLESZYNSKI 1952) már több évtizede ismert, ennek eüenére egyetlen magyar közleményben sem találtam rá utalást, még a várható fajok között sem. Ugyanakkor minden jelentősebb magyar gyűjteményben ott voltak a bizonyító példányai az Agriphila geniculea HAW. név alatt. Először BLESZYNSKI (1965) említi Magyarországról, pontos lelőhelyadat nélkül. Feltételeztem, hogy téves adatközlésről van szó (például a történelmi Magyarország tengermelléke). Hasonló esetek más taxonoknál is rendszeresen előfordulnak. Jellemző példaként a Catoptria petrificeüa HUBNER, 1796 (Crambinae) esetét lehetne megemlíteni. (V. ö. FAZEKAS 1986:248). A bécsi Naturhistorisches Museum anyagát tanulmányozva megtaláltam Bleszynski két eredeti magyar példányát (Simontornyáról és Gyuláról) amelyet a szerző felhasznált a Microlepidoptera palaearctica kötetének megkásához. GOZMÁNY (1963) az Agriphila geniculea HAW. fajról megáUapította, hogy „hazánkban mindenütt közönséges". A konsteUáció azonban teljesen más. Revízióm során kitűnt, hogy az általa geniculeanak nevezett példányok többsége Agriphila tolli BL., s a Dunántúlon szélesebb elterjedésű mint a geniculea. Az ország más tájainak feldolgozása még nem történt meg. Az összehasonlító vizsgálatok alapján a bakonyi és dél-dunántúü populációt Agriphüa toUi pelsonius FAZEKAS, 1985 néven tudományra új alfajként ktam le. A pelsonius a geniculeatól biztosan csak a genitáüák vizsgálatával különíthető el. Az előbbi taxonok részletes elemzésével ,A Bakony hegység Crambinae faunája" című munkámban foglalkozom. Élőhelyek: A pelsonius a zárt tölgyeserdők övezetén belül a klímazonáüs cserestölgyesek, a xeroterm molyhostölgyes szálerdők és az intrazonális molyhostölgyes karsztbokorerdők területén repül. Bakonyi elterjedése: Gógánfa, Herend, Szoümán-hegy, Nemesgulács, öskü, Salföld, Ábrahámhegy, Szigliget, Tihany. Crambus monochromellus HERRICH-SCHÄFFER, 1852 Schmett. Eur. 4. Taf. 23. Locus typicus: ,JTocalpen, Grossglockner". Syn.: Crambus rosteUus DE LAHARPE, 1855. Téves határozás: Crambus perleUus SC. (SZABÓKY 1982:29. locus: Balatonfüred). Elterjedése: Közép-Ázsiától a Kaukázus vidékén át Kisázsiában, a Kárpát -medencében, az Alpokban és újabban Franciaországban is (LERAUT 1980) gyűjtötték. SZENT-IVÁNY és UHRIK-MÉSZÁROS (1942) a mai Románia területéről is említik (Herkulesfürdő és Mehádia), de POPESCU-GORJ (1984) faunakatalógusában már nem közű. GOZMÁNY (1963) szerint magyarországi kimutatása tévesen lelőhelyzett példányokon alapszik. Meg keU jegyezni, hogy a monochromellus morfológiaüag rendkívül hasonlít az országosan elterjedt Crambus perleUus SCOPOLI, 1763 fajhoz, amelynek a palaearcticumban több földrajzi alfaját és helyi formáját kták le. Több szerző még ma is kétségbe vonja a monochromeüus faji státuszát, s a politipikus Crambus perleUus SC. magashegyi ökológiai formájának tartja. A magyarországi lelőhelyek a dombsági és középhegységi területekre esnek. Az előbbiek kétségkívül további kutatásokat igényelnek, ugyanis ha áttekintjük a perleUus alfajokat, azok jelentős része szinte mind nagy magasságokban izolálódott (pl. ssp. flavoniteüus ZERNY, Atlasz 2200-2700 m, ssp. aureUus ZERNY, Elburs 3000 m, ssp. pamki BLESZYNSKI, Pamk 3500-4000 m). A fajok, alfajok szétválasztását nehezíti az a tény, hogy a monochromeUus biológiája ismeretlen. Nagy sorozat magyarországi „perleUust" átvizsgálva eddig csak öt monochromeUust találtam. A lelőhelyek az