Dr. Tóth Sándor (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 5. (Zirc, 1986)
DR. TÓTH LÁSZLÓ: A Bakony hegység holyvafaunájának alapvetése IV. (Coleoptera: Staphylinidae, Habrocerinae – Hypocyptinae)
találták, de magányos facsoportokban, kertekben is. Avar és moha alatt él, ritkábban előkerült öreg tuskók széteső anyagából és gyakran gyűjtötték repülve rajzó példányait. Faunaterületünkön és így a Bakonyban is, mint rendkívüli ritka színező elem érdemel említést. Ritkaságára egyenlőre nincsen elfogadható magyarázat, tekintve, hogy nagyelterjedésü, euryöknek tűnő szervezet. Bryocharis analis /PAYKULL, 1789/ - áreája GANGLBAUER /1896/ Európa és a Földközi-tenger vidéke ugyanigy REITTER, HEYDEN, WEISE /1906/ megállapítása szerint is, BERNHAUER SCHUBERT /1916/ Európa, a Földközi-tenger vidéke és Észak-Amerika WINKLER /1925/, SCHERPELTZ /1968/ Európa, a Kaukázus és a Földközi tenger vidéke, HORION /1967/ Európa, a Földközi-tenger vidéke és a Kaukázus, valamint Észak-Amerika. A Kárpát-medencéből KUTHY /1896/ Budapest, Kalocsa, Pécel, Montes Cibinensis, Zsolna, változatát pedig Frivaldszky nyomán a Rajna-völgyéből közölte. A budapesti Természettudományi Múzeum gyűjteményében a következő példányait találtam és határoztam meg: 1/1 Hortobágy K.P., Balmazújváros: Darássá, Nagyhegyes: Görbehát, Püspökladány: Ágotapuszta, Újszentmargita: Margitai-erdő, Siófok 3 db L. 1/2 Magyaróvár, 1940.VII.27., 1944.VT.4. Rv., Pinnye, 1919. III. Str. II/l BudapestKelenföld, 1926.V. Gugger-hegy, 1912.IV.5. Cs. III/l Pozsony. ab. merdarius GYLLENIíAL, 1810 - II/l Dobogókő, D. III/l Gyömbér, 1948.VI.21. Lg., Lőcsefüred /Szenes m./ III/2 Máramaros, F. Pá. III/3. Retyezát, Bukurató, 1956.VII. 27. Pj. HORION /1967/ a síkságtól a hegyvidékig, erdőkben és nyílt növénytársulásokban, megművelt területeken egyaránt megtalálható, elsősorban avar és moha alatt él, de találták hangyák társaságában kövek alatt, árvízi hordalékban, kifejezetten száraz területeken a Calluna törmeléke alatt, valamint kerti komposztban. Lárvája, tápláléka, sőt élőhelye sem isnert még kielégítően. Mint faunaterületünkön és a Bakonyban is ritka színezőelem figyelmet érdemel. Bryocharis formosus GRAVENHORST, 1806 - áre'.ja G ANGLBAUER /1895/ REITTER, HEYDEN, WEISE /1906/, BERNHAUER SCHUBERT /1916/ Ausztria, Finnország, NagyBritannia, Németország, Oroszország, WINKLER /1925/, SCHERPELTZ /1968/, SZUJECKI /1980/ Európa. HORION /1967/ érdekes módon „Osteuropäische" fajként jelzi a közölt elterjedési térképén, míg a szöveges jellemzésében áreáját Észak és Közép-Európa területére helyezi, azzal a kiegészítéssel, hogy különösen keleten terjedt el, nyugatfelé csak a Rajna vonalát éri el. A Kárpát medencéből több adatát közölte a közvetlen határos területekről, igy AlsóAusztriából: Bucklige Welt/Mader/, Lajta-hegység /Moczarski/, Burgenlandból: Lockenhaus /Klimesch/, Erdélyből: /Petri/, Déli-Kárpátokból, Bánátból /Ienistea/, Szlovákiából (lumenné /= Homonna, Smetana/, Horvátországból: Krapina /Hensch/. Legrégibb adatait a Kárpát-medencéből tudomásom szerint KUTHY /1896/ közölte:Beczkó, Montes Cibinensis, Montes Fruska Gora, N. Sink, Sátoraljaújhely, Tátrafüred. Magam a budapesti Természettudományi Múzeum gyűjteményében 26 példányát találtam és határoztam meg: 1/1 Hortobágy II. P., Egyek: Ohazierdő, Nagyhegyes: Va jdalanoni-erdő, Ujszentmargita: Margitai-erdő- Margitailegelő, Pálmonostora, 1910 2 db Kf. Siófok, L. Székesfehérvár 2 db L., Vrbanja, Ku. II/l Budapest, 1909.VI.5., 1910.VI.8., Zirc, Le. II/2 Sátoraljaújhely, Ch. III/l Fátra: Zazriva, 1956.VII. Le., Kassa, Mó., Pálháza /Hu. Com. Zemplén/: Naeypéterménkő, 1955.IX.28-X.5. Le., Szklenófürdő, 19l6.VI.30. Du. III/2 K ;szon /Hu. Csik. m./: Salutaris /800 m/, 1943.VII.10.10-31. Sz. III/3 Resicaj, 1880, F. V/l Kőszeg: Alsóerdő, 1939. III.5. V. Vl/1 Pécs, 1904., Szentlőrinc, 2 db St. VI/2 Balatonendréd, L., Kaposvár /Hu Com. Somogy/: Nádasdi-erdő, ^1962.V.31. EY., Szigetvár, St., Szőcze /Hu. Corn. Vas/, 1961.XI. 15. /rostálás/ EY. VI/3 Fuzine + Transsylvania. A zirci Bakonyi Természettudományi Múzeum gyűjteményében: Farkasgyepü, 1976.IV.19-V.24., 1976.V.25-VTI. 12. /in Fagetum silvaticae, talajcsapda/ TL., Zirc, 1956.X.8. Le. HORION /1967/ szerint nedves, lápos, mocsaras kevert állományú és lombos erdőkben, moha, korhadó növényi törmelék közül, rothadó gombákból, ritkábban kövek alól gyűjtötték, gyakran fogták repülve rajzó példányait is. Kelet-európai kontinentális fajnak tekinti, amely hygrophil, tyrrphophil és paludicol. Faunaterületünkön a Kárpát-medencében és a Bakonyban is ritka színező eleme a faunának. Bryocharis inclinans / GRAVENHORST, 1806/ - áreája GAKGLBAUER /1895/, REITTER, HEYDEN, V/EISE /1906/, BERNHAUER et SCHUBERT /1916/, WINKLER /1925/, SCHEERPELTZ /1968/, SZUJECKI /1980/ Enrópa és a Földközi-tenger vidéke. HORION /1967/ Közép- és Dél-Európa, Észak-Európa déli területei, Észak-Afrika: Marokkó. A Kárpát-medencéből KUTH/ /1896/: Brassó, Möns Domogled, Möns Lungacsásza, Zsolna lelőhelyekről közölte. A budapesti^Természettudományi Múzeum gvú j teménvében a következő példányait találtam és határoztam meg: II/2 Börzsöny: Diósjenő, Őzberek, I960. III.22 /ex venter Salamandrae/ ó\ leg.
