Dr. Tóth Sándor (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 5. (Zirc, 1986)

ÁBRAHÁM LEVENTE – DR. UHERKOVICH ÁKOS: Dudar környékének nagylepkefaunája (Lepidoptera)

d. altoherbosa komponensek: Antographa bractea, A. jota, A. pulchrina, Diachrysia chryson, Cucullia prenanthis, Apamea sicula syriaca. e. nyír-fűz-égerláp komponensek: Pheosia gnoma, Harpya bicuspis, Drepana harpagula, Hydriomena furcata, inkább a hegyvidéki jelleget bizonyítja, ámbár újabban a Dél-Dunántúl sík vidékein is sokfelé igen gyakorinak bizonyultak /UHERKOVICH 1972-1985/. f. nemorális zárt lomberdei komponensek: Drepana cultraria, Discoloxia blomeri a hűvösebb mikroklímáju helyeken fordulnak elő /bükkösök, szurdokerdők/. 2. Sybilla-típusu /dél-délkelet-európai-kelet-ázsiai/, helofil komponensek: ezek a hetvenes évek végéig még expanzióban lévő fajok a Bakony több pontjáról előkerültek, igy innen is /Eucarta virgo, E. ame*tystina/. 3. Nyugat-palearktikus elterjedési alaptípusú fajok. a. Szubmediterrán lejtősztyepp komponensek: Arethusana arethusa, Everes decolorata, Glaucopsyche alexis, Lysandra bellargus, L. coridon, főként erdősztyeppekre jellemző fajok. Mozaikos előfordulásúak /Csesznek, Kőmosó, Várhegy és a dudari Kopasz-domb/. b. molyhostölgyes komponensek: A fénycsapda környékének száraz tölgyeséből kerültek elő, gyér egyedszámmal: Ocneria rubea, Dryobotodes monochroma. c. Szubmediterrán - szubkontinentális tölgyes komponensek: Harpyia milhauseri, Drymonia querna, D. dodonea, D. ruficornis, Spatalia argentina, Peridea anceps, Thaumatopoea processionea, Drepana binaria, Dryobotodes eremita stb. A csapda környékének zárt tölgyes zónájára jellemző, olykor gyakori fajok. 4. Boreális elterjedési alaptípusú elemek a. vaccinietalis herbofil komponensek: Chloroclysta truncata, Rheumaptera undulata. b. mezofil komponensek: Cerapteryx graminis, Eriopygodes imbecilla, Perizoma blandiata. Elterjedésük szélesebb ökológiai tűréshatárukkal függ össze. 5. Eurázsiai-alpin elterjedési alaptípusú elemek. Az alpin-dealpin gyeptársulások komponensei^valószínűleg reliktum jellegűek. Több eltérő ökológiai igényű alfajra tagozódhatnak a földrajzi izoláció következtében ezek a fajok. Előkerült a Gnophos pullata, Catarhoe scripturata, amely az Ördög-árok szurdokvölgy reliktumőrző klimatikus jellegével függ össze. A fentiek alapján a következő megállapításokat tehetjük: 1. Euroszibériai és szubmediterrán elemek mintegy kiegészítik egymást, ahogy ez általában az egész magyar faunánál megfigyelhető. 2. A területen szélsőségesen nedves és száraz biotópok nincsenek, az ilyen komponensek hiányoznak is. 3. A terület legfontosabb színezőelemei a hidegkedvelő montán, pszeudomontán fajok. 4. Az alpin-dealpin komponensek reliktum jellegűek. Összességében megállapíthatjuk, hogy Dudar környékén nagylepkefaunájára a klimatikus hatások /közepes nedvesség/ következtében a zárt tölgyes komponensek a jellemzők. A tengerszintfeletti aránylag csekély magasság /3-500 m/ ellenére, mikroklimatikus okok miatt montán fajok is előfordulhatnak. Dudar környéke Bakonyicumhoz, mint nagyobb állatföldrajzi egységhez tartozik. A gyűjtőhely a Kelet- és az Északi-Bakony határvonalán fekszik. Élőhelyek mozaikosak, változatosak, sokszínű a faunája. A Bakonyicum további állatföldrajzi felosztását /PAPP 1968/ a nagylepkefauna kevésbé tükrözi. UHERKOVICH /1981/ és RÉZBÁNYAI megállapításai szerint a Dél-Dunántúlon, illetve a Bakonyban noricumi hatások is észlelhetők. E hatások a Bakony keleti részén, sőt még a Vértesben is kimutathatók. Faunisztikai érdekességek Phymatopus hectus L. Belőhelyei adatainak száma csak az utóbbi évek folyamán növekedett meg, mivel korábbi "ritkasága" az imágó sajátos aktivitásával hozható összefüggésbe. A Bakonyban csak Dudaron fogtuk, itt azonban tömegesen. Szürkületkor rajzik, június első felében, aktivitási ideje nem haladja meg a fél órát. A Dél- és Nyugat-Dunántúl számos pontján fogtuk /leg. RONKAY, UHERKOVICH/. Endrosa roscida DEN. et SCHIFF. Ritkán gyűjthető fényen, mivel inkább nappal rajzik száraz dolomitgyepekben. Előfordulása foltszerű. Nehezen különíthető