Dr. Tóth Sándor (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 5. (Zirc, 1986)

ÁBRAHÁM LEVENTE – DR. UHERKOVICH ÁKOS: Dudar környékének nagylepkefaunája (Lepidoptera)

1. abra. A gyűjtőhelyek környékének vázlatos térképe. Fekete kör: a dudari fénycsapda helye. Fig. 1. Schematic map of the environs of collecting sites. Full circle: site of the light trap at Dudar. A kistáj egészén érződik az ember tájformáló hatása. A gyűjtőterületen a;, antropogén hatások a természetes környezet ökológiai rendszereit itt is nagy mértékben módosították. Környezetszennyezés különösen a peremvidékeken nagymértékű /JUHÁSZ 1975/. Az emberi behatásoktól leginkább megkimélt a Dudarierdő, a Kopasz-domb és környéke, azonban a nem megfelelő erdőgazdálkodási tevékenység következtében eredeti fás vegetációja is jelentősen módosult. A Dudar környéki nagylepkefauna értékelésénél a táj integrált, tektonikai felszínmorfológiai, éghajlati, vízrajzi és növénytani tényezőit kell figyelem be vennünk. A földtörténeti múlt mezozokiumi triász időszakából származó dachsteini mészkő és triász dolomit a legrégebbi kőzetek, amelyek a felszínre bukkannak és adják a kistáj ezen részletének alapját. E kőzetek a mélyre vágódó regressziós vagy epigenetikus és vonalas erózió által kialakított szurdokszerű völgyekben láthatók /pl. Ördög-árok, Jankóhalála-árok/. Megtalálhatók ezenkívül még a vetődéssel kiemelt rögök peremén is /Kiskőszikla, Nagykőszikla/. Máshol a felszínen a középső és a felső eocén korból származó - úgynevezett főnummulites - mészkő a jellegzetes. A,gyűjtőterület 300-500 m közötti mérsékelten fennsík-jellegü táj. A vetők ÉK - DNY-i és erre merőleges irányúak, a belső erők magasabban kiemelt részeket /Kopaszdomb-tető/ is létrehoztak. Dudaron éghajlati elem méréseket nem végeztek, csak azt tudjuk, hogy a csapadék évi átlaga 650-700 mm között van /VÍZÜGY/. A mezoklíma mellett a mikroklímának is meghatározó szerepe lehet. Közismert, hogy például a mészkőhegységek töbrei hőmérsékleti inverziót okoznak. Ehhez hasonlót tapasztaltunk itt a szűk völgyben. E jelenség a növényzetre és ezen keresztül a rajtuk fejlődő speciális táplálkozású primer fogyasztókra, így a nagylepkékre is hatással van. A Bakony tengerszintfeletti magasságában még a tölgyesek dominálnak, de jelentős a szubmontán bükkösök kiterjedése is /FEKETE 1964/. A Dndari-erdő faállományi viszonyai /az erdőgazdasági művelési terv alapján/ a következők: Quercus cerris L. 28 % Qu. petraea LIEB. 23 % Fagus silvatica L. 20 % Carpinus betulus L. 20 % Quercus robur L. 3 % Pinus nigra ARN. 2 % Larix decidua MILL. 1,5 Pinus silvestris L. 1,2 Fraxinus ornus L. 1, Cartanea sativa MILL. 0,2 Fraxinus excelsior L. 0,1 Korviszonyok: 65-85 év A cserjeszint jellemző növényei: kökény, cseregalagonya, fagyai, húsos som, mezei juhar, barkóca berkenye. Gyepszint gyakori fajai: Poa nemoralis, Melica uniflora, Asperula odorata, Galium-fajok, Aegopodium^podagraria. Fontosnak tartjuk megemlíteni, hogy jelentős erdőirtások is voltakba területen, igy a fenti adatok csak megközelítőleg tájékoztatnak. Az irtások egyik jellemző növénye a Calamagrostis epigeos. A gyűjtések módszere, helye A nagylepkefauna vizsgálatára a már jól ismert gyűjtési módszereket alkalmaz tuk. Az éjjel aktív nagylepkefajok gyűjtésére a legeredményesebben^^fénycsapdát használtuk. Ez rendszeres működésével nagy mennyiségű, minőségileg