Dr. Tóth Sándor (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 5. (Zirc, 1986)
DR. TÓTH LÁSZLÓ: A Bakony hegység holyvafaunájának alapvetése IV. (Coleoptera: Staphylinidae, Habrocerinae – Hypocyptinae)
A felsorolt lelőhelyek gyakoriságát érdemes áttekintenünk, hiszen bizonyos utalást tartalmaz a kutatottsági szintre, azonban ha az alkalmazott gyűjtési mods ;ereketismerjük, erre a képre erőben módosító hatású: Farkasgyepün az ott 4 éven át folytatott talajcsapdázás több fajt hozott, mint a Tihanyifélszigeten a csaknem 100 éve folyó többé kevésbé rendszeres gyűjtés az itt tárgyalt alcsaládokból. A meglévő múzeumi példányok lelőhelycéduláiról igen különböző mennyiségű adat olvasható le, a legrégebbieknél gyakori a "Bakony" - mint helymegjelölés, később ez rendszerint finomodott és idő adattal bővült, de a gyűjtési módra, valamint a gyűjtés körülményeire legfeljebb az utolsó 2 évtizedben találunk utalást. Ez természetesen nem helyi, haneii világjelenség és sajnos minden állatcsoportra vonatkozik. Mindezt figyelembe véve az alapvetésszerü felmérés kívánatos, de az értékelő l.övetkeztetésekkel óvatosan kell bánnunk. Állatföldrajzi szempontok, área tipusok: A palearktikus régióban, vagy annak nagy részén és a nearktikus régióban élő nagyelterjedésü /holarktikus/ fajok száma 16, a palearktikus régióban és Kelet-Indiában 2, a palearktikus régióban 4 él, Európában, a Kaukázusban és Szibériában valamint Japánban, illetve Mongólia északi területein 2, Európa és Szibéria egész területén 4, csaknem egész területükön további 4, nagyelterjedésü mediterrán faj 7, pontusi 1, Európai 5, Észak- és Közép-Európai 2, Délkelet és Közép-Európai 1, behurcolt /kozmopolita/ 1, még ezekbe a rugalmasan értelmezett kategóriába sem sorolható 1 /Bolitobius trinotatus ER./. Feltűnő,^ hogy a többségük nagyelterjedésü, ugyanakkor az área különös megszakitottságot, néha indokolatlannak tűnő irányban kibővülést mutat. Lehetséges, hogy a^gyűjtések egyenetlensége, az életmód felszínes ismerete magyarázza e jelenségeket. Feltűnő a kifejezetten Közép-Európai, Kárpát-medencei, tehát a kisebb endemikus, szubendemikus áreák teljes hiánya. Az élőhely és ökológiai igényesség kérdése: A fajok nagy többsége eurytop, 9 azonban stenotop, montán -subalpin, sőt Horion /1967/ a Mycetoporus laevicollis EPP., Mycetoporus splendens MARSH., Myeetoporus mulsanti GGLB., Bolitobius trimaculatus PAYK. fajokat boreomontán elemeknek tekinti, a Kárpát-medencében ezek azonban messze lehúzódnak a középhegység, sőt a dombvidék területére is, a mikroklimatikusan hűvösebb, árnyékosabb helyekre, elsősorban patak völgyekbe, ezek a kifejezetten psychrophil, umbrophil fajok. A síksághoz kötődő, kifejezetten planicol fajt nem sikerült kimutatni. Az értékelt 46 faj köze] fele /22/ erdőlakó, stenotop-sylvicol elem, mi g a nyílt növényszövetkezetekhez kötött /arvicol/ fajok száma legfeljebb 4-re tehető. A különleges élőhelyet kedvelők közül emlitést érdemelnek a gombalakó /fungicol/ fajok: Bolitobius striatus OL., B. thoracicus F., B. exoletus ER., B. trimaculatus PAYK., B. trinotatus ER., B. lunulatus L., B. speciosus Er., Sepedophilus bipustulatus GRAV., rajtuk kivül azonban 20 további faj gombakedvelő /mycetophi!/ ezek előszeretettel, de nem kizárólagosan élnek gombafonalakkal, penésszel átszőtt növényi korhadakban. A vizsgált 46 faj közül 38 alapvetően növényi korhadak lakó /phytodetriticol/, közülük 16 a mohapárnákat is kedveli /muscicol/, trágyalakó /stercoricol/, 3 fakéreg alatt is rendszeresen előfordul /corticicol/, hangyabolyban csak alkalomszerűleg figyelték meg a Tachyporus formosus MATTH, és a Sepedophilus testaceus P. fajokat, ezek tehát nem feltétlenül myrmecophilek. Tőzegkedvelő /tyrrphophil/ fajnak tekintik, azonban nem kizárólagos jelleggel a Mycetoporus longicornis MAEK., Bryocharis formosus GRAV. és a Tachyporus formosus MATTH, fajokat. Mindössze 2 szárazságkedvelő /xerophil/ faj: Tachyporus solutus ER. és Sepedophilus pedicularis GRAV. kivételével valamennyi nedvességigényes /hygrophil/ kifejezettebben ez csak a Mycetoporus longicornis MAEKLIN, Bryocharis formosus GRAV. Tachyporus abdominalis F., T. formosus MATTH., T. chrysomelinus L. fajok. Hőmérsékleti igényességük szempontjából többségük eurytherm, kivétel a már emiitett 4 montán-szubalpin faj, valamint a 22 stenoek-sylvicol faj, ezek valamennyien hűvösségkedvelő /psychrophil/ szervezetek, a megvilágítás igényük is minimális, árnyékkedvelő /umbrophil/ elemek.' A cönológiai szinthezkötöttség szempontjai Az előzőkben felsorolt 8 kifejezetten gombalakó fajt leszámítva, a fennmaradó 36 faj erősebb vagy gyengébb kötődést mutat a talajszinthez, valamennyi előkerült korhadó növényi törmelék, közül, de alkalmilag a gyep, cserje, fatörzs szintben is gyűjtötték. Az ismertetett fajok között találtam néhányat,•amelyekről mind a Bakony, mind a Kárpát-medence faunisztikai kutatása, állatföldrajzi viszonyai* tanulmányozása szer/pontjából mint ritka, érdekes színező elemekről további rövid jellemzés, illetve lelőhelyeik térképes bemutatása kívánatos, ezek a fcö' 6 Mycetoporus pure tus / GYLLEîNHAL, 1610/ - Área ja GANGLBAUER /1895/, . BERKHAUER et SCHUBERT /1916/, WIBKLER /1925/, HORION /1967/ szerint Észak os.
