Dr. Tóth Sándor (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 5. (Zirc, 1986)
DR. TÓTH LÁSZLÓ: A Bakony hegység holyvafaunájának alapvetése IV. (Coleoptera: Staphylinidae, Habrocerinae – Hypocyptinae)
46. S. littoreus /LINNAEUS, 1758/ - Előfordul Európában, a Kaukázusban, Szibériában, Japánban valamint Észak-Amerikában. Erdőkben és erdőszegélyeken, öreg tuskókban, kidőlt fatörzsek széteső anyagában él, de előkerült tárolt tűzifa darabok leváló kérge alól, sőt kertekben ko 'hadó szalma törmelék közül is. Bár az év minden hónapjában gyűjtötték, mégis kora tavasszal és késő ősszel tűnik a leggyakoribbnak. ÉB: Fenyőfő: Kisszápalma, 1965.V. 25-31. /farakás alatt, egyelve/ 7 db Pj. ^47. S. testaceus /FABRIGIUS, 1792/, / = pubescens GRAVENHORST, 1802/ Előfordul az egész palearktikus régióban és Észak-Amerikában. Leginkább erdőkben, korhadó fatörzsek és tuskók szétmálló anyagában, korhadó avar, moha alatt, kicsurgó fanedven él, de előkerült már "capló és kalaposgombákból, hangyabolyokból és a tél folyamán kis emlősök földalatti épitménveiből. Gyűjtötték a II-V. és VII-T.X. hónapokban. Bf: /Tihany, 1937. III.12. Cs./ ÉB: Pápa, 1897, IV. W. Itt szükséges megjegyeznem, hogy mind erre, mind a következő 2 fajra bizonyára nagyon sok régi irodalmi adat, utalás vonatkozik, de ezeket ma már csak akkor értékelhetjük, ha a példányt azonositani tudjuk, mert másképpen csak félreértések fokozódnak. így a Conosoma pubescens auct. név alatt szerepel: Bakony, W., Bakonysárkány L. lelőhelyadat nem értékelhető. Hasonló az eset külföldi szakmunkáknak az areára, éle triódra vonatkozó közléseivel is. Tekintve, hogy összefoglaló munkában még nem jelent meg e néhány nagyon hasonló fajról kulcsszerü ismertetés, helyesnek tartom ezt a következőkben röviden közölni. Nagyobb fajok: 3,5-5 mm. A testük oldalain merev, fekete serték nincsenek. 1/2/ Az előtör hátának,töve a pajzsocska előtt gyengén, de felismerhetően beöblösödött, a hátulsó szögletei erőteljesen hátra huzottak. A csáp izei feltűnően megnyúltak, az utolsóelőtti is hosszabb, mint amilyen széles. A lábak karcsúk, a hátulsó lá'fejek lényegesen hosszabbak, mint a hátulsó lábszárak. - Világosbarna, a csápok töve és csúcsa, a tapogatók és a lábak sárgásvörösek, az előtör hátának hátulsó szögletei kiterjedtebbek világosak, sárgásbarnák, a szárnyfedőkön l-l nagy, rosszulhatárolt világos folt van, néha csak a külső csucsszögleteik sötétek. A potroh hátlemezek hátulsó szegélyei világosabbak, vörösesbarnák . - littoreus /L./ 2/1/ Az előtör hátának töve a pajzsocska előtt nem öblösödött be, egyenes vagy inkább kissé kihasasodó, a hátulsó szögletek nem feltűnően hátra.úzottak. A csáp izei csak mérsékelten nyúltak meg vagy harántosak, a lábak kevésbé karcsúk, a hátulsó lábfej nem hosszabb, mint a hátulsó lábszár. 3/4/ A csáp 7. és 8. izei gyengén harántosak, mig az utolsóelőtti ize erősen harántos, \. ábra: . A test egyszinü: világos vagy sötétbarna, ritkán fekete. A o elülső lábfejizei csak gyengén szélesedtek ki ábra:1. , potrohosak 6. haslemeze a csúcsán sekélyen, de meglehetősen szélesen kikanyaritott. 3,5-4,5 mm. - testaceus /F./ 4/3/ A csáp 7. ize kissé, de a 8. kifejezetten hosszabb, mint amilyen széles, az utolsóelőtti ize legfeljebb olyan széles, mint amilyen hosszú, de sohasem harántos. 5/6/ A fej és az előtör alapszine fekete, a szárnyfedők vörösbarnák. Az előtor hátának oldalszegélyei és hátulsó szegélye, valamint a fekete potroh hátlemezek hátulsó szegélyei vörösbarnák. A csápok, szájszervek és a lábak vörösek, legfeljebb a csápok középső izei kissé sötétebbek. A szárnyfedőkön a pajzsocska körny 'ke és a vállak kis kiterjedésben ugyancsak sötétebbek lehetnek. A <? elülső lábfeje: 1. 'bra, és potrohásak 6. haslemeze, amely a csúcsán sekélyen és na y n keskenyen kikanvaritott. 3,8-4,3 mm. - marshami STSPH. 6/5/ A fej, az előtör és a szárnyfedők mindig azonos színűek, leggyakrabban sötétbarnák vagy feketék. A &' elülső lábfejének izei erőteljesen kiszélesedettek, 1 ábra, potrohának 6. haslcmeze a csúcsán sekélyen, de aránylag szélesen kikanyarított, fábra. AedoeagusH. ábra 3,9-4,9 mm. strigosum J. SANEBERG
