Dr. Tóth Sándor (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 5. (Zirc, 1986)
BALI JÓZSEF: Adatok Veszprém város madárfaunájához
zölt: SZIJJ JÓZSEF /Aquila 55-58, 1§48/1951 között/. Mezei pacsirta /Alauda a. arvensis/ adatot közölt: TANKA LÁSZLÓ /Nimród, 1923/. Vetési varjú /Corvu f. frugilegus/ adatokat közölt VERTSE ALBERT /Aquila 50, 1943/. Vonulási ada tokát közölte: SCHENK JAKAB /Aquila, 1901, 1905, 1906, 1907, 1908/, GRESCHIK JENŐ /Aquila, 17, 1910/, TANKA SÁNDOR /Nimród 1930 és 1936/, ERDŐHIVATAL név nélkül - /Nimród, 1941/, FARKAS TIBOR /Opuscula Zoologica, 1956/ és DARNAY-DORNYAI BÉLA /Aquila 63-64, 1956/1957/. A Veszprém városi madárvédelmi munkáról közöltek adatokat: REDL REZSŐ /Veszprémi Hírlap, 1936/ és PAPP JENŐ /Napló, I96I/. A város téli madárvendégeiről ugyancsak PAPP J. irt cikket /Napló, 1963/. Természeti értékeket,és ornitológiai adatokat is tartalmazó kiadványt jelentettek meg: DORNYAI BÉLA /Veszprém és környékének részletes kalauza 1927/, FÖLDVÁRY MIKSA /A Bakonyhegység és a Bakonyalja természeti em lékei 1933/, DARNAY-DORNYAI BÉLA /Bakony - útikalauz 1955/. 1973-ban kerültem a megyeszékhelyre, s biológus tanárként 1975-től dolgozómba helyi Szilágyi Erzsébet Általános Iskolában. A madarak iránti szeretet re és érdeklődésre a pápai kis- és középiskolás évek alatt lettem fogékony. Különösen sokat köszönhetek BABOS ERNŐNEK, aki a Türr István Gimnáziumban volt tanárom. Ornitológiai érdeklődésem a téli madáretetésekkel kezdődött. Terepjárásaim a hetvenes évek elején a coleoptera- és a herpetofauna gyűjtésére és megfigyelésére irányultak elsősorban, az ornitológiai adatokat eleinte csak szórványosan jegyeztem fel. Jelen tanulmány mintegy 10 év terepmunkáján alapul. A feldolgozás során KEVE ANDRÁS: Nomenciator Avium Hungáriáé /Magyarország madarainak névjegyzéke/ c. könyvét vettem alapul. Eddig 98 faj veszprémi előfordulását sikerült igazolnom. Tudom, ez közel sem teljes ornitológiai faunakép, de ez idáig csak a leírtakat határoztam meg teljes biztonsággal. Tanulmányom ezért adatközlő, s nyitva hagyja a lehetőségét további fajok kimutatásának és leírásának. Az adatok közlését 1986.július 31én zártam. A tanulmány megjelentetéséért dr.Tóth Sándor múzeumigazgatónak, a lektorálásért dr.Marián Miklós ny. múzeumi tudományos főmunkatársnak jár őszinte köszönet. A terület rövid jellemzése A Veszprém-várpalotai fennsík a Keleti-Bakony letörésétől délre elterülő dolomitmező, amelynek képzeletbeli tengelye a Séd-patak völgye. Az útkörgyűrűvel körülhatárolt városhoz az üdülőterületként hozzátartozó Csatár-hegyet, továbbá Kádárta és Gyulafirátót községeket, illetve Szabadságpusztát vettem számitásba a madárfauna vizsgálatakor. A táj eredeti erdői, sőt erdőtalajai is javarészt eltűntek. A kopár, egyhangú karsztos mezőkön telepített fenyvesek /Pinus nigra és P. silvestris/, mészkedvelő tölgyesek /Orno-Quercetum/ és akácosok tenyésznek. A sziklafüves lejtősztyepréteken, a sziklagyepeken a fásszárúak közül a cserszömörce /Cotinus coggygria/ telepszik meg leghamarább. A fennsík keleti felében már a törpe mandula /Prunus nana/ és a tatárjuharos tölgyes /Aceri tatarico - Quercetum ornetosum/ is kifejlődik. A tektonikus eredetű mélyedésekben, a felszínre kerülő karsztvizek hatására állandóan vizenyős alluviumon helyenként /Gyulafirátót - Jutás között/ üde, vagy kiszáradó tőzeges láprétek alakulnak ki. /FEKETE 1964/. A madárfajok fészkelése és táplálkozása szempontjából alapvetően fontos cserjék, bokrok és fák közül a következők tenyésznek a vizsgált területen: egybibés galagonya /Crataegus monogyna/, bibircses kecskerágó /Euonymus verrucosus/, csíkos kecskerágó /Euonymus europaeus/, vesszős fagyai /Ligustrum vulgare/, ostorménfa /Viburnum lantana/, kányabangita /Viburnum opulus/, ükörkelonc /Lonicera xylosteum/, tatárjuhar /Acer tataricum/, kökény /Prunus spinosa/, ördögcérna /Lycium barbarum/, húsos som /Cornus mas/, közönséges mogyoró /Corylus avellana/, bérese /Clematis vitaiba/, szeder /Robus sp./, vaurózsa /Rosa canina/, fekete bodza /Sambucus nigra/, gyalogakác /Amorpha fruticosa/, cserszömörce /Cotinus coggygria/, mohos tölgy /Quercus pubescens csertölgy /Quercus cerris/, mogyorós hólyagfa /Staphylea pinnata/, fehér akác /Robinia pseudo-acacia/, virágos kőris /Fraxinus ornus/, kislevelű hárs /Tilia cordata/, narancseper /Oszázsnarancs/, /Maclura pomifera/, vadgesztenye /Aesculus hippocastanum/, krisztustövis /Gleditsia triacanthos/, korai juhar /Acer platanoides/, kőrislevelű juhar /Acer negundo/, gyertyán /Carpinus betulus/. A város parkjaiban, terein, utcáin és kertjeiben díszlenek elsősorban: madárberkenye /Sorbus aucuparia/, gyöngyvessző /Spiraea media/, sóskaborbolya /Berberis vulgaris/, nagylevelú hárs /Tilia platyphyllos/, borostyán /Hedera helix/, boróka / Juniperus communis/, nyugati ostorfa /Celtis occidentalis/, fehér eperfa /Morus alba/, orgona /Syringa vulgaris/, aranyvessző /Forsythia)! intermedia/, mahonia /Mahonia aguifolium/, életfa /Biota orientális/, tűztövis /Pyracantha coccinea/, japánbirs /Chaenomeles specio-
