Dr. Tóth Sándor (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 5. (Zirc, 1986)

SIPOS IMRE: A Bakonyi Természettudományi Múzeum Bombina gyűjteményének statisztikai összehasonlítása

FOLIA MUSEI HISTORICO-NATXIRALIS BAKONYIENSIS A BAKONYI TERMÉSZETTUDOMÁNYI MÚZEUM KÖZLEMÉNYEI 5—1986 A BAKONYI TERMÉSZETTUDOMÁNYI MÚZEUM BOMBINA GYŰJTEMÉNYÉNEK STATISZTIKAI ÖSSZEHASONLÍTÁSA SIPOS IMRE Veszprém ABSTRACT: Statistical comparison of the Bomhina collection of the Natural History Museum Bakony — Populations of Bombina variegata and Bombina bombina inhabiting the Bakony Mountains were investigated by author on the basis of 260 specimens kept in the Natural History Museum Bakony; in his studies author used statistical comparative methods. The close relationship of the two species had been confirmed by biometrical methods, too. Bevezetés A "Bakony természeti képe" kutatóprogram célul tűzte ki a hegység állat- és növényvilágának felderítését, az egyes fajok elterjedési területeinek behatárolását. Fontos, hogy a populációk nagyságának változását, az areák módosulását is figyelemmel kísérjük. így lehetőség nyílik arra, hogy a területen élő pusztulóban levő fajokat megismerjük, egyedszámuk csökkenésének okait kiderítve, az esedékes óvintézkedéseket megtegyük. PAPP /1968/ a sárgahasu unkát /Bombina variegata L./ a Bakony színező elemeként írta le. SZABÓ /1959/ feltérképezte az addig Magyarországon gyűjtött sárgahasu unkák elterjedését. A Bakonyi Természettudományi Múzeum Bombina gyűjteményében található 260 unka példány adatai nemcsak arra jók, hogy felmérjük a jelenlegi élőhelyeket, hanem módot adnak arra, hogy a sárgahasu unka /Bombina variegata L./ morfológiai bélyegeit összehasonlítsuk a vöröshasu unka /Bombina bombina, L./ megfelelő paramétereivel. Biometriai módszerekkel is alátámasztható, hogy a két alak milyen szoros rokonságban áll egymással. A Bombina fajok elterjedése Hazánkban főleg a síkvidéken mondható gyakorinak a vöröshasu unka. Bár irodalmi adatok szerint /

FREYTAG 1969/ dombvidéken ritkán hatol 250 m fölé, a Bakonyi Természettudományi Múzeum gyűjteményében több magasabb /350-500 m/ lelőhelyről előkerült példány van. A Bombinák európai elterjedési területeit vizsgálva /1. térkép/ szembeötlő, hogy míg a. sokkal nagyobb areáju B. bombina az elterjedési területén egységes fajnak mondható - mindössze egy változatát közlik /MARIAN 1959/ -, addig a sárgahasu unkának 4 alfaját irták le. Közép- és Nyugat-Európában a B. variegata variegata honos, míg a többi alfaja a déli területeken él; Olaszországban a Pótol délre és az Etna körül a B. variegata pachypus BONAPARTE, a déli Balkánon a B. v. scabra KÜSTER, Dalmáciában pedig a B. v. kolombatovici BEDRIAGA honos /HELLMICH 1956/. A sárgahasu unka inkább a hegyvidéken él. Bár a Kárpátokból 1600-1800 m magasságból is leirták, élőhelyének tengerszint feletti magassága nem

/

lehet minden esetben mérvadó, mert előfordul a Majnától délre eső erdőkkel dúsan benőtt síkságon vagy az Északi-tenger partvidékén is. Franciaországban Bordeaux környékéről, valamint a velencei síkságról is közlik /MEHELY 1904/, ezeken a helyeken a Bombina nemzetséget csak a sárgahasu unka képviseli.