Dr. Tóth Sándor (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 4. (Zirc, 1985)

BUBICS ISTVÁN: A várpalotai Szabó-féle homokbánya természetvédelmi terület tudománytörténeti áttekintése

sokon át, a 'tengerbiológiai tényezőkig. Kókay J. szinte évenként megjelenő publikációi mellett Hermann Margitot fedezhetjük fel, aki Kókay által a Szabó bányából gyűjtött minták nehézásvány összetételét és eloszlását vizsgálta meg. A nehézásványok eloszlásából jellemző rétegtelepülési bélyegeket mutatott ki, nevezetesen a ferderétegzett és a vízszintesen rétegzett réteglemezek, kötegek, eltérő ásványspektrumát állapította meg. Addig, mig a vízszintes rétegzettségü mintákban uralkodóén limonit és magnetit halmozódott, a ferderétegzett minták 35-51 %-& gránátból áll. A mintákból az alábbi nehézásványokat határozta meg: magnetit, limonit, gránát, cianit, sztaurolii, trumalin, epidot cirkon, titanit, zoizit, apatit és kalcit. Az egyetlen vertikális szelvényben gyűjtött minták vizsgálata Hermann M. érdemeinek elismerése mellett sem mondható kielégítőnek. További vizsgálatot kivan a lelőhely teljes terjedelmét átfogó szelvény-menti kiértékelő munka, ahol a rétegek vízszintes és függőleges minerológiai változásai regisztrálhatók. A Szabó bánya részletvizsgálatának gazdagodása mellett nem hagyható szó nélkül Kókay várpalotai medencére vonatkozó hegységszerkezeti munkája. A szerző feltárja a szerkezeti viszonyokat és korszerű szemlélettel továbbfejleszti Telegdi R.K, és Szálai T. által már felismert loncsosi és ehhez kapcsolódó szerkezeti mozgásokat. Első izben állapította meg az összetorlódó övezet alátolódásos, ékszerkezet jellegét, Nagy jelentőségű kutató munka eredményét láthatjuk Kókay J. Herend-márkói kőszénterületről irt és 1966-ban megjelent munkájában. Kókay J. a, Herend-márkói miocén medencét nagy részletességgel dolgozta fel ugy földtani, mint faunisztikai értelemben. Igaz ugyan, hogy már Telegdi, Szálai és Strausz is utal a két terület azonos kifejlődésére, de mindez csupán az isméit lignit és néhány lelet analógiáján alapult. Kókay J. őslénytani, rétegtani feldolgozása nyomán, a biztos adatokon nyugvó azonosságok mellett, lényegbevágó ősföldrajzi különbségek, fácies eltolódások kerültek napvilágra. Hogy mást ne említsek, rétegtanilag uj és nagyon fontos volt, a fő kőszénképződési időszak időbeni eltolódásának felismerése. Mint az eddigiekből már tudjuk, a Szabó bánya homokos, molluszkás rétegsora^ a szén telep alján /slsó-bádeni/ található, mivel itt a kőszén telepek a felsőtorton bevezető szakaszát jelzik. Herenden és Márkon viszont ugyanez a. biozóna a széntelepek fölött helyezkedik el, itt a szén az alsó-bádeni bázisán van. Ez tükrözi a szénképződés időbeni eltolódását a két terület között. Most, ha egy kissé eltávolodtunk területileg Várpalotától, elmondom azt is, hogy a várpalotai szénmedencéhez hasonló felépítésű és korú miocén /középcő-bádeni/ szenes rétegsor a báránya-megyei Hidason is megtalálható. A földtani eltérések és azonosságok kulcsát a részletes ősmaradvány feldolgozás adta a szerző kezébe. A szóban forgó Herend-márkói rétegekből számos, a Szabó bánya rétegsorából már ismert kagyló és csigafauna került elő. Ilyenek & Hérita plutonis, mely addig csak Várpalotáról és Herendxől ismert Magyarországon. Vagy a Szálai által leirt Collonia várpalctensis, mely a bándi és márkói alsó-torton tengeri rétegeiben nem ritka. A Paratethys területéről eddig csak a Szabó bányából ismert különleges faj a Rimella decussata /Defr/, Herendről is előkerült. Kókay J. további tevékenységét jelző kiadvány 1959-ben került ki a nyomdából, ahol az alábbi megjegyzést olvashatjuk: "Várpalota kőszén fekvőjének rétegsora, pontosabb rétegtani helyzete tisztázatlan, noha a Szabó-féle homokbánya faunáját alaposan feldolgozták. Valóban, ez időben a korábbi feldolgozások, a. feküképződmény egyveretűségénél fogva, az egész 100-200 m vastag képződményt egykorúnak vették. Kókay J. a Várpalota 133 és I46. számú mélyfúrások anyagának beható vizsgálatával mutatta ki, hogy a fekü rétegsor faunával jól elkülöníthető, így az emiitett fúrások közül a 133-ban a helvétnek kimutatott rétegsor 222 m vastagságot árt el. E fúrások anyagának további finomításaként 1959-ben az alsó-helvéti emeletet mutat ki, mely azonos a bántai felszinen található kifejlődéssel, valamint távolabb a Kárpátok és a Bécsi-medence hasonló kifejlődéseivel. Ez idő tájt /1959-1960/ Strausz László a Szabó bányában tett látogatása eredményeként, ismét uj alakokat fedezett fel. Elsőként Palatinia palatina nov.gen. nov.sp. csigát irta le, majd a Gibbula pseudoaraonis nov. sp. és a Herita undata pseudoplicata nov.var. Ez utóbbi kiadvány, különösképpen fontosnak tartható, mivel Strausz a rétegsor korát alsó-tortónnak, vagy felső-helvétinek tartotta. E kiadvány kutatástörténeti szempontból is jelentős, elsősorban a földtani kor kinyilatkoztatásának végleges állásfoglalása, miatt. Ez évben még /1960/ két érdekes munka látott napvilágot, mely közül Pülöp József és Kenyeres Lajos összeállítása érinti közvetlenül témánkat. Az összeállítás, a. Dunántúl védett természeti ritkaságait tartalmazza, melyben helvét kapott a várpalotai Szabó bánya is. Itt ismertetik a lelőhely nevezetességének fontosabb bélyegeit. A másik kiadvány Kedves Miklós tollából került ki, mely a. várpalotai lignit palinológiai /spóra, pollen/ vizsgálatát tartalmazza.