Dr. Tóth Sándor (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 4. (Zirc, 1985)
DR. TÓTH SÁNDOR: Adatok a Bakony hegység szitakötő faunájához (Insecta: Odonata)
Változatos képet mutat az egyes fajok gyűjtőhelyeinek a száma. A legmagasabb értékkel a Sympetrum sanguineum szerepel, mely 59 gyűjtőhelyről került elő. Utána sorrendben a Sympecma fusca /46/, az Ischnura elegáns /45/, a Coenagrion puella /44/, majd a Sympetrum vulgatum következik 41 gyüjtőhelylyel. Ezekkel szemben csak egyetlen helyen került elő az Aeshna viridis és a Libellula fulva. Chorológiai szempontbél, DÉVAI /1976/ munkáját alapul véve, a Bakony szitakötő faunáját a következő faunaelem csoportokba sorolhatjuk: - Holomediterrán faunaelemek: 15 faj - Atlantomediterrán faunaelemek: 2 faj - Adriatomediterrán faunaelemek: 1 fa - Pontomediterrán faunaelemek: 12 faj - Ponto-kaspi faunaelemek: 5 fa - Szibiriai faunaelemek: B fa - llyugat-szibiriai faunaelemek: 9 fa - Mongol faunaelemek: 1 faj Mint az összeállításból látható a Bakony szitakötő faunájában a holomediterrán faunaelemek dominálnak. Jelentősek•még a pontomediterrán, a nyugat-szibiriai és a szibiriai faunaelemek. sági csoportok /DÉVAI 1976/ szerinti összeállítás alapján g iitakötői közül 1 az igen gyakori, 19 a gyakori, 17 a mérséA gyakoris; hegység szi kelten gyakori, 6 a ritka és 10 a szórványos előfordulású fajok közé sorolható. r>C<3 holomediterrán 20 ,3 % l :: .l atlantomediterrán 3 ,•' % adriatomediterrán 1 ,9 % lir_r| pontomediterrán 22 ,6 % l'oVo*. 1 ponto-kaspi 9 % \&XA szibiriai 15 ,1 % jjjjjjjjl nyugat-szibiriai 17 ,0 % 1 1 mongol 1 ,9 % 24. ábra: A Bakony szitakötő faunájának faunaelem-csoportok /DÉVAI 1976/ szerinti összetétele Abb. 24: Die Zusammensetzung in dem Bakony-Gebirge gesammelten Libellen Arten /nach DÉVAI 1976/ Köszönettel tartozom azoknak, akik az általuk gyűjtött anyagot önzetlenül átadták a Bakonyi Természettudományi Múzeumnak, vagy lehetővé tették a birtokukban lévő példányok adatainak felhasználását. Ilyen értelemben illeti köszönet dr.Újhelyi Sándort /Budapest/ Dietzel Gyulát /Herend/ és Vers Tamást /Tapolca/, valamint a Bakonyi Természettudományi Múzeum azon munkatársait, akik alkalmi gyűjtéseikkel járultak hozzá munkám adatainak gyarapításához. Külön köszönet illeti Csiby Mária muzeológust, aki 1981-ben bekövetkezett haláláig, elsősorban 1979-ben és 1980-ban gyűjtött a Bakonyban rendszeresen szitakötőket. Végezetül köszönettel tartozom dr.Dévai Györgynek a hálótérképezés terén nyújtott önzetlen segítségéért, továbbá Havasi Istvánná preparátornak /Bakonyi Természettudományi Múzeum/ a lelőhelyadatok sok türelmet és pontosságot igénylő összeállításában végzett munkájáért.
