Dr. Tóth Sándor (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 4. (Zirc, 1985)
DR. TÓTH SÁNDOR: Adatok a Bakony hegység szitakötő faunájához (Insecta: Odonata)
310. XM 69 D3 Zalaszántó 311. YM 09 B3 Zánka 312. YN 13 D2 Zirc 313. YN 13 D4 Zirci-arborétum /Zirc/ A kódjegyzék összeállításával párhuzamosan első lépcsőben meghatároztam a gyűjtőhelyek 10 x 10 km-es négyzetekre utaló kódszámát, majd második lépcsőben azt kiegészitettem a 2,5 x 2,5 km-es négyzetekre vonatkozó un. alháló kódjaival. A munkához felhasználtam a Dévai Györgytől kapott 10 x 10 km-es UTM hálót tartalmazó térképlapokat, valamint megyetérképeket /Veszprém, Zala, Fejér, Komárom, Győr-Sopron/, illetőleg egyéb térképeket /pl.' turista térképek/. A Bakony hálótérképére bejelöltem a hegységből ismert szitakötő lelőhelyeket, beleértve a már publikált adatokat is. A terület kutatottságát jelzi, hogy a tájegységet lefedő valamennyi /62/ 10 x 10 km-es négyzetre esik legalább egy szitakötő gyűjtés. Ennek alapján területünk a szitakötők szempontjából hazánk jobban kutatott tájegységei közé tartozik. A jobb áttekinthetőség érdekében a gyűjtőhelyeket bejelöltem a Magyarország hálótérképének megfelelő négyzeteire is. A faunisztikai kutatottság szemléletesebb kifejezésének egyik lehetősége az alhálóra bontás, amit elsősorban kisebb tájegységek /mint pl.' a Bakony hegység/ esetében célszerű elvégezni. Az alhálóra bontás lehetséges formáira példát^találhatunk JAKUCS-DÉVAI /1985/ munkájában. Magam elkészitettem a Bakony hálótérképének 5 x 5 és 2,5 x 2,5 km-es változatát. Ezekre bejelöltem az egyes négyzetekre eső gyűjtőhelyeket. Az igy nyert hálótérképek már jóval több információval szolgálnak a Bakonyból ismert szitakötő lelőhelyekkel kapcsolatban. Természetesen igy sincs lehetőség valamennyi lelőhely önálló jelölésére. Ugyanis még a 2,5 x 2,5 km-es bontás esetén is a ténylegesen ismert 313 közül csak 23 szerepel a hálótérképen, A körök egy része természetesen egynél több gyűjtőhelyet jelöl. Kisebb nagyitásnál /és főleg fekete-fehér ábránál/ nem célszerű az alháló berajzolása, mert a sok vonal zavarólag hat. Az egyes gyűjtőhelyeket jelölő körök /vagy más jelek/ az alháló vonalai nélkül is beilleszthetők az alhálónak megfelelő helyre. Az alhálóra bontás problémáit és tapasztalatait jelen dolgozatomban nem részletezem, mert a témát egy másik munkámban /TÓTH 1986 / ismertetem aprólékosan. A Bakony hegység szitakötőfajainak jegyzéke A jegyzék a hegységből eddig megismert szitakötőfajokat tartalmazza.^Beleértve természetesen azokat is, melyeket a Bakony szitakötőfaunája /TÓTH 1980/ anyagának összeállítása óta a területünkön nem sikerült gyűjteni, A faunalista összeállitásánál DÉVAI et al. /1976/ rendszerét, illetőleg nevezéktanát követem. 1. Platycnemis pennipes pennipes /PALLAS, 1771/ 2. Coenagrion ornatum /SELYS-LONGCHAMPS, 1850/ 3. Coenagrion puella puella /LINNÉ, 1758/ 4. Coenagrion pulchellum interruptum /CHARPENTIER, 1825/ 5. Coenagrion scitulum /RAMBUR, 1842/ 6. Pyrrhosoma nymphula Interposita VARGA, 1968 7. Erythromma najas najas /HANSEMANN, 1823/ 8. Erythromma viridulum viridulum CHARPENTIER, 1840 9. Ischnura elegáns pontica SCHMIDT, 1938 10. Ischnura pumilio /CHARPENTIER, 1825/ 11. Enallagma cyathigerum cyathigerum /CHARPENTIER, 1840/ 12. Sympecma fusca /van der LINDEN, 1320/ 13. Lestes barbarus /FABRICIUS, 1798/ 14. Lestes dryas KIRBY, 1890 15. Lestes macrostigma /EVERSMANN, 1836/ 16. Lestes sponsa sponsa / HANSEMANN, 1823/ 17. Lestes virens vestalis RAMBUR , 1842 18. Chalcolestes viridis viridis /van der LINDEN, 1825/ 19. Agrion splendens splendens /HARRIS, 1782/ 20. Agrion virgo virgo /LINNÉ, 1758/ 21. Brachytron pratense /MÜLLER , 1764/ 22. Aeshna affinis van der LINDEN, 1820 23. Aeshna cyanea /MÜLLER, 1764/
