Dr. Tóth Sándor (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 4. (Zirc, 1985)

BUBICS ISTVÁN: A várpalotai Szabó-féle homokbánya természetvédelmi terület tudománytörténeti áttekintése

részér, található hasonló kifejlődésekkel, de összehasonlítást tett o Mecsek mediterrán rétegeivel is. í miocén tenger térfcglalásának /transzgresszi.c/ irányára Telegdi R.K. mutatott rá. Szerinte a várpalotai területet előbb érte el a tenger, mint a Bakony DNY-i részét. Szálai T. ezzel magyarázta a puhatestűek /kagylók, csigák/ kedvezőbb életfeltételét, miáltal gazdag variációk alakulhattak ki. A párhuzamosítás során a legtávolabb fekvő pölsi /Stájerország/ helvétiennel hozta kapcsolatba. SZÁLAI T. /1926./ az emiitett dolgozatában kb. 180 puhatestű fajt határozott meg. Megjegyezte asunban, hogy "a közelebbről meg nem határozott, továbbá cf-nek vett fajok legnagyobb része uj faj, illetőleg változat lesz". E felismerés jó ideig nem buzditotta sem Szálai Tibort, sem pedig más paleontológust. A faunák további feldolgozására több mint tiz év multán került sor. Nem kétséges azonban, hogy a Szalai-féle feldolgozás is elegendőnek bizonyult a lelőhely különleges értékénak kidomboritásáhcz. Ezt bizonyítja az 1928-ban. hazánkban rendezett Nemzetközi Őslénytani Vándorgyűlés, melynek programjában a várpalotai Szabó-féle homokbánya látogatása is szerepelt. /1928.szept.26, - okt.3./ Az egy napos kirándulást Telegdi Róth Károly vezette, melyről egy kirándulás vezetőt is ös3zeállitott /Führer in Várpalota/, A vándorgyűlésről Bordán István is megemlékezik feljegyzéseiben, ahol arról is beszámolt, hogy a hazai és az 54 külföldi résztvevő csak "ámult-bámult" e csodálatos leletek láttán. Bordán István betársulva a gyűjtésbe egy hal-koprolitot /ürülék/ talált, ami igen nagy ritkaság. Mint irjs., több külföldi tudós megtekintette, és kérte tőle. de ő végül Laczkó Dezsőnek adta. át. A külföldi résztvevők között találjuk a hires O.Abel professzort /Beet./, jelen volt a svéd E.Stensiö, a japán V.Osava, a német R.Richter, a cseh A.Liebus, hogy csak a legnagyobbakat említsem. A leletek további feldolgozása, mint emiitettem, szünetelt. Várpalota áita.lanos földtani feldolgozása azonban ha időszakosan is, folyamatban volt. így 1937-ben Strausz László készített földtani térképet n MA

ORT megbízásából. A bejárás során természetszerűen felkereste e homokbányákat /Unió, Szabó/, ahol kövületeket gyűjtött. Strausz térképe már jelzi a nevezetes bányahelyeket. Szálai T. 1940-ben közreadott értekezésében, ßhol elsősorban a középső-miocén középdunántúli kifejlődését ismerteti, olaj volt az akkor fennállott korvita parázsára. Természetesen a fennállott földtani korprobléma regionális jellegű volt, amelyen belül a várpalotai lelőhely kiemelkedő alaphelyzetet foglalt el. Abban már mindenki egyetértett, hogy a puhatestű fauna alapján a szóbanforgó képződményt a kczépso-miocérbe kell sorolni. Az azonban vita tárgya volt, hogy ezen belül helvét vagy torton emeletbe tartozik-e. Szálai T. és Strausz László a helvét! emelet fáciesével azonosította. Minden esetre a negyvenes évek elején a várpalotai miocén kérdések az érdeklődés homlokterébe kerültek. A fokozottabb szénbányászat során, ekkorra már sok külfejtés tett'- hozzáférhetővé a. lignit fedőrétegét és fekükőzetét is. A lignit földtani korának rögzitésében fontos volt a fiatalabb fedőtakaró részletes feldolgozása, melyet Halváts és Vadász Elemér végeztek először. Vadász Elemér pannon-koru molluszka gyűjtéseit Lörenthely I. határozta meg. A vizsgálat eredményeként Várpalota K-i. részéről származó pannon anyagból 22 fajt ismertettek. A következő munka a lelőhely kagylóinak bővített feldolgozása volt, mely az 1942. december 2-án tartott tár suíati szakülésen került nyilvánosságra. A két szerző a teljességre törekvés nélkül leirta és képekben is illusztrálta az eddig megismert kagylófajokat. A munka jelentőségét kiemeli a leiró jelleget túlhaladó elméleti következtetés, ahol először hangzik el a képződmény torton emeletbe történő besorolása. Az alapos elemző munka nyomán Strausz által felvetett gondolatot Szálai Tibor is elfogadta, Majzon László pedig a Peraminif

era vizsgálatával kellő sulyu alá támasztást nyújtott. Strausz L. és Szálai T. valamennyi rendelkezésre álló anyagot revízió alá vettek. így e Magyar Nemzeti Múzeum várpalotai anyagát /Noszky Jenő, Szálai Tibor gyűjtése/, átvizsgálták a M.Kir. Földtani Int. idevonatkozó anyagát, Szentes Ferenc. Szálai Tibor, Strausz László gyűjtéseit, és Streda Rezső valamennyi között a leggazdagabb gyűjteményét. A munkában 83 kagy lófajt istnertettpk, mely között nem egyet Várpalotáról irnak le először /pl. Arca diluvii várpalotensis/. A már említett Foraminifera vizsgálatokról szóló kiadvány 1943-ban jelent meg. Majzon I. a. Szabó bányából származó egysejtüeket összehasonlította a rákosi mészkő, a letkési, nógrádszakáli, csicsóhagymási, bujturi, kostéji, lapugyi nevezetes torton lelőhelyek anyagával. A homokrétegekből 95 Foraminifera fajt határozott meg. Ez a nagy mennyiség Majzont is meglepte, mivel ilyen fajgazdagság csak a lajtamészkő ill. bádeni agyag lerakódásaiból volt eddig ismeretes. Az egysejtűek között nagyon sok torton emeletre jellemző alakot talált pl. az Amphistegina hauerina /d'ORB/, mely Franzinan A. szerint is jellegzetes torton t.lak. Majzon "szerényer, jegyezte meg", hogy "a bánya alsó rétegeiben az a legközönségesebb faj". Az 19^3-as év tehát ismét uj fordulatot, továbl:fejlődést jelentett a várpalotai miocén képződmények megismerésében. Ennek bővítéséhez járul, hozzá Sárkány Sándor növénytani, pontosabban növényszövettani vizsgálata. A várpalotai