Dr. Tóth Sándor (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 4. (Zirc, 1985)

DR. ILOSVAY GYÖRGY: Az északi Balaton-part és a Balaton-felvidék herpetofaunájáról

A lárvák fejlődésének ütemét, tüdővel lélegző alakká, alakulásának idejét /a tápanyag-ellátottság mellett/ is döntő mádon befolyásolja a vízhőmérséklet. A Malom-völgyben az állandó folyóviz-utánpótlás következtében a vízhőmérséklet a környező élőhelyek vizénél néhány fokkal mindig alacsonyabb, s ez jól tükröződik /az azonos időpontban lerakott/ a békalárvák fejlődésében is /l.sz. táblázat/. Az ebihalak fejlődése és a vízhőmérséklet közötti összefüggést jól mutatja a Pécselyen 1980.VI.245-én végzett felvételezés is. A kiszáradó Kis-tó összefüggő vízfelülete több apró "pocsolyára" szakadozott. Ezek hőmérséklete a mélységből és az árnyékoltságtól függően eltérő volt /2.sz. táblázat/. Az erdei béka lárvák a kutatott területen és időszakban legnagyobb teljes hosszukat /43 mm/ 17-20 fokos vizben érik el. Ezután a végtagok növekedésével párhuzamosan a farkuk kezd visszafejlődni, igy hosszuk csökken. A hátsó lábak fejlődése 17 fokos, a mellsőké pedig 20 fok feletti vizben optimális. A teljes átalakulás ideje június közepe, július eleje. A Malom-völgyben 1979.július 9-én már valamennyi békalárva befejezte átalakulását, 1980-ban a kedvezőtlen időjárás következtében azonban még július 15-én is voltak ugyanebben a biotópban 32-35 mm hosszú ebihalak is. A Rana dalmatina lárvái a 20 fok alatti vizekben napközben aktiv mozgást végeznek. Ha a vízhőmérséklet eléri, vagy meghaladja a 23 fokot, akkor a viz árnyékosabb részeibe, az iszapba húzódnak. Ugyanekkor viszont a Hyla arborea lárvái még aktivak /23-30 fok/. Ha a Rana dalmatina és a Bufo bufo petézésének és kifejlődésének idejét öszszehasonlitjuk, megállapítható, hogy a barna varangy átalakulásának időtartama jelentősen kevesebb mint az erdei békáé. Tavasszal a petézés után az addultus példányok elhagyják a vizet, de néhány egyed még nyár folyamán is vizben, ill. vizközelben tartózkodik /Pécsely,1979/. A pécselyi vizsgálat tanúsága szarint /lásd a Pelobates fuscust tárgyaló részt/ a juvenilis példányok /16 - 21 mm/ az erdős területek és nem a lakott részek ill. a müveit területek felé migrálnak. Száraz időszakban a már kifejlett fiatal állatok nem hagyják el a viziélőhely környékét. Tömeges elvándorlásukra főleg nagyobb esőzések, zivatarok után - tehát magas páratartalom mellett kerül sor. Ebben az esetben a napszak is közömbös számukra. Nyolcvan százalékos páratartalom mellett reggel 8 órákkor éa az éjszakai órákban is tömegesen távolodtak el "bölcsőjüktől" /Kis-tó 1979.VI.13-16./. A telet - a vizi békákhoz hasonlóan - legtöbbször az állóvizek iszapjában vészelik át. A Kis-tóban 1975-ben október 22-én találtam vizben, áttelelésre készülő Rana dalmatinákat. Lelőhelyei: Északi Balaton-part:Balatonalmádi, Köcsi-tó /1980.IV.12./; Káptalanfüred /1977.IX.25- - BJ/; örvényes, Pécsely-patak völgye /1975-X.22./; Orvényes, Balatonban /1979.

III./; Tihany, Belső-tó /1980.111.27./; Tihany^ KU1ső-tó /1980.

III.27./; Balaton-felvidék:Pelsőörs, erdőszél /1976.TV.27 - S, th. :55mm/; i'üzed-tó /1980.

III.27./; Kapolcs, Kettős-tó /1977.

III.10. - S, th.:57 mm/; Kapolcs, Kálomis-tó /1979.IV.13. - petecsomó/; Kővágóörs, Kornyi-tó /1975-V.29. - S, 1980.

III.27./; Köveskál, Pekete-hegy tavai /1977.IV.21. - G, th.:54 mm, 1980. III.31./; Köveskál, mesterséges tó /1980.

III.27./; Nagyvázsony, Vázsony-séd /1976.VI.29./; Pécsely, Kis-tó /1975.X.22.; 1979.IV.11. th.: 46 mm; 1979.IX. 20.; 1980.

III.27./; Tar-Ora-hegy /1979.VII.9./; 10. Rana esculenta LINNAEUS - Kecskebéka: Területünkön a vizi békák közül a. legnagyobb populációban a Rana ridibunda él. A hidegebb vizeket jobban elviselő Rana esculenta főleg a magasabb térszínek vizeiben található, de élőhelyeik nemritkán átfedésben vannak. Tavasszal általában április közepén jön elő /DELY 1967/, de Kapolcs környéken 1977-ben már március 10-én is mozgott. A lárvák átlagos hossza 1977 június 16-án a Pekete-hegyen 70 mm volt /a legnagyobb lárva teljes hossza 84 mm, a legkisebbé pedig 54 mm/. A hátsó lábak hossza I-I4 mm között ingadozott. ^Érdekes, hogy egy élőhelyen belül az idős és a juvenilis példányok tartózkodási helye szembeötlően elkülönül. A Kálomis tóban például a viz mélyebb részein található zsombékokon az idős, mig a sekélyebb parti szakaszon a fiatal példányok vadásznak. Lelőhelyei:Északi Balaton-part: Balatongyörök, Balaton 1980.VII.7., th.:4866 mm /; Balatonszentgyörgy, Zala torkolata /1979.IX.5., th.:30-34 mm/; Tihany Balaton /1972.VII.19. - I-S/; Balaton-felvidék:Hegyesd, Halas-tó /1976.VI.29. th.:37-64 mm/; Kapolcs, Kálomis-tó, Kettős-tó /1977.

III.10. - S, th.:40-48 mm/; Köveskál, Pekete-hegy tavai /1977.IV.21., th.:43 mm/; Monostori-tó /1979.VII.9./; 11. Rana ridibunda PALLAS - Kacagó, vagy tavi béka: Hazánkban főleg az alföldi síkvidékeken fordul elő /DELY 1967/. A Balaton-part általánosan elterjedt békafaja. Ha a koratavaszi időjárás kedvező, s a viz hő-