Dr. Tóth Sándor (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 4. (Zirc, 1985)

DR. ILOSVAY GYÖRGY: Az északi Balaton-part és a Balaton-felvidék herpetofaunájáról

I/D Lassufolyásu patakok A lassufolyásu patakok vizében /pl. Pécsely-patak, Balatonfüred séd, örvényesi séd/ alkalomszerűen megfigyelhetők a vörösha.su unka. /Bombina. bombina/, mocsári béka /Rana arvalis wolterstorffi/, erdei béka /Rana. dalmatina/ és a tavi béka /Rana. ridibunda/ kifejlett példányai. Ezekben a vízfolyásokban peterakás csak nagyon ritkán történik. A kifejlett példányok ezt a biotóptipust főleg^a. nyári szárazság idején keresik fel. Számuk sosem tömeges, de megfigyelhető, hogy azokon a szakaszokon, ahol a környék nem biztosit alkalmas feltételeket /magas páratartalmu búvóhelyek/ a nyári forróság átvészelésére, ott a példányszám magasabb. Pőleg azokban a, patakokban, amelyek összeköttetésben vannak valamely peterakásra, alkalmas állóvizzel, kiöntéssel, a tavaszi nászidőszakban a barna varangyok /Bufo bufo/ is megfigyelhetők. I/E Mocsarak A Balaton környékén a. mocsarak száma, kevés, ugyanis a nagyobb kiterjedésű mocsarakat, összefüggő, elmocsara.sodott területeket lecsapolták, feltöltötték. Kisebb mocsaras részek főleg a Balatonba, siető patakok kiöntéseinél alakulnak ki /Aszófő Pécsely-patak völgye, Pelsőörs Malom-völgy/. Ezek a biotópok főleg a vöröshasu unka /Bombina bombina./ és a mocsári béka. /Rana arvalis wolterstorffi/ élőhelyei. Itt kell megemlitenem azt a tényt, hogy a. Balaton Regionális Rendezési Tervében szerepel olyan tározórendszerek /"nádastavak"/ létrehozása, melyeknek feladata a. vizgyüjtőkről érkező szennyeződések felfogása., a vizek tisztitása. A 156 millió köbméter kapacitásura tervezett tározórendszer megvalósulásakor ismét várható nagyobb területek elmocsara.sodása. Kérdés, hogy ezek a szennyezett mocsarak milyen életfeltételeket fognak biztositani a herpetofauna számára. I/P Állandó jellegű kisvizek Az állandó viziélőhelyekhez kell sorolni azokat az egész éven át megmaradó kisebb vizeket is, amelyekben kétéltűek ugyan előfordulnak, de nagyobb populációk eltartására, felnevelésére képtelenek. Ide tartoznak például a települések környékének tulszennyezett szennyvízgyűjtői. Ezek vonzzák a. kétéltüeket, bennük petézés is lejátszódhat, de a szennyezettség mértéke a legtöbb esetben 0lyan, hogy a biotóp az ebihalak felnevelésére képtelen. A kifejlett példányok között nagyszámban találhatók korcs, sérült egyedek. A sekélyvizű betonmedencékben, tározókban /főleg nagyvizek közelében/ a vizben áttelelő fajok is megtelepedhetnek. Keményebb teleken fennáll a teljes átfágyás veszélye, ami természetesen a. hibernáló békák pusztulását is eredményezi. Ezek a mesterséges élőhelyek a legtöbb esetben igen veszélyesek a herpetofauna számára. A viz, a. magas páratartalmu környezet vonzza a különböző fajokat, viszont az emiitett okok következtében az uj nemzedékek felnevelésére képtelenek, s csupán a kifejlett példányok számára nyújtanak megfelelőnek mondható életkörülményeket. Igy lényegében ezek a területek az Amphibia populációk "csap dájának" is felfoghatók, hiszen a közeli biotópokból "felszippantják" a kétéltünépesség bizonyos hányadát, viszont a fajfenntartás lehetőségei hosszútávon nincsenek biztositva. II. Időszakos viziélőhelyek Ez az élőhelytipus a kétéltűek számára igen lényeges, hiszen nem egy területen csupán a tavasszal időszakosan kialakuló kisvizek, tócsák biztosítják egy-egy faj számára a szaporodás lehetőségét. Ezekben a vizekben a legtöbb esetben megtörténik a petézés, sajnos azonban az idő előtti kiszáradás következtében sokszor az ebihalak nem tudnak átalakulni tüdős alakká és igy elpusztulnak. A kiszáradás időpontja leginkább az időjárás függvénye, igy a csapadékos nyaru évek ben jóval több kétéltünek sikerül befejeznie az átalakulást. Azokban a kisvizekben, ahol a dus növényzet, az alga- és mohapaplan lehetővé teszi, a gőtelárvák neoténiája is előfordulhat /pl.: Triturus vulgaris 1979, Köcsi-tó/. A még kopoltyús lárva a nedves moha, vagy alga.párna alatt vészeli át a száraz időszakot - sok kifejlett példány társaságában. A földutakon kialakuló un. "keréknyompocsolyák" ebihalainak jelentős hányada a gépkocsiforgalomnak esik áldozatául. Az időszakos viziélőhelyek /tavaszi vadvizek/ száma, kialakulásának lehetősége a. különböző tereprendezések, parcellázások következtében egyre csökken. Ez a populációk nagyságának is a jelentős csökkenését eredményezi. I