Dr. Tóth Sándor (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 4. (Zirc, 1985)
DR. TÓTH SÁNDOR: A fűzfaszövő (Leucoma salicis L.) fürkészlégy parazitái (Diptera: Tachinidae)
hogy a szabadban viszonylag ritkán található, ugyanakkor nevelés útján gyakrabban jutottak hozzá /HERTING 1960/. Magyarországon a hernyóneveléssel foglalkozó lepkészek sajnálatos módon nagyon ritkán, vagy egyáltalán nem teszik el a hernyókból kikelő fürkészlegyeket. A Carcelia rasa MACQ. kevés ismert gazdaállata között több jelentős lepkekártevő szerepel /Dasychira pudibunda, Euproctis chrysorrhoea, Porthesia similis/. A témával foglalkozó alapvető munkából /HERTING 1960/ nem derül ki egyértelműen,^hogy a faj Leucoma salicis parazita vagy sem. A faj részletes jellemzésénél ugyanis nem szerepel a Leucoma salicis, ugyanakkor a gazdaállatok szerinti csoportosításnál a szerző felsorolja a fűzfaszővőt /Stilpnotia salicis L./ Imágója IV., V. és VII. hónapokban rajzik, valószínűleg több nemzedéke van évente. Comsilura concinnata /MEIGEN, 1824/ Legpolifágabb fürkészlégy fajunk, melyet Európában eddig több mint 100 lepke faj hernyójából neveltek ki. Gazdái között azonban levéldarázs álhernyók is szerepelnek. A faj részletesebb jellemzésével, mint Lymantria dispar L.parazitával HERTIN! /1960/ nyomán már foglalkoztam /TÓTH 1984 a/. A Compsilura concinnata MEIG. több fontos kártevő lepke /pl. Lymantria dispar L.,Dasychira pudibunda L., Euproctis chrysorrhoea L., Malacosoma neustria L., Thaumetopoea processionae L., Mamestra oleracea L., Hyphantria cunea DRU., Pieris brassicae L. stb./ mellett jelentős Leucoma salicis L. parazita is, melyet a faj hernyójából magam is több alkalommal neveltem. Exorista xanthaspis /WIEDEMANN, 1830/ Széles elterjedésü faj, előfordul Közép-, Kelet- és Dél-Európában, a Földközi-tenger vidékén, Afrikában Rhodéziáig, Madagaszkár-szigetén, Ázsiában Mongóliában és Tajvan szigetén. Hazánkban a Duna-Tisza közén /Ágasegyháza, Kiskunhalas, Solt, Tompa/ gyűjtötték. A Bakony hegységből ezideig nem sikerült kimutatni, bár előfordulása bizonyosra vehető.^Legfontosabb gazdaállata a Hyphantria cunea DRU. HERTING /1960/, SISOJE-ZIC /1952/ szerint Dél-Európában évente több nemzedéke van. Jelentős gazdaállata még a Leucoma salicis L.,melyen kivül további 5 gazdája ismeretes /Laphygma exigua, Gluttula pancratii, Denndrolimus pini, Thaumetopoea pityoccampa, Sylepta derogata/. JERMI /1952/ laboratóriumtan a fürkészlegyek elszaporodásával kapcsolatos kísérletek során sikeresen petéztette le a fajt a nagy viaszmoly /Galleria mellonella/ hernyójára. Sőt a petékből Exorista xanthaspis imágók is kifejlődtek.SISOJEVIC /1952/ szerint az Exorista xanthaspisnak a nyár folyamán több nemzedéke van /ezért fejlődéséhez több gazdára van szükség/. Tavasszal a Leucoma salicis, júniusban pedig_ a kifejlett Hyphantria hernyókra netézik. Július végén a Leucoma salicis mesodik nemzedéke áll rendelkezésére, augusztus közepétől ismét a Hyphantria cunea hernyókat parazitáija. A parazitáitság elérheti a 25 %-ot. Egy gazdában legtöbbször csak egy /ritkán kettő/ parazita tud kifejlődni. A petéjét a gazda tesének elülső részére rakja. A petéből a lárva kb. 2 nap múlva bújik ki. Eltérően több Exorista fajtól nem a pete előtt,hanem a pete alatt fúrja be magát a hernyóba. A lárva 7-10 napig fejlődik. Báb alakban telel át a talajban, vagy lárva alakban a gazda bábjában. Eddig nem sikerült nevelnem. Thelymorpha marmorata /FABRICIUS, 1305/= Histochaeta/ Egy korábbi dolgozatomban /TÓTH 1984 a/ a Lymantria dispar L. parazitájaként megadtam az elterjedését és a gazdaállatait is ismertettem. Az ott leírtakhoz csak annyit teszek^hozzá, hogy ritkasága miatt aligha lehet jelentős szerepe a fűzfaszövő /és természetesen a többi hazai gazdaállatainak/ parazitálásában . Sturrnia bella /MEIG EN, 1824/ Európának főleg a déli és középső részében elterjedt. Északon megtalálták az NSZK-ban a Rajna-vidékéig, az NDK-ban és a Szovjetunióban Leningrádig. Európán kívül Palesztinában, a Transzkaukázusban, Szovjet Közép-Ázsiában, DélSzibériában és Japánban gyűjtötték. Magyarországon sokfelé kimutatták az előfordulását a sík- és a hegyvidéken egyaránt. A Bakony hegységben az eddigi Mint dolgozatom bevezető részében már utaltam rá, hazánkban a Leucoma salicis L. valószínűleg^egynemzedékű faj, melynek legfeljebb alkalmilag, elsősorban a melegebb déli területeken lehet két nemzedéke.
