Dr. Tóth Sándor (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 4. (Zirc, 1985)

DR. TÓTH SÁNDOR: A fűzfaszövő (Leucoma salicis L.) fürkészlégy parazitái (Diptera: Tachinidae)

Carcelia gnava /MEIßEN, 1824/* /= excavata ZETTERSTEDT, 1844/ Mint Lymantria dispar L. parazitát már jellemeztem /TÓTH 1984 a/. Bár szűk gazdaköre van és a fűzfaszövőből is gyakran kinevelték, viszonylagos ritkasága miatt nálunk valószínűleg nem tartozik a jelentősebb Leucoma paraziták közé. Ezt igazolják eddigi saját nevelési eredményeim is. Exorista larvarum /LINNAEUS, 1758/ Az erősen polifág fajnak mintegy 60 gazdaállata közül jelentős a fűzfaszövő. HERTING /1960/ összeállítása szerint a Leucoma salicis L. Tachinidae parazitáinak sorában az Exorista larvarum a második helyet foglalja el /a Carcelia gnava után/. Saját eddigi megfigyeléseim alapján a faj parazitálásában az Exorista larvarum ugyancsak a második helyen áll, de nem a Carcelia gnava, hanem a Zenillia libatrix után következik. Az Exorista larvarum L. iellemzését mint Lymantria dispar L. parazitáét egy előző dolgozatomban /T0TH 1984 a/ már megadtam. Zenillia libatrix /PANZER, 1798/ Széles elterjedésü faj /TÓTH 1984/, Magyarországon is mindenfelé előfordul, de gyakorinak nem nevezhető. Legalábbis a szabadban aránylag ritkán gyűjthető. Nevelés útján azonban tapasztalataim szerint /ha gazdaállatai jelen vannak/ szinte mindenhol hozzájuthatunk, mégpedig nagyobb számban is. Mintegy 30 ismert gazdaállata közül eddig három fontos erdészeti lepkekártevőből neveltem ki. A Lymantria disparból /TÓTH 1984 a/, az Euproctis chrysorrhoeaból /TÓTH 1985/ és a Leucoma salicisból. Pales pavida /MEIGEN, 1824/ Előfordul Európa nagy részében, Skóciáig, Svédország közepéig és Leningrádig. Megtalálták Izraelben, a Transzkaukázusban, Dél-Szibériában, Mongóliában, a Kuril-szigeteken és Japánban. Hazánkban a sík- és a hegyvidéken egyaránt általánosan elterjedt, a Bakony hegységben is gyakori. Polifág Tachinidae faj, az irodalom /HERTING 1960/ közel 60 lepke és egy levéldarázs gazdáját említi. Jelentőségét növeli, hogy évente legalább kettő, de több nemzedéke is lehet. Veszedelmes erdészeti kártevőnek /pl. Thaumetopoea processionae L., Euproctis chrysorrhoea L., Lymantria dispar L., Melacosoma neustria L. stb./ köztük természetesen a Leucoma salicis L.-nek is a jelentőssebb parazitái közé tartozik. Imágója május végétől október elejéig rajzik, évente két vagy több nemzedéke van. Petéi mikrotipusosak, 0,20 x 0,14 mm nagyságúak. Carcelia laxifrons VILLENEUVE, 1912 Európa nagy részében, északon Svédországig megtalálható. Gyűjtötték a Transzkaukázusban, Dél-Szibériában, Mongóliában és Japánban. Magyarország területéről eddig nem sikerült gyűjteni. Mivel azonban HERTING /1960/ szerint Európa melegebb tájain gyakoribb, így hazai előfordulását nem lehet kizárni. Talán renszeres neveléssel előbb-utóbb kimutatható lesz határainkon belül is. Pő gazdaállata az Euproctis chrysorrhoea L., melynek parazitálásában fontos szerepet játszik /HERTING I960, több szerzőre hivatkozik/. További gazdái a Leucoma salicis L., a Dasychira fascelina L. és a Malacosoma castrensis L. Az utóbbi két faj azonban nálunk aligha jöhet számításba kártevőnként. Imágója májusban repül, évente csak egy nemzedéke van. BURGESS és CROSSMAN 1929/ szerint nyeles petéit akkor rakják az Euproctis harnyókra, amikor azok elhagyják a téli hernyófészket. Az érett lárvák a talajban bábozódnak be és ott is telelnek át. A fajt az aranyfarú pille /Euproctis chrysorrhoea L./ elleni védekezés céljából az Amerikai Egyesült Államokba is betelepítették. Carcelia rasa MACQUART, 1849 /= amphion ROB. - DES'V., I863/ Európában a Német Szövetségi Köztársaság északi részéig találták. Kimutatták Izraelből, a Transzkaukázusból, az Altájból, Dél-Szibériából és Japánból. Magyarországon ritka, napjainkig a Bakonyban, Budapesten és a Mátrában gyűjtötték csak. Eddig ismert kevés lelőhelye valószínűleg összefügg azzal, 3E A gyapjaslepke Tachinidae parazitáival foglalkozó dolgozatomban /TÓTH 1984 a/ a faj leírásának dátumaként tévesen 1834 került.