Dr. Tóth Sándor (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 4. (Zirc, 1985)

DR. TÓTH LÁSZLÓ: A Bakony hegység holyva faunájának alapvetése, III. (Coleoptera: Staphylinidae)

111. Q.limbatus HEER, 1834- - Előfordul Észak és Közép-Európában, a Balkánfélszigeten és Kisázsiában. Erdőkben, mocsaras területeken moha, avar, komposzt, trágya és állati ürülék alatt él. Az év minden hónapjából vannak gyűjtési adataink. ÉB: Farkasgyepü, 1975. XII. 9. - 1976. IV. 9. 2 db, 1976.XI. 9. - 1977. III. 23., 1977. XI. 24. - 1978. IV. 1. /talajcsapda, in: Fagetum silvaticae /TL., Cuha-völgy, Le. Kh: Tátika, 1953. XI. Le., - plató, 1953.IX. 13- /avar, rostálva/ 3 db K. Elemző értékelés A tárgyalt 2 alcsalád 111 faját soroltam fel és ismertettem a tág értelemben vett Bakony hegység közel 4000 négyzetkilométer területéről. A tételes felsorolásban nem szerepelnek: Ocypus edentulus BLOCH, Philonthus laminatus /

CREUTZER/, Philonthus nigrita /GRAVENHORST/ a régebbi irodalmi közlés ellenére, tekintve, hogy példányaik hiánya miatt ma már tényleges taxonómiai hovatartozásuk, illetve meghatározásuk helyessége nem állapitható meg. A tételesen felsorolt fajok közül megitélésem szerint további példányok gyűjtése kívánatos volna az előfordulás ujabb megerősítése érdekében, amiben egyébként nincsen okunk kételkedni /ezekre vagy csak irodalmi utalás ismert, vagy C3ak nőstény példány áll rendelkezésünkre, amelynek meghatározása mai ismereteink szerint nem minden esetben történhet teljes bizonyossággal/: Philonthus cruentatus /GMELIN/, Philonthus atratus /GRAVENHORST/, Philonthus frigidU3 KIESENWETTER, Philonthus

^nigriventris THOMSON, Ocypus ater /GRAVENHORST/. Kétséges azonban a meglevő példány ellenére a Philonthus coerulescens /BCISDUVAL & LACORDAIRE/ = odemeyeri EPPELSHEIM bakonyi előfordulása. A Budapesti Természettudományi Múzeum gyűjteményében őrzött példányai a következők: Aranyosfő, 1915- VII. 22. Cs., Bakony, Pápa, coll. Mihók, Balánbánya, 1942. VI.13. Cs., Croatia, A., Erdély, L., Ludbreg, A., Mehádia, Ó-Radna, Cs., Paring havas. Izvorul völgy 600 - 800 m. /Transsylv.mer./ 1956. VIII.9. 6 db EY., Szamosviz, 1912. VII. 12. Bo., Tátra, A., Vulkán, Cs. A felsoroltakból jól látható, hogy 11 lelőhely Erdély, a Felvidék és Horvátország magasabb hegységeinek alhavasi övében van. A fajra vonatkozó valamennyi ismert irodalmi adat is azt támasztja alá, hogy ez a sztenők hygrofil, psichrofil szervezet a sztenotop, szubalpin fajok közé tartozik, legfeljebb- áradások alkalmával kerül a magas hegyvidék előhegyei közé, e_ni inkább cáfolja, semmint bizonyltja a középhegységi ottlétezésének lehetőségét. Ezek alapján felmerül a téves lelőhelycédulázás gyanúja a bakonyi példányt illetően - erre más bogárcsalád, pld Curabidae esetében már rámutattunk, Carabus concolor, Nebria castanea, Nebria gyllenhali fajok esetében. Ennek ellenére a fajt e tételes jegyzékbe felvettem, de a értékelésnél nem vettem figyelembe A kimutatott fajok értékelésénél az első nehézséget az okozza, hogy a példányokkal képviselt lelőhelyek száma alig éri el a 300-at, ami nagyon kevés. A lelőhelyek megoszlása a részterületek vonatkozásában igen eltérő, a hegység egészére vonatkozóan pedig feltűnően sok az ismétlődés. Akár az idő, akár a gyűjtés körülményeire utaló adatok csak a legujubb időkben gyűjtött példányokon találhatók meg használható formában, a régieknél csak kivételesen. Az ilyen és hasonló nehézségek okai messzire vezető, kutatástörténeti kérdéskomplexumok, amelyek közel sem lokalizálhatok a Bakonyra vagy akár a Kárpátmedencére és nem kizárólag a Staphylinidae családra Véleményünk szerint a Tárgyalt alcsaládok kutatási szintje jelenleg kívánatossá teszi a Bakony hegységre vonatkozóan a napjainkig elért eredményeket magába foglaló alapvetésszerű ismertetést, de ugyanakkor nem teremt lehetőséget általánosabb következtetések levonására, a terület vagy résztájainak jellemzésére. Állatföldrajzi szempontok, área tipusok. A palearktikus és nearktikus régióban élő, nagyelterjedésü fajok száma 12, palearktikus 23, nyugat-palearktikus 3, Eurószibériai 11, Európai 15, mediterrán 8, pontusi illetve pontokaspi 2, dél- és közép-európai 12, észak- és közép-európai 5, közép-európai /szubendemikus jelleggel/ 5, más kontinensekre Európából vagy a palearktikus régióból a történelmi időkben behurcolt 8, nagy elterjedésü, de semmiféle fenti kategóriában nem sorolható 6. Az élőhely és az ökológiai igényesség szempontjai. A kimutatott fajok közül 43 euryök, eurytop szervezet. Sztenők, sztenotop fajnak tűnik 68. Viszonylag magas az erősebben vagy gyengébben erdőhöz kötött sylvicol fajok száma: 47, közülük montán 10, nidicol /bár nem kizárólagos jelleggel/ 3, fungicol 15, myrmecofilnak tűnő /ugyancsak nem kizárólagosan/ 5. A vizsgált fajok közül kifejezetten xerofil nem került elő, tehát valamennyi nedvesség igényes, de 21 erőteljesen hygrofil, közülük ripicol 14, nemcsak vízpartokon, hanem mocsaras területeken is él ripicol-paludicol 7. Ha nem is egyértelműen sókedvelő-halofil, de legalábbis halotoleráns 3 faj. A melegkedvelő thermofil fajok a mediterrán /5. ábra/ fajok között találhatók elsősorban. A talaj féleségekkel kapcsolatos igény mindössze'2 faj esetében látszik kö-