Dr. Tóth Sándor (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 3. (Zirc,1984)

DIETZEL GYULA: Újabb adatok és megfigyelések az Északi- és a Déli-Bakony Rhopalocera faunájáról, III.(1975-1984)

Nem könnyű rendet teremteni a rebeli-xerophila-alcon fajcsoport taxonómiai problémája terén, igy a talált példányok habitusának összehasonlító vizsgálata során hamarosan magam is holtpontra jutottam, és nyitott kérdés maradt a kabhegyi alcon-rebeli vitás kérdése. A Kab-hegyi példányoknak mintegy harmadrésze képviseli a rebeli a többi része pedig az alcon habitusú alakokat. Igen könnyen és jól láthatóan választhatók szét két csoportra a most már nagy szériában rendelkezésre álló egyedek a himek esetében is, de főleg a nőstényeknél fellelhető jellegzetességek alapján. Az egyik csoport, - a himekre vonatkoztatva, - nagyság, szárny alak és a kék alapszin figyelembevétele mellett osztható, a másik, a nőstényeké, ugyanezen morfológiai tényezők, valamint a foltsor rajzolat! elemei és a szárny rojtozat szine alapján bontja fel a populációt, alcon illetve rebeli jellegű összeállításra. Aberrativ alakok a felosztásnál nem lettek figyelembe véve, de szintén alig mutatkoznak. Az emiitett morfológiai szelektálásnál nagy segítségemre volt 4 copulativ állapotban fogott pár, amelyeknél az alcon és a rebeli habitusú példányok szintén egyértelműen különválaszthatók voltak. Csupán külső bélyegek alapján, természetesen nagy merészség volna a rebeli jelenlétét állitani, mert ehhez még sok, - főleg genitalia, - vizsgálat szükséges, amely, valamint a vitathatatlanul rebeli-nek determinált rasszal /vagy önálló fajjal/ való összehasonlítás, a későbbiek egyik fontos feladata. Jelen közleményben mindössze az alcon egy erős bakonyi népességének, tenyészésének, illetve annak körülményeinek ismertetését tartottam időszerűnek, valamint a rebeli-probléma felvetését,mely fajnak faunaterületünkön való lappangása nem kizárt. 6. Lysandra /Plebiaula/ thersites per grata SZABÓ A már emiitett faunisztikai felsorolásban még kifejezetten ritka voltára utaltam, mely megállapítást módositanom kell. Az utóbbi években egyre több helyről és egyre nagyobb példányszámban mutatkozik. Különösen május-júniusi generációja erősödött, de továbbra sem változtak nőstényeit illetően az előfordulási paraméterek. Ez a nőstény passziv életmódjának a következménye. Mivel mind gyakrabban kerül szem elé, módomban állt megfigyelni néhány, az icarus-tól eltérő szokását. Ezek a tapasztalatok bizonyították, hogy némi gyakorlattal már repülése közben is felismerhető. Az icarus-től, a már ismert ibolyás-lilás szineltérésen kivül megfigyelhető, hogy szárnycsapásai lényegesen szaporábbak, röpte ugyanakkor lassúbb, az állat gyakran mintegy "szitál" a fűszálak között, mintha a nőstényt keresné. Ez a szokás azonban a nőstény jelenlététől független, állandó szokása. Csak megriasztva iramodik el nagy sebességgel, de általában a szemhatáron belül leszáll. Nősténye viszont, olykor, ha megriad, a fűszálak közé ejti magát. 1983- 84-ben, a Kab-hegy több pontján gyűjtöttem. Feltűnt gyakorisága a Balaton-felvidék Balatonszőllős és Vászoly közötti területein, és a Szentgálihegyek alatt a Séd völgyének rétjein is több példányát sikerült fognom. Nyári generációja feltűnően gyérszámu, a szintén létező 3. nemzedék azonban az éghajlati körülmények miatt csak hosszú, enyhe őszön jelenik meg. A gyűjtött példányok között gyakoriak az aberrativ, fonákján elváltozott alakok. 7. Lysandra /Plebiaula/ amandus SCHNEIDER Korábbi közleményeimben nem emiitettem a fajt, az akkor még szűken tárgyalt 2 bakonyi állatföldrajzi résztáj körülhatároltsága miatt. Szibériai faunakomponens, amelyet korábban nyugatpalaearktikusnak tartottak. Ritkaságára tulajdonképpen még nem sikerült megnyugató magyarázatot találni. Egyes szerzők Vicia craccán élő monofág fajnak tartják, mások szerint egyéb Vicia fajokon is tenyészik. Ez tehát, - mivel általánosan elterjedt tápnövényről van szó, - nem magyarázza szórványos hazai adatait. Tapasztalataim szerint melegkedvelő faj, kissé szerényebb nedvességigénnyel, ami viszont már némiképp érthetővé teszi azt, hogy nem minden Vicia termőhely kedvez az állat ökológiai igényeinek. Egyébként kiváló és kitartó röptű faj lévén, bizonyára nem lenne akadály számára a távolság, mégis igen sok helyen hiányzik, ahol pedig számottevő Vicia telepekre juthatna. Kizárólag mikroklimatikus körülményekre vezethető vissza az is, hogy még a Balaton-felvidéken sem mindenütt fordul elő, holott látszólag minden feltétele adott a tenyészéséhez. Más Bakony-kutatók szóbeli közlése alapján volt alkalmam megkeresni, gyűjteni és életmódjával kapcsolatos megfigyeléseket tenni. 1984 júniusáig mindössze egyetlen, 1977-ből származó adat állt rendelkezésemre a Balatonarácstól északészakkeletre húzódó Koloska-völgy felső szakaszáról, ahol a csaknem teljesen zárt, árnyékos erdei uton egy átrepülő, magányos himet fogtam. Több példánya sem akkor sem azóta nem került elő, erről a területről. 1984- ben Vászoly: őreg-hegy és Körtvélyes-hegy Vicia craccával dúsan benőtt, csekély kiterjedésű, de összefüggő, nem legeltetett és tönnyire nem is kaszált réteken. A területen az amandus meglehetősen nagy példányszámban repül. Ezeken a réteken 1984. június 16-án fogtam első him példányát, ami meglehetősen késői adat. Pedig bizonyára az első egyedek egyike, mert már május végétől rendsze-