Dr. Tóth Sándor (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 3. (Zirc,1984)

ROZNER ISTVÁN: A Bakony hegység lemezescsápú bogárfaunájának alapvetése I. (Coleoptera: Trogidae et Scarabaeidae)

EB: 55. Bakonybél: Fekete-séd-völgy, 1971. V. 8, TI, BTM. Gerence-völgy,1973. IV. 1,-15, RL, BTM - Kőrishegy, 1975- IV. 5, TI, BTM. Pálházai-hegy, I960. VII. 29. P, BTM. 56. Bakonyszentkirály, 1978. IX. 8, RI, BTM. Havas-erdő,1974 IV. 19. BA, BTM. 57. Bakonysztics, 1963. V. 24, fbt, P, BTM. legelő, 1978. VI. 16, RI, BTM. 58. Cuha-hegy, 1957. IV. 30, P, BTM. 59. Fenyőfő, 1905. IX., SM, TMA; 1976. VIII. 12-15, 1977. VII. 30-31, 1978. VII. 15, 1979. V. 20, 1980. VII. 13, 1981. VII. 12-13, RI, BTM. Pisztrángos-tavak, 1982. TV. 18, RI, BTM. 60. Gyulafirátót: BUdöskút-környéke, 1968. IV. 26, P, BTM; Miklád, 1967.VIII. 16, fbt, P v , BTM, 61. Herend: Aranyos, 1962. V. 17, P, BTM. 62. Hódosér-völgy, 1965. V. 17, TL, BTM'; 1974. X. 10, TS, ETM. 63. Hömokbödöge: Elő-erdő, 1972. VIII. 12, BJ, BTM. 64. Huszárókelőpuszta, /ES/; 1979. V. 20, RI, BTM. 65.Kis­lőd, 1964. VII. 18, P, BTM. 66. Magyargencs: Zsivány-tanya, 1962. IX. 25, P, BTM. 67. Páliháláspuszta: Generál-erdő, 1971. X. 2, TS, BTM. 68. Pápa, W.TMA. 69. Pápateszér, /ES/, 70. Pénzesgyőr, 1979. IX. 10, RI, BTM. 71. Porva, 1961. IV. 16, fht, P, BTM. Szépalmapuszta, 1981. VIII. 8, RI, BTM. 72. Szépalmapusz ta, Kőris-hegy, 1980. VIII. 9, RI, BTM. 73. Tapolcafő, 1976. VII. 11, BJ,BTM. 74. Ugod, 1973. IV. 27, VII. 5, BJ, BTM - legelő, 1977. IV. 23, V. 8, VI, 5, RI, BTM. Dióspuszta, 1972. V. 24-25, 1973. IV. 27, V. 31, rét-legelő, 1974. VI. 24, BJ, BTM. Somberek, Hubertlak környéke, 1967. VI. 26-29, TL, BTM.Szár­hegy, 1977. V. 8, 300 m, erdőszél, fbt, ÁL, mgy. Szőlőhegy, 1972. VI. 4, BJ, BTM. 75. Vaszar, 1930. IX. i RD, TMA. 76. Zirc, PJ, TMÁ: 1979. IX. 10, RI.BTM, Cigány-domb, 1975. VII. 29, LM, BTM. Generál-erdő, 1967. III. 27, 1971. X.2, TL, BTM. Pintér-hegy, 1971. VII. 20, TS, BTM. KB: 77. Bakonyoszlop, 1973. IV. 6, TS, BTM. 78. Bakonynána: Cser-kút, 1981.X. 11, SZD, BTM. 79. Bodajk, 1969. VI.15, TL, BTM. 80. Csesznek, 1970. X.26, TS, BTM; 1978. IX. 8, RI, BTM. 81. Dudar: Magoshegy, 1980. III. 9, RI, BTM. 82. Eplény, 1979. X. I4, RI, BTM. Malomréti-völgy, 1977. IX. 24, RI, BTM. 83.Gé­zaháza, 1957. XI. 1. fss. P, BTM. 84. Hétházpuszta, 1972. VII. 22. LM, BTM. 85. Súr: legelő, 1979. IX. 10, 1980. VII. 13, RI, BTM. Dalosdpuszta, I969. VII. 11, TL, BTM. 86. Szápár: Szápár-hegy, 1979. X. 14, 1979. XI. 4, fbt, RI, BTM, 87. Tés: Hegyesberek, 1980. V. 15, RI, BTM. 88. Várpalota: Vár-völgy, 1968. VI. 27, fbt, P, BTM. - Aphodius /s. str./ scybalarius /FABRICIUS, 1781/. /syn.: Scarabaeus scybalarius FABRICIUS, 1781 - foetidus HERBST, 1783 - coprinus MARSHAM, 1802 - dichrous SCHMIDT W., I84O - agrillicolor MULSANT, 1842 - pallipes MULSANT, 1842 - testaceus DALLÁ TORRE, 1879 - fuscus DALLA TORRE, 1879 - ab. conflag­ratus FABRICIUS, 1792 - ab. nigricans MULSANT, 1842 - var. kerkyranus BALTHA­SAR, 1932 - ab. lineatomaculatus BALTHASAR, 1932/ - A faj palearktikus elter­jedésit. Megtalálható egész Európában - kivéve a magas Északot - Észak-Afriká­ban, Sziriában és a Transzkaukázusban. A Kárpát-medence minden régiójában e­lőfordul^ de nagyon ritka. A Bakony hegységből eddig még nem került elő. A mediterrán területeken marha és lótrágyában meglehetősen gyakori. 24. Aphodius /s.str./ sulcatus /FABRICIUS, 1792/. /syn.: Scarabaeus sul­catus FABRICIUS, 1792 - fráter MULSANT et REY, 1870 - ab. erythropterus d'OR­BIGNY, 1892-1896./ - Euroszibériai elterjedésü faj. Közép-Európa melegebb ré­szein él, állitólag Svájcban is előfordul. További élőhelyei: Románia, Délke­let-Európa /Szovjetunió/, a Transzkaukázus, a káspintúli területek, Dél-Szi­béria. ENDRŐDI /1956/ a Dunántúlról és a Keleti Kárpátokból emliti. Azóta e­lőkerült a Kiskunságból is. BALTHASAR /1963/ a faj élőhelyének kizárólag a nedves humuszt és a rothadó növényeket jelöli. Tapasztalatom szerint a faj koratavasszal az előző évi száraz tehéntrágyából gyűjthető. Bf: 1. Berhida, LR, TMÁ. 2. Tapolca, RE, TMÁ. Kh: 3. Sümeg, GY, TMÁ. Alnem: Loraphodius REITTER, 1892 Az alnem tipusa: Aphodius /Loraphodius/ suarius FALD. Az alnem 7 faja közül 2 él a palearktikus régióban. Nálunk egy ritka faj fordul elő. - Aphodius /Loraphodius/ suarius FALDERMANN, 1835 /syn.: - ukrainicus BALTHASAR, 1946 /Pseudagolius/. - Pontomediterrán elterjedésü faj. Előfordul a Balkán-félszigeten, Délkelet-Európában, Ukrajnában, a Krim-félszigeten,Kis­ázsiában, Sziriában és a Transzkaukázusban, de Dél-Franciaországban és Itáli­ában nem fordul elő. A Kárpát-medencében nagyon ritka. ENDRŐDI /1956/ a Terv mészettudományi Múzeum gyűjteménye alapján Apajpusztáról, Szegedről és Sió­fokról emliti. Azóta a faj előkerült a Velencei-hegységből, Sukoróról, ahol tehéntrágyából gyűjtötték. A Bakonyból eddig még nem került elő, de előfor­dulása a szubmediterrán jellegű részeken, elsősorban a Balaton-felvidéken várható.

Next

/
Thumbnails
Contents