Dr. Tóth Sándor (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 3. (Zirc,1984)
ROZNER ISTVÁN: A Bakony hegység lemezescsápú bogárfaunájának alapvetése I. (Coleoptera: Trogidae et Scarabaeidae)
4. Trox /s.str./ cadaverinus IlLIGER, 1802 - Euroszibériai faj, előfordul Közép-Európában, Romániában, Szibériában és Sziriában. Hazánkban a homokos, laza talajú területeken, állati dögökön élő ritka faj. ENDRŐDI /1956/ két magyarországi lelőhelyét emliti /Máriabesnyő, Bátorliget/. Kh: 1. Balatongyörök, 1954. VI., LR, TMÁ. - Trox /s.str./ perrisi FAIRMA.IRE, 1868 - Igen ritka nyugat-európai faj, melyet eddig a Dunántúl két lelőhelyéről ismerünk /Kaposgyarmat és Kisbalaton/. Egyik helyen gólyafészekből gyűjtötték. Bakonyi előfordulása nem kizárt. Család: SCARABAEIDAE - GANÉJ TURÓ BOGARAK A család mintegy 6800 faját ismeri a tudomány a Földön. PaunaterUletünkről ENDRŐDI /1956/ 25 nemhez tartozó 141 fajt és 228 változatot mutatott ki. Alcsalád: Ochodaeinae Nem: Codocera ESCHSCHOLZ, 1821 /syn.: Stomphax FISCHER, 1823/ 5. Codocera ferruginea /ESCHSCHOLZ, 1818/ - Nagjyrégós ganéjbogár. Pontusi elterjedésU, pusztai, lejtősztyepp területen előforduló faj. Az Alföldön és a Dunántúlon elterjedt, de nem gyakori. Lámpafényre repül. Bf: 1. Veszprém, 1955- VI. 17, MM, BTM. Kh: 2. Gyenesdiás, 1949. VII. 12-28, K, nádasban lámpafényre pepült, TMÁ. Nem: Ochodaeus DEJEAN, 1821 Fajokban gazdag nem, mintegy 80 faját ismerjük. Hazánkban 1 faja fordul elő. 6. Ochodaeus chrysomeloides /SCHRANK, 1781/ /syn: - chrysomelinus FABRICIUS, 1792/ - Alkonyati ganéjbogár. Európai faj. Pusztai, homokos területeken él, földalatti életmódot folytat, valószinüleg gombaevő. A Dunántúlon és az Alföldön gyakori, Erdélyben is előfordul. A Bakonynak csaknem minden kistáján előfordul, de nem gyakori. A Keleti-Bakonyból is valószinüleg elő fog kerülni. Bf: 1. Berhida, LR, TMÁ. 2. Veszprém, 1955. VI.17. MM, BTM. 3. Zala-Tapolca, FRH. Kh: 4. Gyenesdiás, 1912, HG, TMÁ. 5. Várvölgy, 1978. V.8, PA, mgy. DB: 6. Padragkut, I968. VI. 8-12, RI, mgy. ÉB: 7. Bakonybél: Gerence-völgy, 1973. VII. 1-15, RL, BTM. 8. Fenyőfő, 1959VIII. 8, P,BTM. Alcsalád: Geotrupinae Nemzetség: Bolbocerini Nem: Bolbelasmus B0UC0M0NT, 1911 A nemnek 4 faját ismerjük a Mediterrán szubrégióból, ezek közül egy KözépEurópában is előfordul. 7. Bolbelasmus unicornis /SCHRANK, 1789/ - A Balkán-félszigeten és Közép-Európában előforduló ritka faj. Erdőkben földalatti életmódot folytat, szarvasgombában él, de előfordul lótrágyában is. A Kárpát-medencében mind az Alföldön, mind az alacsonyabb hegyvidéken előfordul, de igen ritka. Bf: 1. Balatonalmádi, 1940. IX. 5, CS, TMÁ. 2. Berhida, LR, TMÁ. 3. Báloznak 1961. VIII. 17. NO, BTM. ÉB: 4. Pápa, 1895, /W/. Nem: Bolboceras KIRBY, 1819 /syn: Odontaeus KLUG, 1843/ A nemnek egy faját ismerjük Európából, ez nálunk is előfordul. 8. Bolboceras armiger /SCOPOLI, 1772/ /syn.: - mobilicornis FABRICIUS, 1775 -/ulvus MULSANT, 1842 - ab. testaceus FABRICIUS, 1775/. - Mozgószarvú ganéjtúró. Európai elterjedésü faj, amely a Kárpát-medencében is előfordul, a Bakony hegységben több helyen is gyűjtötték. Pusztai és erdőterületeken egyaránt megtalálnató, földalatti életmódot folytat, naplemente táján raizik este lampaienyre is repül. Elég ritka. Ef: 1. Berhida, 1946, LR, TMÁ. 2. Veszprém, 1955. V.18, MM, BTM. 3. Z-Iapolca, FRH.
