Dr. Tóth Sándor (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 3. (Zirc,1984)
KEVE ANDRÁS: Adatok a Balaton és környéke madárfaunájához (Aves)
A gyomortartalom-vizsgálatok alapján ma már nagyon sok madárfaj tápláléka ismert és hiba lenne ezek felesleges ismételgetése. Viszont azt sem tagadhatjuk le, hogy a rohamos tájátalakulással a táplálék kvalitative megváltozhat /RÉKASI: vetési varjú, balkáni gerle stb./. Ha mindezeket a körülményeket figyelembe veszszük, akkor a korábbi gyomortartalom - analíziseket jól kiegészíthetik a megfigyelések. Igy teljesítheti ma újra a bromatológia az eredetileg kitűzött célját, hogy rámutasson állat- és növénytársulások összefüggéseire, kapcsolataira. Természetesen csak mozaik-adatokra szorítkozhatunk, hisz ilyen irányú, régi megfigyelések jó része hasznavehetetlen, de a mozaik-adatok összeállásából évek multán kialakulhat a valódi kép. A faunisztikában is a részadatok mennyiségi összetétele adhat képet a fauna kialakulásáról és változásairól. Ezek a kérdések azonban mind szorosan összefüggenek egymással, mert táplálék nélkül állatvilág sem lehet. 35 éves balatoni megfigyeléseim során néhány biztos táplálkozástani megfigyelésre is alkalmam nyílott. Ezeket részben közöltem is a faunisztikai tanulmányaimban, részben közhelynek is tűnhetnek. Bár erre vonatkozó anyagom korántsem nevezhető bőségesnek, ugy érzem nem felesleges a megfigyeléseimről átfogó képet adni. Természetesen könnyebbséget jelentett volna, ha az 1941-ben gyűjtött viziés parti madarak gyomortartalmai nem pusztulnak el leközöletlenül, mert igy a viz alá bukdácsoló récék, szárcsák stb, táplálkozásáról aligha beszélhetünk ehelyt. Annyit még megállapíthattunk, hogy mindezen fajok gyomrában csaknem mindig találhattunk csigát /főleg Lithoglyphus/, vagy kagylót /főleg Dreissena/. GyomorT tartalmak alapján azonban az már nem volt megállapítható, hogy ezeket élve, vagy csak üres héjaikat fogyasztották el a madarak. A Dreissena-kagyló gradációja a Balatonban 1934-ben kezdődött /SEBESTYÉN/, a Bódeni-tavon sikerült kimutatni, hogy a faj tömeges fellépésével szaporodott fel a kerce és kontyos récék száma. LOVASSI /1879/ még annyira általánosítva irt ezekről a fajokról, hogy ezek alapján következtetni nem lehet, vajon a Balatonon is történt-e 19 35 után ilyen mennyiségi megnövekedése a bukóréce-fajoknak? A jövő kutatás egyik érdekes feladata viszont, vajon csökkeni fog-e a kerce és kontyos récék száma az elkövetkezendő években, amikor ma már a Dreissenagradáció megtört. Viszont a szárcsa-tömegek felszaporodásának időpontja határozottan egybeesik a Keszthelyi-öböl eliszapodásának és ezzel összefüggő elhinárosodásának kezdetével /LOVASSY, 1924/. Egy korábbi tanulmányomban /KEVE, 1972/ már rámutattam, hogy a szárcsa hány féle vonatkozásban tölt be indikátor-szerepet. Kutatásaim a Balatonnál elsősorban faunisztikai jellegűek voltak, mégis számos táplálkozástani megfigyelésemet is megemlíthetem. A fajok jegyzéke a megfigyelési adatokkal 1. Búbos vöcsök /Podieeps eristatus/: Megfigyeltem, hogy a hallal felbukó búbos vöcsöktől a dankasirály el akarta rabolni zsákmányát /Balatonberény, 1950. X.17./. A Fenékpuszta előtti parton egy három fiókát vezető pártól /1951. VIII. 15./ a fiókák kéregették a halat, az anyamadár kétszer is feléjük nyújtotta, de csak harmadszorra adta át. 2. Nagy kárókatona /Phalacrocorax carbol: A Kisbalaton Vörsi-vizén egyik példány keszeggel merült fel, mire a többi nyolc köréje tömörült és kergette egymást /1952 .IV.29./. 3. Szürke gém / Ar de a cinerea/: A Kisbalatonban a Hévizi-csatorna töltésén 1950. IV. 25.én sok volt a szétmarcangolt keszeg, valószinüleg jó részt a szürke gém munkája eredményeképpen. A fonyódi halastavakon 1960.IV.24-én a feltöltött tó vizére röviden leereszkedett és igy kapott ki egy halat. 4. Üstökös gém /Areola ralloidesl: A Fenékpuszta előtti parton 1949.V.21-én három példány repült fel, közülük kettő csőrében lótücsök volt. 1955 .VIII.24én is láttam ugyanitt egyet lótücsköt fogni. Balatonberénynél 1951.IX.5-én egy fiatal üstökös gém elég nagy békát vitt. .5. Bakcsó INycticorax nyctiooraxI : Keszthelyen a mólónál 1971.V.22-én a viz felszínéről kapott fel egy bakcső egy küszt /?/. A Kisbalatonban a Zalánál - ahol a halak ivása idején mindig tömörülnek a gémek és kócsagok - 1974.IV.30án egy kb. 30 cm-es kárásszal repült. 6. Fehér gólya /Ciconia ciconia/: Vörsnél 1962. V.7-én, Köveskálnál 1970.IV. 20-án a traktort kisérte két dolmányos varjúval. Vörs-Borzasréten 1971.VI. 28-án a kaszálógépet vetési varjakkal és seregélyekkel kisérte. Bocsmányban 1956.IV. 23-án nyolc példány járta a friss szántást, a nyulat is megtámadta, de eredménytelenül .
