Dr. Tóth Sándor (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 3. (Zirc,1984)
DR. TÓTH SÁNDOR: A gyapjaslepke fürkészlégy parazitái (Diptera: Tachinidae)
A kísérlet folytatásaként 1976-baii a Monde lei Erdészet t er«loten végeitek kezelést gyapjaier-kéyeî erősen fertőzöl I kocsányos löl evesben. Az eredményekről szóié, cikkükben' /HAl.HARYT-l.Rtlf!yni.-S7.AIJ\ v-1AR7.Sfl 1977/ n.T-1» A11 j• i t j-1 k , hogy a Fekama AT 7!»-tel kezeli erdőr érsz bon a legvek 0 9 a bipel îsathrino kombinációval kezelt területen pedig 79 pusztult ol . Többségük az erdő életközösr.égébon fontos pzerepet betol tő f ürkés r. 1 ep.yekhez tartozott. Jól mérhető különbséf.ck adódtak a hernyók paras i t VI tsága tekintetében. A I'oknma AT-? S parrel Ián a permetezés után életben maradt hernyók 12 %-a, a ni pel [Kathrin« parcellában 10l-a pusztult el a paraziták, főképpen Tachinidák követkeatében. A kevéssé k/irositott kontroliban 30 %-os, a Ur'-ágott kontroliban 22 %-os parazitáitsá got tapasztaltak. A szerzők hangsúlyozzák a [Urkészlegyeknek az erdei ökoszisztémában betöltött fonton szerep*t és védelmük jelentőségé t, A M y npj .1 '. I i'i' fl • *W I il Je 11 «mfann á gyapjaslepke elterjedése Európában nagyjából egybeesik a .1 omb- >•'• erők e l terjedésével . Közép- .-és Dél kelet -Európában gyakori kártevő. Karo« 5 tanának mértékét nagyban fokozza az, hegy poli fág. Hazánkban elsősorban a? nlogyellen cseren én kocsányos tölgyesekben jelentkezik a gradáeiója. Tekintettel azonban arra, hogy erdőinkben ezek a fafajok rendkívül elterjedtek, kártétele érzékenyen érinti az erdőgazdaságokat. A:-, ellene való eredményes védekezés olyan -Viani fa tömeget menthet meg, mtlynek értéke töbhszáz n-i 11 i 6 forintra tehető. Hazánkban főleg a Dél-Dunántúlon.a nyírségben és az Allóid más részein okoz gyakran súlyos károkat. A Bakony hegységben viszonylag ritkán találkozhatunk tömeges elszaporodásával. A gyapjaslepke- imápói feltűnő ivari ke taiakiiságot mutatnak. A him kisebb a nősténynél. Elülső szárnyai sötét: szürkésbarnák, aránylag jő repülő. A nőn tény nagyobb termetű, vaskosabb testit, fehér vagy piszkos!"ebér szinü. Repülni úgyszólván ,-j ] j fi képes. Petéit a Iák kérgére vagy vastagabb Agakra, csomókba rakja. Ezeket potrohAnak sárga gyapjas szőreivel sürün t<efedi . f.vente egy nemzedéke van Hernyója kifejlett Állapotban 50-60 mm hosszú. Alapszíne lvu-nárjszílrke /azonban rendkívül változókén-//, hátán két sorban szemölcsök helyezkednek el. Közülük elől '» pár kék, hátul C. pár piros. Testét hosszú merev szórók borit ják. Babja feketésbarna, jellegzetesen szőrös, hátul kél horogszerü tövisben végsőd ik. A hernyók az időjárástól függően április végén, május elején kelnek ki. Teljes fejlettségüket június végére - július elejére érik cl, majd védett helyeken, többnyire csoportosan bábozódnak. 8-10 napig tartó bábnyugalom után jelenik meg az uj lepkenemzedék, A gyapjaslepke /Lymantria dispar I.../ magyar nevét az egy- szerzők- különféleképpen használják. Az irodalomban leggyakoribb talán a gyapjaspille /gyapjas pille, gyapjas-pille/ Írásmód /GYŐRFI 19&7, RALAS-SARIHGEK 19l«'i, IIAMIAGYI-I.EIIGYE L-SZALAY -HARZSÖ 1977 , HROBÁTS 19.10, 5 7.0 NT AGI 1 1977 , TIKOS 1939, VARGA 1967 , 1969, ÚJHELYI 1926/, de találkozhatunk az erdei gyapjaspille /SZÁLA Y-MARZSfl 1956 SZAtiAY-MARZSÖ et al. 1976/, a gyapjaslepke /BOOtlAR-IIUZlAII 197»), GOZMANY 1979, J0LSVAY-STEIHHANH-S7.ILY 1977 , VARGA in. MŐCZAR 1969/, illetőleg az erdei gyapjaslepke /VARGA in. MŐCZAR 198<i/ Írásmóddal is. A qyiipjas lepke el 1er jedóso a Bakony lioqy r.éqben A gyapjaslepke a Bakony hegységnek bizonyára minden Tésztáján előfordul , fle nagyobb számban termesze tosen enak azokon a tertllot ekon Jelentkezik, ahol a tömeges elszaporodását elősegítő tápnövényei. összefüggő állományokat alkotnak. Ezek közé tartozik elsősorban a Halaton-felvitlék, a Keszthelyi-hegység és a Bakonyalja. A rendelkezésre álló irodalmi adatok /FAZEKAS, 1980 , 1983, »':!>.7.1 G et al. 1981, RC7.BAIJYAI 19 73 , 1979a, 1979b, 1990, 1983 , SZABŐKY 1978 , SZf.CSf.MYT 1901, SZÖCS 1968/, továbbá szóbeli és levélbeli közlések /ABRAHAM I.., BORGCS GY., DIETZEL GY., FAZEKAS I., HETCZIG B., KOCSY G., PEREGOVITS !.., PODLUSSAHY L., SZABŐKY CS., SZEÖKE K./, illetőleg az országos fénycsapda hálózat.és egyéb fénycsapdák, végezetül saját çydjtési és megfigyelési adatain alapján, a teljesség igénye nélkül összeállítottam a gyapjaslepke Bakony hegységi- lelőhelyeinek jegyzékét. Az előfordulási helyeket a jobb áttekinthetőség kedvéért térképen is feltüntettem.
