Dr. Tóth Sándor (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 3. (Zirc,1984)
DR. TÓTH SÁNDOR: A gyapjaslepke fürkészlégy parazitái (Diptera: Tachinidae)
Néhány mondatban jellemzi az egyes Tachinidae fajokat, összehasonlítja a zömmel csak a gyapjaslepke hernyóban fejlődő és a sok gazdáju fürkészlegyek jelentőségét. Kiemeli a sok gazdáju fajok szerepét a gyapjaslepke gradációk közötti időszakban. Megemliti, hogy ; "Mi is gyüjthetnénk tonnabábokat oly vidékeken, ahol a Tachinidák már elszaporodtak /ennek folytán vége is van a disparinváziónak/ és átvihetnénk olyan helyekre, ahol a hernyó tenyészete emelkedő irányzatot, mutat". Tikos Béla második dolgozatában /TIKOS 1939/ a gyapjaslepke pusztításával foglalkozik - amerikai szemmel nézve. Dolgozatának egyik célja, hogy közelebb hozza egymáshoz a néha egymástól idegenkedő "gyakorlatot" és "tudományt". Ismerteti az amerikai tudósok a gyapjaslepke ellen végzett nagyszabású védekező munkáját, beleértve a Gypsimoth Laboratórium magyarországi fióklaboratóriumának részbeni tevékenységét is. Fejtegeti a faj elméleti szaporodási lehetőségeit, az ellene szokásos védekezési eljárások hatékonyságát. Hangsúlyozza a mechanikai védekezés megfelelő időpontban történő elvégzésének jelentőségét. A vaktában végzett irtás a legtöbb esetben eredménytelen és haszontalan pénzkiadás, sokszor egyenesen káros. Javasolja az amerikai irtási rendszer egyes elemeinek az átvételét, elsősorban a paraziták szaporítását /pontosabban áttelepítését/ és az elegyes erdőállományok telepítését. Javasolja továbbá a gyapjaslepke élősködőinek gondos kivizsgálását /kutatását/. Sokat foglalkozott az erdészeti kártevők parazitáival Győrfi Jenő. Tevékenysége ugyan zömmel a Hymenopterák kutatására vonatkozott, de vizsgálatai során a fürkészlegyek szerepét is többször hangsúlyozta. Egyik cikkében /GYŐRFI 1950/ leirja, hogy a Gödöllői Erdőgazdaság valkói erdészetének területén 1933-ban gyűjtött 135 gyapjaslepke báb 7 %-ából fürkészdarázs, 9 %-ából pedig fürkészlégy jött elő. Felsorolja a gyapjaslepke általa ismert fürkészlégy parazitáit is, mint^ annak természetes ellenségeit: Blepharipa scutellata, Parasetigena segregata, Tachina larvarum, Carcelia gnava, Lydella nigripes, Sturmia gilva, Compsilura concinnata. A gyapjaslepke parazitáival kapcsolatos amerikai vizsgálatok hazai befejezése után Magyarországon elterelődött a figyelem a fürkészlegyekről, a korábbi eredmények is nagyrészt feledésbe merültek. Hosszabb időn keresztül nem, vagy csak minimális mértékben foglalkoztak a Tachinidák kutatásával. Bizonyos fellendülés volt tapasztalható az 1940-es évek végén és az 1950-es évek elején az amerikai fehér szövőlepke /Hyphantria cunea/ hazai tömeges elszaporodásával kapcsolatban /JERMY 1952, NAGY-REICHART-UBRIZSI 1953/. Tekintettel arra, hogy ezek a kutatások nem a gyapjaslepke parazitáira vonatkoznak, ismertetésükre itt nem térek ki. A nyíregyházi erdőben /Sóstói-erdő?/ 1955-ben fellépett gyapjaslepke gradáciőval kapcsolatos megfigyelésekről részletes adatok állnak rendelkezésre Szalay-Marzsó László jóvoltából. Tapasztalatairól irt tanulmányában /SZALAY-MARZSŐ 1956/ beszámol az 1954 nyarán felfelé ivelő Lymantria populációról, majd az 1955-ös tömegszaporodásról. Tapasztalatai szerint a paraziták jelentősége a hernyók pusztitátásában mindkét évben csekély volt, az általuk okozott mortalitás 1954-ben 0,5-0,8 %, 1955-ben 0,8 %-os volt. Az éhezéstől legyengült hernyók között virusos poliéderbetegség lépett fel és a hernyópopulációnak mintegy 90 %-át pusztította el. A parazitáit hernyókból mindkét évben két Tachinidae faj: Tachina larvarum, Compsilura concinnata, továbbá Hymenopterák jöttek elő. Egyéb erdészeti szempontból káros fajok mellett a gyapjaslepke gradációs viszonyaival is foglalkozik Szontagh Pál. Dolgozatában /SZONTAGH 1977/ a faj magyarországi gradációs viszonyainak 1962-1975 közötti tapasztalatai mellett részletesebben elemzi a Karcag, Polgár és Biharnagybajom környéki gradációk alakulását. Megállapítja, hogy a gradációk kialakulásában elsősorban abiotikus - időjárási tényezőknek lehet jelentősebb szerepe, mig a gradációk összeomlását biotikus tényezők, főleg parazita rovarok /elsősorban fürkészlegyek/ degenerálódás és virusos pusztulás okozza. A fenti területekről gyűjtött és laboratóriumban nevelt hernyók 59,9 %-a /Karcag/, illetve 23 %-a /Biharnagybajom/ pusztult el fürkészlégy fertőzés következtében. A gyapjaslepke elleni mikrobiológiai és vegyszeres védekezési módszerek is szolgáltattak tapasztalatokat a fürkészlegyekkel kapcsolatban, ezért röviden ezekre is kitérek. A kisérletek során Karakó, Dencsháza és Mende térségében tölgyesben végeztek a gyapjaslepke ellen Thuricide HP-vel, valamint Dipellel /Bacillus thuringiensis készitmény/ és hagyományos kémiai szerekkel védekezést, melynek során vizsgálták az egyes szerek a Lymantria mellett az erdő rovarközösségére kifejtett hatását is. SZALAY-MARZSŐ-HALMAGYI-LENGYEL /1976/ a helikopteres kezelést követően 10 nappal gyűjtött hernyókat tovább nevelték. A Dencsházán gyűjtött hernyók közül a kontroll területről származók 38,3 %-ban, a Thuricide preparátummal kezeltek 54,6 %-ban pusztultak el fürkészlégy fertőzés következtében. Karakón a kontroll terület hernyói 32,1 %-ban, a Dipellel kezeltek 3 8,3 %-ban tartalmaztak Tachinidae lárvákat.
