Dr. Tóth Sándor (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 3. (Zirc,1984)

DR. TÓTH SÁNDOR: A gyapjaslepke fürkészlégy parazitái (Diptera: Tachinidae)

Baja mellett a Pandúr-szigeten, valamint Pörbölyön 1925-1926-ban és Galgamácsán 1926-ban végzett megfigyelései alapján ismerteti röviden a Lymantria dispar természetes ellenségeit. Munkájában /ÚJHELYI 1926/ az alábbi fürkészlégy fajokat emliti /zárójelbe teszem a jelenleg érvényes neveket/: Parasetigena segregata, Tachina /Exorista/ larvarum, Carcelia gnava, Lydella /Blondelia/ nigripes, Zenillia libatrix, Sturmia gilva, Compsilura cincinnata, Blepharipa scutellata /pratensis/. A felsoroltak közül a Parasetigena segregata alatt minden bizonnyal a Parasetigena silvestris értendő, mert az emiitett faj lárvája jelenlegi ismereteink szerint nem fejlődik a Lymantria dispar hernyójában. A Sturmia gilva-ra valószinüleg ugyanez vonatkozik, csak e faj alatt bizonyára a Drino inconspicua értendő. Újhelyi József érdeme, hogy hazánkban elsőként hivja fel a figyelmet a Lymantria dispar természetes ellenségeinek jelentőségére, köztük a fürkészlegyek kiemelt szerepére. Időrendi sorrendben Hrobáts József a következő kutató, akiről meg kell emlékezni. Dolgozatában /HROBATS 19 30/ lényegében a Lymantria dispar ellen az Egyesült Államokban folyó védekezéssel foglalkozik. Mint irja az amerikai entomológusok helyesen ismerték fel, hogy a Lymantria dispar azért tudott náluk olyan gyorsan elszaporodni, mert a hernyó fő ellenségei a paraziták hiányoznak a faj uj hazájában. Ezért létrehoztak egy laboratóriumot /Gipsy Math Laboratory/, melynek fő feladatává tették, hogy a faj parazitáit Európából telepitsék át Amerikába. Az intézmény fióklaboratóriumot létesitett Budapesten. Ennek munkáját két amerikai tisztviselő és egy magyar asszisztens, MIHÁLYI FERENC vezette, aki később a Természettudományi Múzeum Allattára Diptera gyűjteményének vezetője lett és akinek a nevéhez fűződik a Magyarország Állatvilága sorozatban a Tachinidae család határozókönyvének összeállítása. A budapesti fiőklaboratórium az ország néhány olyan pontján, ahol a gyapjaslepke rendszeresen nagy mennyiség ben lépett fel, gyüjtőállomásokat szervezett..Ilyenek működtek az első időben Oszró és Jánk /Baranya megye/, majd később a Debrecen melletti Nagyerdőben. Ezek közül Hrobáts az oszrói gyüjtőállomás működését ismertette részletesebben. Az állomást egy 30 négyzetméteres helyiségben rendezték be, melybe állványokat szereltek és ezek rekeszein helyezték el a hernyók tartására szolgáló 1,5x1 nies, 15 cm magas falu, deszkából készült és alul sürü vászonyanyag fenekű ládákat. A ládák oldalfalának felső részén hernyóenyv csikót húztak, ami megakadályozta a hernyókat a láda elhegyásában. A hernyókat naponta etették friss tölgy falevéllel. A hernyókból kibújó fürkészlégy lárvákat az etetőláda aljáról ugyan csak naponta összegyűjtötték és külön dobozba tartották a bebábozódásig. A bábokat nedves fürészpor közé csomagolva az amerikai konzulátus segítségével, az imágók idő előtti kirepülésének megakadályozása érdekében jég közé rakva hajón küldték ki az Egyesült Államokba. Az 1930-as évektől Tikos Béla neve érdemel még emlitést, aki két dolgozatában is foglalkozik a témával. Első munkájában /TIKOS 1933/ a gyapjaslepke ellen abban az időben alkalmazott védekezési módokat /kátrányozás, klórbárium, meszes rézgálicoldat alkalmazása, petecsomők összeszedése/ ismerteti. Ezeken kivül, mint szerinte egyedül hatásos módszerről a biológiai védekezésről emlékezik meg. E módszer alatt elsősorban az elegyes erdőállományok létesitését érti. Hangsúlyozza a madarak jelentőségét a hernyók pusztításában. Végezetül kiemeli a fürkészlegyek szerepét, megállapítja, hogy ezek az élősködők törik le oly hirtelen a gyapjaslepke hernyók invázióját. Kitér az Egyesült Államok entomológusainak a debreceni Nagyerdőben 19 23-tól való működésére, melynek során gyapjaslepke-élősködőket szállítottak az itteni erdőkből az Egyesült Államokba. Az akció méreteire jellemző, hogy 1924-ben a gyapjaslepke-gradáció Debrecenkörnyéki fetőzése idején 134110 db hernyót gyűjtöttek be a Debrecen környéki erdőkből és ezekből 45600 Tachinidae lárvát nyertek /illetőleg szállítottak ki az USA-ba/. Becslése szerint a szabadban élő hernyók 75 %-a fürkészlégy-lárvák által pusztult el. Érdekes adatot közöl a fenti Tachinidák egy részének fajok szerinti megoszlásáról: Parasetigena segregata /silvestris?/ 27248 db Blepharipa scutellata /pratensis/ 9148 db Tachina /Exorista/ larvarum 144 db Carcelia gnava 75 db Lydella /Blondelia/ nigripes 114 db Zenillia libatrix 16 db Sturmia gilva /Drino inconspicua?/ 227 db Compsilura concinnata 6 db Összesen: 36978 db