Dr. Tóth Sándor (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 3. (Zirc,1984)

DIETZEL GYULA: Újabb adatok és megfigyelések az Északi- és a Déli-Bakony Rhopalocera faunájáról, III.(1975-1984)

feltételeiben mutatkozó de nem ismert milyenségü zavar, az egyre gyakoribb és általában káros emberi beavatkozással párosulva, könnyen okozhatja ennek az érdekes bakonyi faunakomponensnek a kiveszését. 10. Euphydryas maturna LINNÉ Franciaország északkeleti részétől, Közép-Ázsiáig terjed az areája, de ugyanakkor igen nagy területekről hiányzik. Kontinentális éghajlatigényü faj, melyet a Bakonyban nagyon kevés helyről sikerült eddig kimutatri. Az utóbbi években, ismert lelőhelyeinek száma örvendetesen gyarapodott, igy ezeket nem tartom érdektelennek ismertetni. 1979-1980-ban Kab-hegyen a Vizverte-árok teljes hosszában megtaláltam, ahol az azóta alaposan megváltozott élőhelyi körülmények ellenére is tenyészik, bár egyedszáma jelentékeny megcsappant. Ugyanebben az évben találtam meg LaposokTisztaviz-völgy környékén, ahol május végén a nedves rétek szélén nagy tömegben repült, de akkor bőven tul volt már rajzása tetőfokán. Érzékeny faj lehet, mert egy évvel később, ugyanott, ahol korábban a Viburnum virágjain szinte egymást taszigálva rajzottak, most egyetlen példánya sem volt látható. Későbbi évekről már újra van adat, de a Bakony többi maturna-lelőhelyére jellemző szórványos megjelenéssel. Állandó kivételt ez alól, csak a bakonygyepesi Széki-erdő képez. Itt, évek óta szinte közönséges, különösen áll ez 1984-re, amikor az erdő kocsi utjain meglepően nagy tömegben repült. Rendszeresen tapasztalható, hogy a matur na változtatja élőhelyét. A balatonarácsi Koloska-völgyben például, ahol 22 éve rendszeresen gyűjtök, csak a forrás környékén került elő 4-5 évenként egy-egy példánya. 1980-ban viszont a völgy hidegkúti szakaszán, május közepén, szintén nagy tömegben rajzott. Azóta teljesen eltűnt. Márkon a Vöröspataki ut bejáratánál rendszeresen fogtam a 60-as években, azután évekig nem mutatkozott, és csak 1982-ben gyűjtöttem újra, holott a közbeeső időszak során is figyeltem feltűnését, de teljesen eredménytelenül. A Bakony kutatói körében elterjedt általános nézete-1-, amely szerint a maturna ritka faj, mindenképp mint csak viszonylagos megállapitást fogadhatom el, mert tapasztalataim szerint, kedvező, - főleg hernyőállapotot érintő - összhatá sok esetén olykor egy-egy lelőhelyén domináns faj is lehet. 11. Euphydryas aurinia ROTTEMBURG Nagykiterjedésű areája ellenére hazánkban szintén ritka fajként tartják számon. Felfedezése Tallós Pál erdőmérnök nevéhez fűződik, aki a már emiitett Széki-erdő láprétjein találta meg az 50-es évek közepén. Azóta a Tapolcai-medence több pontjáról is kimutatták, magam pedig az őrség láprétjein gyűjtöttem 1971-ben. Az utóbbi évek eredményei azt bizonyitják, hogy az aurinia keleti irányban, - kivetve a Veszprém-Ajka törésvonalat, - terjedőben van. Expanziója során, legalábbis az eddigi megfigyelések szerint, - ökológiai igényeit "leszállitja", mert 1984-ben már kifejezetten xerotherm élőhelyeken is feltűnt. Az eddigi legkeletibb előfordulására 1982 júniusában szereztem bizonyitékot, amikor Bándon, a Miklóspál-hegy környékén fogtam. A hegy északi meredeke alatt, az egykori Séd patakmedrében és a környező réteken gyűjtve került hálóba 3 példánya. Az elsőt Nyirő Miklós várpalotai lepkész fogta, majd néhány perccel később magam is további két himjét gyűjtöttem. Érdekes viszont, hogy azóta nem sikerült itenni te nyészését további egyedekkel bizonyítani. 1984 gyüjtőszezonja hozta meg az auri nia "kiugrását". Először június 3-án a Kab-hegyen, a Gyertyánosi ut egyik leága zásánál fogta meg egy jó állapotban levő nőstény példányát dr. Kartal Béla veszp rémi lepkész. A lelőhely száraz, köves, sziklagyepes terület, erősen izolált, tápnövénye ott nem tenyészik, meglehetősen érthetetlen tehát a faj jelenléte. Alig egy kilométerrel távolabb, egy hasonlóan száraz talajú kiöblösödésben egy teljesen friss himet fogtam. Az útszakaszt körös-körül, zárt nagykiterjedésű erdők veszik körül, tehát tápnövény hiján valószinütlennek látszik a faj tartós tenyészése. Ezzel szemben következtetni lehet vándorhajlamára, amely hipotézis viszont a faj ismert ökológiai igényei miatt vethető el, bármennyire is ezt látszik igazolni egynémely tapasztalat. Ez utóbbi ellen szól az is, hogy nem kitartó repülő. Még az emiitett napon, a csingervölgyi Torma-réten is megfogtam az állat egy friss nőstényét és egy gyengén lekopott himjét. Ez a lelőhely már lényegesebben jobb vizháztartásu, de ugyanakkor a Succisa pratensis-t itt sem tudtam megtalálni. Egy héttel később ujabb lelőhelyi adattal szolgált a faj. Ezúttal Herenden, a dolomitképződményü Szolimán-hegy déli lejtőjének tövében, itt már kifejezetten lápjellegü, nyáron is magas víztartalmú réten gyűjtöttem egy egészen friss hím példányát. Tápnövényc itt sem volt fellelhető. Fentiekből adódóik, hogy a bevezetőben emiitett következtetés, amely szerint az auriniá-t terjedőben levő fajnak tekinthetjük, most már nem minősülhet elhamarkodottnak. Az emiitett 4 uj lelőhely közül három terepszakaszon 2 évtizede rendszeresen gyűjtök, kivétel a csingervölgyi Tormarét, tehát a fajnak korábban is feltétlenül mutatkozni kellett volna. Valószinü, hogy a Bakonygyepestől Bändig illetve Alsócsingerig terjedő területen előbb-utóbb kimutatható lesz egyes példányok jelenléte, mert röpképességét, de főleg nem kitartó repülését ismerve