Dr. Tóth Sándor (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 3. (Zirc,1984)

DIETZEL GYULA: Újabb adatok és megfigyelések az Északi- és a Déli-Bakony Rhopalocera faunájáról, III.(1975-1984)

Több, mint két évtizede kutatom az Északi- és a Déli-Bakony határterületére eső körzetet, közben egyre csökkentve azokat a feltáratlan és már egyre elenyészőbb kiterjedésű élőhelyeket, ahol a kérdéses fajcsoport tekintetében még ujabb, és elsősorban faunisztikai jellegű adat várható. Az elmúlt évtized során azonban kiderült, hogy ez a megállapítás még faj szám tekintetében sem helytálló, a tömegviszonyokra nézve pedig még kevésbbé. Még az emiitett négyszögön belül is faunisztikailag igen lényeges változásokat rögzíthetek. A Balaton-felvidék pedig az egész bakonyi lepkefaunát gyarapította uj fajjal. 2 uj Rhopalocera faj kimutatását eredményezte a Kab-hegy és környéke rendszeres és alapos kutatása. Ezek és más jelentősebb adatok és megfigyelések indokolják azt, hogy publikálásuk egyre inkább halaszthatatlanná váljék és ha csak apró láncszemként is, de elősegítse a Bakony állatföldrajzi értelemben vett területének, pontosabban állatvilágának teljesebb megismerését. A közleményt igyekeztem hasznosithatóbbá tenni néhány térképpel ott, ahol azt indokoltnak tartottam. A publikáció megfelelő részében szándékozom továbbá felhivni az illetékes természetvédelmi szervek figyelmét, egyik-másik fajra, pontosabban biotópjuk fokozott védelmére, mert ezek az élőhelyek némely esetben komoly, környezetvédelmet sértő veszélynek' vannak kitéve. Sajnos a Bakony kutatóinak többszöri, nyomatékos és megfelelő helyen elhangzott figyelmeztetései mindezidáig nem jártak kézzelfogható eredménnyel. A következőkben rátérek mindazokra a bakonyi lepkefajokra, amelyek tekintetében az elmúlt időszak közlésre érdemesnek tartott változásokat hozott. 1. Colias chrysotheme ESPER A közleménysorozat idevonatkozó részében a fajra nézve egyetlen adatot említhettem, mégpedig az Északi-Bakonyból : Herend, Szolimán-hegy, 1982 augusztusából. Tekintettel arra, hogy a jelzett területen azóta is rendszeresen gyűjtök, viszont a chrysotheme-t nem találtam, a példány elkóborolt egyed lehetett, bár a terület ökológiai viszonyai egyébként kedveznének a faj rendszeres tenyészésének. 1977 augusztusában egy viszonylag erőteljes populációjára bukkantam a Szentgáli-hegyekben. A faj a második hegysor délkeleti szélső tagjának a Hárs-hegynek, veszprémi oldalán húzódó, sekély völgyhajlatában repül, szokványos éghajlati ill. időjárási viszonyok esetén augusztus első felében, a széles utmenti erdőszéleken és a vadföldeken. A környék szinte tökéletesen száraz, vízháztartása a Szentgáll-hegyek leggyengébbike, amely a flóra összetételén is tükröződik. A lepke viszonylagos gyakorisága azonban évenként változik, 1980-1984 között alig néhány példányát fogtam. Az itt repülő chrysotheme a várpalotai fennsik és az Bsküi kopár, sziklagyepes jellegű dombok jelentékenyen nagyobb példányszámú populációjától, nagyobb méretével, világosabb, de élénkebb színével, határozottabb rajzolatelemeivel tér el. Köztes alaknak tekinthető az 19 85 augusztusában megtalált chrysotheme populáció, amely a Csatár-hegytől a bándi Vár-hegyig található a Séd partja felett, ugyancsak sziklás, vékony talajrétegü, alig néhányszáz méter szélességű sávban. Ez utóbbi területen nem ritka, de az ösküi tömegviszonyokat nem éri el. Mindezidáig sem első, sem harmadik nemzedékét nem sikerült gyüjtenem. A harmadik generáció valószinüleg csak részleges, korai őszön pedig feltehetően létre sem jön. Tavaszi nemzedéke a Séd-völgy környékén minden bizonnyal fellelhető lesz . 2. Lcweia aloiphron chairemon FRUHSTORFER Az alciphron helyzetét, mint jellegzetes bakonyi szinezőelemet a dolgozatok első részében tárgyaltuk. Euroszibériai faj, melynek hazai populációja csak kevés helyen jelentkezik nagyobb példányszámban. A Bakony több pontján gyűjtöttem, de sehol sem sikerült olyan élőhelyet találnom, ahol rendszeresen és amellett magasabb egyedszámban repült. Az erdőgazdálkodás és a mezőgazdasági kultiváciő hatására jó néhány ismert biotopjáról eltűnt, felbukkant másutt, és ezek a tényezők is bizonyára jelentős szerepet játszanak abban, hogy a faj sajnos, többnyire tengődik. 1977-78-ban még repült K^b-hegyen a Vizverte-árok alsó, kiszélesedő szakaszán. Itt, a ma már elburjánzott cserjeállomány lehetetlenné teszi továbbtenyészését. . Másutt, mint például az ugyancsak Kab-hegyi régi uradalmi ut mintegy 2 km-es hosszában a tar-