Dr. Tóth Sándor (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 3. (Zirc,1984)

ROZNER ISTVÁN: A Bakony hegység lemezescsápú bogárfaunájának alapvetése I. (Coleoptera: Trogidae et Scarabaeidae)

lacoi ROUBAL, 1929/. - Észak- és Közép-Európai faj, amely egész Európában és a Kaukázusban található. A Kárpát-medencében elterjedt és elég gyakori, A Bakonyban eddig csak a Balaton-felvidéken találták. EóTeg homokos helyen található. A hangyák társaságát is kedveli, megfigyelték a vörös hangya /Formica rufa/ fészkében is. Bf: 1. Balatonfüred, /E3/. 2. Veszprém, 1954. V., BTM. - Psammodius laevipennis /COSTA, 1844/. /syn.: Psammodius laevipennis COSTA, 1844 - Psammodius plicicollis és rugicollis ERICHSON, 1848 - Psammodius ciliatus KÜSTER, 1849 - Psammodius acoentifer MULSANT et REY, 1859 - Psammodius scutellaris MULSANT et WACHANRU, 1859 - insoulptus MULSANT, 1870 - Psammodius planipennis RE

ITTER, 1892/. - Pontomediterrán faj. Egész Dél-Európában elterjedt. Északi előfordulása a Kárpát-medence, ahol eddig csak kevés lelőhelyről ismerjük. Előfordul még a faj Észak-Afrikában, Sziriában és a Transzkaukázusban. A Bakony hegységből nem rendelkezünk lelőhelyadattal, de mivel a faj elterjedésének északi határa a Duna folyását követi /Gombos, Párkány, Budapest/, a bakonyi előfordulása is valószinü. Nem: Diastictus MULSANT, 1842 /syn.: Platynomus MULSANT, 1842/ A nem tipusa: Diastictus vulneratus /STURM, 1805/ A nem eddig leirt 7 fajából 5 a palearktikus régió lakója, amelyek Japánból Szibérián és Európán át a Kanári-szigetekig előfordulnak. A Kárpát-medencéből 2 faj ismert, melyek közül egy a Bakonyban is megtalálható. Gyakorlatilag a nem ökológiáját nem ismerjük. A fajok rejtett életmódot folytatnak és trágyaevők. 73- Diastictus vulneratus /STURM, 1805/. /syn.: Aphodius vulneratus STURM, 1805 - semipunctatus BONELLI, 1812 /Aphodius/ - sabuleti MULSANT, 1842 - ab. latitans MULSANT, 1842/. - Euroszibériai faj. Megtalálható Közép- és KeletEurópában, valamint Nyugat-Szibériában. A faunaterületünkön szórványosan fordul elő. Korhadékevő, pusztai faj. Megtalálható kövek alatt, általában hangyák társaságában. HORION /1958/ azonban megjegyzi, hogy a faj előfordulása a vörös hangya /Formica rufa/ fészkében csak véletlen eset lehet, a myrmecophiliát kétségbe vonja. Bf: 1. Veszprém, /ES/. ÉB: 2. Gerence, 1957. IV. 18, P, BTM. Hem: Pleurophorus MULSANT. 1842. A nem tipusa: Pleurophorus caesus /CREUTZER, 1796/. A nem 15 fajt számlál,ebből 6 faj a palearktikus régió lakója. A fajok egyedileg meglehetősen változékonyak, gyakran látszólag lényegesen, valójában azonban a különbségek nem lényegesek. A Kárpát-medencében egy faj található, mely csaknem az egész világon elterjedt. Ez a faj a Bakonyban is él. A különböző fajok ökológiáját kevéssé ismerjük. A közép-európai Pleurophorus caesus /CR./ lárvája és imágója a talaj felső rétegében él, mely rothadó növényi maradványokkal van tele.A bogarat gyakran találni rothadó növények alatt, komposztban és detrituszban, és mint ADAM /1979/ irja, kisemlősök, igy a mezei pocok /Microtus arvalis/és a szárcsa /Fulica atra/ fészkében is. 74. Pleurophorus caesus /CREUTZER, 1796/. /syn.: Scarabaeus caesus CREUTZER, 1796 - Aphodius angustus PHILIPPI A. et F., 1864 - Ataenius rugiceps DRURY, 1902 - ab. elongatulus MULSANT, 1842/. - Hengeres ganéjbogár. Holomediterrán faj, mely,nagyon nagy elterjedési áreállal bir. Megtalálható Középés Dél-Európában, Észak-Afrikában, Kisázsiában és a Transzkaukázusban. Északos Dél-Amerikába, valamint Madagaszkárra, valószinüleg a hajózással, behurcolták. Magyarországon elterjedt. A Bakonyban eddig a Keleti-Bakonyból még nem gyűjtötték, de előfordulása ott is biztosra vehető. Bf: 1. Balatonarács: Koloska-völgy, 1976. IV. 4. RI, mgy; 1978. IV.5, PA,BTM. 2. Öskü: legelő, 1980. IV. 20, RI, mgy. 3- Pula: Tálodi-erdő, 1978. VII. 1, RI, mgy. 4. Szentbékkálla, 1978, SGY, mgy. 5- Tihany, /ES/; 1955. IX. 4, MM. BTM. 6. Veszprém, 1954. VII. VIII, 1955- IV.V., MM, BTM. Kh: 7. Balatonederics, /ES/. 8. Gyenesdiás, /ES/, 9. Keszthely, /ES/. 10.Lesenceistvánd, /ES/. 11. Vállus, 1978. V. 21, PA, BTM. DB: 12. Ujdörögd, 1964. IV. 21, PA, BTM. ÉB: 13. Fenyőfő, 1961. VIII. 22, P, BTM. 14. Herend: Magyaros-domb, 1966. IV. 27, P, BTM. 15. Pápa, /ES/. 16. Zirc, /ES/. Nem: Rhyssemus MULSANT, 1842.